Kultúra

Alíz és az éberség

A hangulatok zenei megjelenítése mellett Juhász Levente dallam- és ritmusvilága a szereplőket is jellemzi, a gonosz uralkodó flamencója az előadás egyik legjobb jelenete

Mivel töltjük az időnket? Folyton rohanunk, félünk, aggodalmaskodunk, és nem törődünk senkivel? Vagy ha elismerjük, hogy függünk az időtől, mindig tudunk lassítani, meg tudunk állni a boldog pillanatokért?

Alíz és az éberség
A mindenre elszánt Szívkirálynőt Hahn Jusztina briliáns alakítással keltette életre
Fotó: Nemzeti Táncszínház

A járványhelyzet árnyékában különösen aktuálisak ezek a kérdések, melyeket a Bartók Táncszínházban működő Varidance Company Lewis Carroll regénye nyomán készült Alíz Csodaországban című táncszínházi előadás feszeget. A produkciót szombat délelőtt vetítették a Nemzeti Táncszínház Facebook-oldalán.

Alíz (Dunavecki Éva) üldögél egy terebélyes emelvény tetején, és olvas. De mi az olvasás? Mennyi sok szabály van benne! A betűket, a szavakat, a mondatokat, a sorokat, az oldalakat megjelenítő fekete alakok táncot járnak az idővel, vagyis a Nyúllal (Hernitz Albert), aki folyton óraszámlappal a hátán rohangál. Alíz álmában beesik a kútba, és máris egy varázslatos világban találja magát.

A Bartók Táncszínház honlapján olvasható ismertető szerint az előadás a gyerekeknek szól, de igazán a felnőttek érthetik meg. Arról is írnak, hogy Juhász Levente varázslatos zenéje mennyire erőteljesen inspirálta a táncprodukciót. A legváltozatosabb zenei stílusok jelennek meg a hangtérben szoros egymásutánban, meghökkentő váltásokkal.

Nemritkán egyszerre szólal meg például barokk zenét, swinget és népzenét ötvöző motívum, máskor törzsi zene és bárzene simul össze egy tengerparti látomásban. A hangulatok és képek zenei megjelenítése mellett Juhász Levente dallam- és ritmusvilága a mű szereplőit is előszeretettel jellemzi. A legkarakteresebbre talán a Szívkirálynő flamencotánca sikerült a posztamens tetején. De az Ikrek (Perger Balázs, Végső Zsolt) szvinges-bárzenés duettje is ebbe a sorba illeszkedik.

A mozdulatok, a tánc éppen olyan élvezetes, és ugyanolyan széles spektrumon mozog, mint amilyet a zene kijelöl neki. A magyar néptáncmotívumok, köztük egy botoló mellett látunk standard táncokból, balettből, charlestonból, törzsi táncokból, breaktáncból és flamencóból származó elemeket. Ez a színes és szemet gyönyörködtető elegy egyre inkább egy karakteres, modern, sajátosan varidance-es stílus felé tart.

Az Alízt alakító Dunaveczki Éva koreográfus-rendezőként igyekezett minél izgalmasabban, árnyaltabban, frissebben megformálni a darab minden egyes nőalakját, beleértve a pillangóvá változó Hernyót (Jaklics Liliána), Vigyori macskát (Bánházy Eszter) és a pompázatos erdei gombákat is. Az olyan jelenetekben, ahol több női figura is szerepel, plasztikusan, festményszerű sűrítettséggel látjuk a típusok, minőségek egymáshoz való viszonyát is.

A Nyúl bár folyton szalad, retteg, máskor a mutatókat lesi rémülten, Hernitz Albert bravúros alakításában tartását, férfiasságát, feszességét maradéktalanul megőrzi a figura. Még szabálytalan fintorai is katonásan szögletesek.

Dodó madáron (Széchenyi Krisztián) nem is tudjuk, mit csodáljunk meg legelőször. A színpompás tollas madárjelmezt? A mókás összbenyomást, amelyet a tánc, a mozgás tesz igazán derűssé, kacagtatóvá? Vagy hogy egy ilyen inkább vörös tollú baromfira emlékeztető jelmezben a táncos hogy tud ennyire férfi maradni és közben meg ennyire komikus lenni?

Matyi Ágota jelmezeit az utóbbi évek modernizált történelmi tévésorozataiban látható bőrös-prémes-csipkés viseleti világ, valamint a divatos városi designerruhák könnyed eleganciája ihlette. A szereplőket azonban nem csupán a ruhák öltöztették, hanem a színes fénytechnika is, amelynek köszönhetően például neonos kék-zöld-sárga színben pompázhattak és táncolhattak az erdő legszebb (és a valóságban is létező) mérgező gombái, de a színes lámpák a többi szereplő ruháját is el-elvarázsolták.

A vetítés, a fénytechnika révén a sci-fi filmekből ismert kisebb és nagyobb téridőkapukat is láthatunk, amelyeken Alíz átkel, hogy más síkokban járva barátokat és tapasztalatokat szerezzen, végül pedig visszaérkezzen jelen világunk éberségébe.

A Varidance produkciójában ez a fajta jelenlét, éberség ötvöződik a hatalmas és friss tudásanyaggal, amelyet a zene, a tánc és a látvány révén a nézők eké öntöttek a tehetséges táncosok ezen a márciusi szombat délelőttön.

Kapcsolódó írásaink

Önzetlenül szétárasztott táncöröm

ĀLecsiszolt, kompakt ovális teret járt be és töltött fel szenvedéllyel az együttmozgás, olyan teret, amelyben a férfi és a nő tökéletes egyensúlyban van