Kultúra

Az alkotás mögött álló ember

Korani Eleni műgyűjtő: Vajon tudják-e az emberek, hogy amikor készítenek egy szelfités feltöltik a közösségi oldalakra, mennyi mindent elárulnak magukról

Kik vagyunk? – Fotográfiák képzőművészekről címmel rendezett tárlatot az idén 125 éves Műcsarnok. A kiállítás, amely fotósokról és képzőművészekről szól, bemutatja az alkotások mögött rejtőző személyiségeket. A múzeumok gyakran dolgoznak magángyűjtőkkel és műkereskedőkkel programjaikon: a portrékollekciót az Ernst Galériával együttműködve állították ki, ami többek között Tihanyi Lajos, Berény Róbert, valamint Rippl-Rónai József alkotását is kölcsönadta a kiállításhoz.

Az alkotás mögött álló ember
Önarcképek, műterembelsők a Műcsarnok jubileumi kiállításán
Fotó: MH/Purger Tamás

Pénteken nyitották meg virtuálisan a Műcsarnok új kiállítását, amelyet az intézmény fennállásának 125. évfordulója alkalmából rendeztek. A Kik vagyunk? – Fotográfiák képzőművészekről fő anyagát fontos fényképészek portfóliója képezi a kezdetektől a jelenkorig. Emellett önarcképeket, valamint olyan műterembelsőket is megmutatnak, amelyek arról tanúskodnak, hogyan látták a művészek önmagukat és alkotókörnyezetüket.

„A kiállítás fotósokról és képzőművészekről szól. Mindig érdekel, amikor egy művész műveivel ismerkedem, hogy ki volt az az ember, aki a festményeket vagy szobrokat készítette. Szívesen nézegetem ezeket a műveket, és amikor felmerült, hogy ebből kiállítást kellene csinálni, örömmel vetettem bele magam a témába” – mondta Bán András, a kiállítás kurátora az esemény megnyitóján. A szervezők a tárlat megvalósításához dokumentumokat kutattak fel a fotógyűjtésről, a történetmesélés kapcsolatáról, a csak fényképeken rögzített művészeti eseményekről, barátságokról és közös emlékekről.

A múzeumi életben az igazán átfogó kiállítások jellemzően több szakmai szereplő összefogásával valósulnak meg: a kurátorok műkereskedőket és gyűjtőket keresnek fel, hogy egy-egy magángyűjteményben található fontos alkotást be tudjanak mutatni a látogatóknak.

A Műcsarnok kiállításához az Ernst Galéria több portréval is hozzájárult. „Tavaly ősszel felhívott minket Bán András, mert azt hallotta, hogy van egy kimagasló portrégyűjtemény Magyarországon, amit mi nevelünk. Húsz évvel ezelőtt egy kedves ügyfelünk, Kovács Nimród ragyogó elképzelésének nyomán kezdtük el felépíteni a kollekciót” – mesélte lapunknak Korani Eleni, az Ernst Galéria társtulajdonosa.

Tihanyi Lajos berlini Önarcképe, amit a galériától kaptak, a Műcsarnok kiállításának egyik legfontosabb darabja, de Vaszary János-, Kmetty János-, Berény Róbert-, Kádár Béla-, Egry József- és Márffy Ödön-alkotást is adtak a tárlathoz, valamint egy olyan különleges, korai Rippl-Rónai József-képet, amelyet a festő fiatalon készített, és még a szakavatott szemek sem biztos, hogy felismerik őt rajta.

A műkereskedő szerint a koncepció azért is érdekes, mert a portrék fontos üzeneteket közvetítenek a művészekről. „Döbbenetes számunkra azt látni, hogy Magyarországon a portréknak sem anyagi, sem művészeti szempontból nincs nimbusza, és a gyűjtői körökben is egyre kisebb a megbecsültségük. Pedig ha megnézzük, hogy egy művész hogyan ábrázolta magát, milyen környezetben, ruhában, beállításban tudott önazonos lenni egy fotón vagy egy festményen, az mindent elmond róla.

Ha ezt a 21. század nyelvére lefordítjuk, felmerül a kérdés, vajon tudják-e az emberek, hogy amikor készítenek egy szelfit, és feltöltik a közösségi oldalakra, mennyi mindent elárulnak magukról. Idén 125 éves a Műcsarnok, ezért különösen izgalmasnak tartom, hogy éppen ezzel a fantasztikus kiállítással ünnepel a múzeum” – tette hozzá a szakértő.

A kiállítások anyagának összeállításakor az is előfordulhat, hogy a felkért gyűjtő vagy galéria visszautasítja az együttműködést a múzeummal. Korani Eleni szerint több oka lehet annak, ha valaki nem akarja tárlatokon viszontlátni a festményeit. Sok kereskedő azért nem kölcsönöz, mert a kiállítás időtartama alatt elesik az értékesítés lehetőségétől.

A gyűjtők egy része pedig nem szívesen nézi a csupasz falat hónapokon keresztül, de olyan is akad, aki azért nem adja ki a kezei közül a műtárgyakat, mert nem bízik senkiben, amikor ilyen nagy eszmei és anyagi értékekről van szó. „Ha felhív minket egy múzeum, hogy kiállítást rendez, és szeretne képet kölcsönözni tőlünk, biztos, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy a tárlat létrejöhessen. Attól, hogy valaki sikeres kereskedő, egyáltalán nem biztos, hogy olyan műtárgyakkal foglalkozik, amelyek múzeumi szempontok alapján is jelentősek. Számunkra egy ilyen felkérés rendkívül megtisztelő, nem pénzben mérhető dolog!” – magyarázta lapunknak a műkereskedő.

A kiállítás mától járható be virtuálisan az intézmény honlapján: Mucsarnok.hu/mucsarnok/virtualis_setak.php.

Az újranyitást követően a tárlat szeptember 26-ig látogatható.

Kapcsolódó írásaink

Összegzés és visszatekintés

ĀHét esztendő százötven tárlatát eleveníti fel a Műcsarnok múltidéző kiállítása tablókkal és műtárgyakkal az első aranykortól Steve McCurryn át a népművészeti szalonig