Kultúra

Rudolf trónörökös tanára és Pozsony történetírója

A pozsonyi Szent András-temető jeles magyar halottai közül utoljára két tudós, akadémikus pap sírja előtt hajtjuk meg fejünket. A bencés szerzetes Rónay Jácint Kossuth fiai mellett Rudolf trónörökös tanára, nevelője is volt. Ortvay Tivadarban pedig többek közt a koronázó­város egyik első monográfusát tisztelhetjük, de foglalkozott a Kárpát-medence történeti vízrajzával is.

Rudolf trónörökös tanára  és Pozsony történetírója
Rónay Jácint pozsonyi prépost, természettudós és író családi nyughelye a Szent András-temetőben
Fotó: A szerző felvétele

Legutóbb Kossuth Lajos sógoráról és a magyar Robinsonról emlékeztünk meg a pozsonyi Szent András-temetőt járva. A sírkertben tett utolsó sétánk során először Rónay Jácint sírja előtt álltunk meg, aki egy tehetős székesfehérvári szíjgyártó fiaként, Leitzinger János néven látta meg a napvilágot 1814-ben. A család aztán egy felelőtlen kezességvállalás miatt elveszítette vagyonát, így az ifjú számára a korra jellemző két út maradt: előbb katonának állt, de gyenge fizikuma miatt később papnak készült.

Kalandos életpályája a bencések esztergomi gimnáziumából indult 1831-ben. A teológiát már Szent Márton-hegyén, a későbbi Pannonhalmán végezte el, első miséjét 1836-ban mutatta be. De aztán elvégezte a pesti bölcsészkart is, így a rend győri líceumában kezdett tanítani. Bölcsészdoktori címet 1841-ben kapott, a lélektan egyik hazai úttörője lett, 1847-ben pedig – immár Rónay Jácint néven – az Akadémia levelező tagja.

Ám induló tudományos karrierjét egy időre félreteszi a forradalom és a szabadságharc miatt, mert Rónay Jácint a győri események egyik vezéralakja: Lukács Sándor ügyvéd-kormánybiztos mellett a nemzetőrség szervezője és tábori papja. Április elején Pozsonyban a magyar kormányért mutat be hálaadó misét, és ott van a schwechati csatában, majd májusban, ásóval a kezében már Komáromot erődíti.

A megszállt Pesten Czuczor Gergellyel együtt rejtőzködik, végül visszamegy kolostorába, amelynek főapátja a megtorlás elől Bakonybélben, az ottani bencés házban bújtatja el. Csak a tavaszi hadjárat után térhet vissza Győrbe. Ott van Buda ostrománál, a szabadságharc végén pedig a győri egyházmegye papságát agitálja az általános felkelésre.
A fegyverletétel után egy hortobágyi tanyán bujdosik Lukács Sándorral, de már itt hozzálát ismét
a tudományos munkához. Mikor a zsandárok a tanyákat is átkutatják, Hegyi Rudolf néven, Nádudvaron lesz gyógyszerészsegéd, de 1850 tavaszán innen is menekülnie kell.

Hamburgon és Brüsszelen át Londonba érkezik, ahol tizenhét esztendőt tölt majd. Mindenekelőtt megtanul angolul, illetve tudományos publikációkkal, Magyarországra küldött újságcikkekkel foglakozik. Tankönyveket ír, és tanít a frissen szervezett magyar iskolában. Tanítványai között vannak Kossuth fiai is, aki – levelei tanúsága szerint – nagyon hálás neki ezért. Igazi forradalmár, áldozópapi működését felfüggesztve bajuszt és szakállt növeszt, és a már korábbról is ismert Darwin tanai­nak következetes követőjévé válik. De visszaemlékezései szerint mégis arra legbüszkébb, hogy részt vesz Széchenyi Ein Blick című, egy a Bach-rendszert dicsőítő röpiratra írt válaszának kinyomtatásában és terjesztésében. Bécs pedig biztos, ami biztos, korábbi tetteiért még 1852. május 6-án „in effigie” – azaz távollétében – felakasztatja.

Aztán más idők jönnek, 1860-ban Székesfehérváron képviselőnek választják, de ekkor még nem indul vissza. Nem hajlandó ugyanis tetteiért az uralkodó bocsánatáért esedezni, viszont sűrűn hazaküldött cikkeiben kifejti politikai és tudományos álláspontját. Végül 1866-ban úgy tér haza, hogy Ferenc Józsefhez eljuttatják egyik honvágyról szóló levelét, aki megkegyelmez neki. A Deák-párt színeiben 1867-től honatya, egyben gyóntatója és barátja is a haza bölcsének.
Andrássy Gyula ajánlására 1871 nyarán Erzsébet királyné úgy dönt, hogy Rudolf trónörököst Rónay Jácint tanítsa magyar nyelvre és hazánk történelmére heti három órában. Rónay itt is megállja a helyét, amiért a polgári Szent István-rend lesz a jutalma.

Rendes tagja már az Akadémiának is, székfoglalójában az ősemberek „haladásáról”, tehát fejlődéséről értekezik. A pozsonyi préposti címért 1874-ben kilép a bencés rendből, viszont így a Főrendi ház tagja lesz. Egy év múlva Erzsébet királyné Mária Valéria nevelésével bízza meg, így a következő nyolc esztendőt jórészt Bécsben tölti. (Jutalma egy új rend, a Vaskorona.) Azért még éppen odaér 1876 januárjában Deák halálos ágyához, akinek ő adja fel az utolsó kenetet. Tizenhárom esztendő múlva eljön az ő utolsó órája is. 1889. április 19-én viszik utolsó útjára a Szent András-temetőbe. Sírköve ma a 2020. november 17-i Magyar Hírlapban ismertetett temetőrombolás csúf betonfalának támaszkodik.

Hozzá képest Ortvay Tivadar a tudós papok nyugodtabb életét élte. A bánsági Németcsiklován, avagy Csiklovabányán született 1843-ban, és egészen 1873-ig az Orthmayr nevet viselte. Apja tiszttartó volt a helyi állami bányáknál, aki fiát a temesvári piaristákhoz küldte tanulni. Itt érett meg benne a papi hivatás iránti elszántság, így a temesvári teológián folytatta tanulmányait.

Pappá 1866-ban szentelték, majd négy év káplánkodás után a lugosi katolikus gimnázium tanára lett.

A Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre 1873-ban már magyarosított nevén lett, emellett az Archeológiai Értesítőt szerkeszti a bencés Rómer Flórissal együtt. Első tudományos értekezését még 1868-ban írta meg, Bél Mátyás egyik kéziratát elemezve, 1874-ben lett bölcsészdoktor. A következő évben már a Pozsonyi Jogakadémia történelemtanára.

Összesen huszonkilenc évig lakik a városban, ez idő alatt vezeti az orsolyiták helyi tanítóképzőjét, az általa alapított gyermekmenhelyet, és más tisztségek mellett tagja a városi bizottságnak is. Frigyes főherceg leánykáit 1895 és 1905 tanítgatta a magyar történelemre. Jól kihasználva a koronázóvárosban töltött időt, 1892 és 1912 között feldolgozta a város történetét, és a vármegye állatvilágáról is könyvet írt. Ugyanígy elkészítette Temesvár és Temes vármegye történeti leírását is. A Pozsony utcái és terei című, több mint hatszáz oldalas műve, amely 1905-ben jelent meg, máig megkerülhetetlen.

Az ország történeti földrajza mellett kutatta Pannónia római úthálózatát, és kitűnő monográfiát írt II. Lajos királyról, majd feleségéről is. A tudományos Akadémiának 1875-től levelező, 1905-től pedig rendes tagja, 1892-től pápai kamarás, 1900-ban pedig megkapja a csanádi apát címét. Hogy csak a kutatásnak élhessen, 1906-ban Budapestre költözik, ahol tíz esztendőt dolgozhat még. A kerepesi búcsúztatás után, 1916 júliusában szállítják Pozsonyba holttestét, ahol végakarata szerint a Szent András-temető IV./5-ös parcellájában, édesanyja mellett alussza örök álmát.

Kapcsolódó írásaink