Kultúra

Az igazi Baradlay Richárd és a kivégzett alispán

Hol sírjaink domborulnak. Petőcz Györgyöt május 24-én lőtték agyon a vár délnyugati, úgynevezett Koronatornya alatt, holttestét pedig a katonai temetőben ásták el, minden szertartás nélkül

A Pozsonytól tizenegynéhány kilométerre keletre lévő Éberhárdra nem csak gróf Apponyi Albert miatt kell elmenni egyszer. Mert Trianon szomorú hősének nyughelye mellett itt, szülőhelyén van emléktáblája Petőcz Györgynek, az 1849 májusában az osztrákok által puskacső elé állított másodalispánnak. És akkor már megemlékezhetünk Csallóköz huszár hőséről, Színi Sebő Alajosról is, akiről Jókai Baradlay Richárd figuráját mintázta.

A csallóközi Éberhárdon járunk most tehát, ahol azt is tudnunk kell, hogy a Csallóköz mindig is színmagyar lakosságú terület volt, még a török sem tudott a százötven esztendő alatt akkorát pusztítani itt, hogy az elmenekült vagy a rablóhadjáratokban kiirtott népesség helyére idegen telepeseket hívott volna az új földesúr.

Mert azt is tudjuk, hogy nem volt arra garancia, hogy a töröktől visszavett földeket visszakapták volna az eredeti tulajdonosok. Még akkor sem, ha a tulajdonjogot valamiféle oklevelekkel, adományozó iratokkal is tudták bizonyítani. A vizek járta, a honfoglalás után a Lél törzsének otthont adó Csallóköz, Európa legnagyobb szigete tehát magyar maradt, és az volt 1848–49-ben is.

Így az itteniek közül számosan küzdöttek a szabadságharcban, és olyan vitézeket is adott ez a föld, mint a nyárádi Színi Sebő Alajos huszárezredes, akiről Jókai Baradlay Richárdot mintázta. A Mészáros Lázár hadügyminiszter szárnysegédjeként kezdő, majd magát a harctérre kérő huszártiszt egy ezred élén végigküzdötte Görgei nevezetes felvidéki hadjáratát, majd már alezredesként, Klapka György alárendeltségében a tápióbicskei ütközetben, 1849. április 4-én megvívta azt a nevezetes kardpárbajt a vértesek őrnagyával, Reidesellel. És ahogyan azt Jókai is megírta, ellenfele holtan maradt a csatatéren, ő pedig súlyosan megsebesült a párbajban, hogy aztán Világos után a munkácsi várban raboskodjon négy esztendőt nehéz vasban, aztán meg a bősi birtokán gazdálkodjon haláláig.

De mi most a Csallóközön át Éberhárdra tartunk, egy másik hős emlékművéhez. A történethez az is hozzátartozik, hogy nem Éberhárd Petőcz György famíliájának a faluja, a család az Apponyiak fészkétől 20–25 kilométerre délkeletre, Előpatonyban lakott történetünk idején. (Előpatony mostanság Lég köz­séghez van csatolva.) De Petőcz György az anyakönyv szerint Éberhárd szülötte, a hivatalnokoskodó nemesi família sarja jogi végzettséget szerzett, majd Pozsony vármegye szolgálatába állt.

1843-ban, 38 esztendősen már főjegyzőként dolgozik, aztán 1848 és 1849 fordulóján nevezik ki éppen a megszállt Pozsonyban székelő császári hatóságok másodalispánná, majd a megyei állandó bizottság élelmezési osztályának vezetőjévé, tehát ellátási biztossá, ami a háborús időkben nem is volt annyira egyszerű beosztás. Petőcz 1849 májusában nagy mennyiségű készpénzzel éppen a rekvirálások utáni kifizetéseket intézte az Alsó-Csallóközben, amikor a komáromi erődítményrendszer akkori parancsnoka, Kosztolányi Mór ezredes egy hadművelettel kiszorította a térségből a császári erőket.

Petőcz munkája közben meglátogatta feleségét és négy gyermekét Előpatonyban. Éppen indult volna vissza Pozsonyba, hogy elszámoljon a nála maradt kétezer forintnyi készpénzzel, már el is hagyta a falut, amikor hallotta, hogy Kosztolányi ezredes megérkezett oda. Így vissza is tért azonnal, az ezredes azonban felelősségre vonta, hogy miért nem állították még ki a haza által kért 3647 újoncot. Petőcz erre hivatalos toborzási felhívást intézett Ollé Ignác alsó-csallóközi járási főszolgabíróhoz, ami végül is a vesztét okozta.

Hiába lett azonnal százhúsz új honvéd a járásban, ez a papiros megelőzte, mielőtt visszatért volna a hajdani koronázóvárosba, ahol aztán azonnal lefogták, és hadbíróság elé állították. A főbíró rákérdezett, hogy kényszerítették-e a „lázadók” az újoncozásra, Petőcz pedig ezt kötelességének vallotta, így árulás és hűtlenség főbenjáró bűne miatt kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Az életéért instanciázók csak annyit tudtak elérni, hogy a kötél szégyenét lőpor és ólom általi halálra változtatták. Petőcz Györgyöt május 24-én lőtték agyon a vár délnyugati, úgynevezett Koronatornya alatt, holttestét pedig a katonai temetőben ásták el, minden szertartás nélkül. Így soha sem lett meg a vértanú sírja, de emléke megmaradt, és 1894-ben Pozsonyban utcát neveztek el óla.

Igaz, az utca nevét 1921-ban Královára változtatták, 1958-óta pedig Votrubova utcának hívják, így csak a régi várostérképek és némely múltban járó emberek emlékeznek hősünkre. (A fotón látható emlékművet 2003-ban a helyi önkormányzat állíttatta, a Petőcz feltételezett szülőházát ábrázoló táblát a Csemadok helyi szervezete készíttette 2015-ben.)

Emléktábla a negyvennyolcas mártír feltételezett szülőháza előtt
Emléktábla a negyvennyolcas mártír feltételezett szülőháza előtt
Fotó: Emlekhelyek.csemadok.sk

Kapcsolódó írásaink