Az igazi Baradlay Richárd és a kivégzett alispán

A csallóközi Éberhárdon járunk most tehát, ahol azt is tudnunk kell, hogy a Csallóköz mindig is színmagyar lakosságú terület volt, még a török sem tudott a százötven esztendő alatt akkorát pusztítani itt, hogy az elmenekült vagy a rablóhadjáratokban kiirtott népesség helyére idegen telepeseket hívott volna az új földesúr.

Mert azt is tudjuk, hogy nem volt arra garancia, hogy a töröktől visszavett földeket visszakapták volna az eredeti tulajdonosok. Még akkor sem, ha a tulajdonjogot valamiféle oklevelekkel, adományozó iratokkal is tudták bizonyítani. A vizek járta, a honfoglalás után a Lél törzsének otthont adó Csallóköz, Európa legnagyobb szigete tehát magyar maradt, és az volt 1848–49-ben is.

Így az itteniek közül számosan küzdöttek a szabadságharcban, és olyan vitézeket is adott ez a föld, mint a nyárádi Színi Sebő Alajos huszárezredes, akiről Jókai Baradlay Richárdot mintázta. A Mészáros Lázár hadügyminiszter szárnysegédjeként kezdő, majd magát a harctérre kérő huszártiszt egy ezred élén végigküzdötte Görgei nevezetes felvidéki hadjáratát, majd már alezredesként, Klapka György alárendeltségében a tápióbicskei ütközetben, 1849. április 4-én megvívta azt a nevezetes kardpárbajt a vértesek őrnagyával, Reidesellel. És ahogyan azt Jókai is megírta, ellenfele holtan maradt a csatatéren, ő pedig súlyosan megsebesült a párbajban, hogy aztán Világos után a munkácsi várban raboskodjon négy esztendőt nehéz vasban, aztán meg a bősi birtokán gazdálkodjon haláláig.

De mi most a Csallóközön át Éberhárdra tartunk, egy másik hős emlékművéhez. A történethez az is hozzátartozik, hogy nem Éberhárd Petőcz György famíliájának a faluja, a család az Apponyiak fészkétől 20–25 kilométerre délkeletre, Előpatonyban lakott történetünk idején. (Előpatony mostanság Lég köz­séghez van csatolva.) De Petőcz György az anyakönyv szerint Éberhárd szülötte, a hivatalnokoskodó nemesi família sarja jogi végzettséget szerzett, majd Pozsony vármegye szolgálatába állt.

1843-ban, 38 esztendősen már főjegyzőként dolgozik, aztán 1848 és 1849 fordulóján nevezik ki éppen a megszállt Pozsonyban székelő császári hatóságok másodalispánná, majd a megyei állandó bizottság élelmezési osztályának vezetőjévé, tehát ellátási biztossá, ami a háborús időkben nem is volt annyira egyszerű beosztás. Petőcz 1849 májusában nagy mennyiségű készpénzzel éppen a rekvirálások utáni kifizetéseket intézte az Alsó-Csallóközben, amikor a komáromi erődítményrendszer akkori parancsnoka, Kosztolányi Mór ezredes egy hadművelettel kiszorította a térségből a császári erőket.

Petőcz munkája közben meglátogatta feleségét és négy gyermekét Előpatonyban. Éppen indult volna vissza Pozsonyba, hogy elszámoljon a nála maradt kétezer forintnyi készpénzzel, már el is hagyta a falut, amikor hallotta, hogy Kosztolányi ezredes megérkezett oda. Így vissza is tért azonnal, az ezredes azonban felelősségre vonta, hogy miért nem állították még ki a haza által kért 3647 újoncot. Petőcz erre hivatalos toborzási felhívást intézett Ollé Ignác alsó-csallóközi járási főszolgabíróhoz, ami végül is a vesztét okozta.

Hiába lett azonnal százhúsz új honvéd a járásban, ez a papiros megelőzte, mielőtt visszatért volna a hajdani koronázóvárosba, ahol aztán azonnal lefogták, és hadbíróság elé állították. A főbíró rákérdezett, hogy kényszerítették-e a „lázadók” az újoncozásra, Petőcz pedig ezt kötelességének vallotta, így árulás és hűtlenség főbenjáró bűne miatt kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Az életéért instanciázók csak annyit tudtak elérni, hogy a kötél szégyenét lőpor és ólom általi halálra változtatták. Petőcz Györgyöt május 24-én lőtték agyon a vár délnyugati, úgynevezett Koronatornya alatt, holttestét pedig a katonai temetőben ásták el, minden szertartás nélkül. Így soha sem lett meg a vértanú sírja, de emléke megmaradt, és 1894-ben Pozsonyban utcát neveztek el óla.

Igaz, az utca nevét 1921-ban Královára változtatták, 1958-óta pedig Votrubova utcának hívják, így csak a régi várostérképek és némely múltban járó emberek emlékeznek hősünkre. (A fotón látható emlékművet 2003-ban a helyi önkormányzat állíttatta, a Petőcz feltételezett szülőházát ábrázoló táblát a Csemadok helyi szervezete készíttette 2015-ben.)

Emléktábla a negyvennyolcas mártír feltételezett szülőháza előtt

Fotó: Emlekhelyek.csemadok.sk