Kultúra
Történetek tengerében
Dippold Pál új kötete a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg
Azt persze egy olyan szemérmes szerző esetében, mint Dippold Pál, lapunk munkatársa soha nem tudhatjuk meg, hogy ha olyanféle szerteágazó, többsíkú, több műfajt összefogó művel jelentkezett, mint a Kairosz Kiadó gondozásában 2020-ban megjelent Vértérkép című kötet, amelyet ő maga mozaikregényként határozott meg, akkor legalább egy soványka novellás kötettel az évek folyamán miért nem.
De talán ezért nem, mert ilyen történetekkel és ilyen alakokkal más kortárs művekben nem találkozhatunk. A Filep Sándor helyenként groteszk alkotásaival, archív családi fotókkal és a szerző felvételeivel illusztrált könyv színes szőttesében családtörténet, irodalomtörténet, sporttörténet, rocktörténet, személyes történet, politika és történelem szövődik egyetlen kelmévé. De még mielőtt bármi történne, a szerző felhívja a figyelmet: felelősek vagyunk azért, hogy egyáltalán legyen történetünk.
Neki és francia–német családjának vannak történetei. Bácskából való kitelepüléssel kezdődik, a siófoki doktorgyerek életével folytatódik, aki a helyiektől megkapja a kis Fejvágó nevet, amelyet aztán a szerző hasznosít is regényében. A történetek, visszaemlékezések, naplószerű szövegrészek tengerében egyszerre ott találunk két príma novellát.
Az egyik novella két dermesztően sértődött irodalmárról szól, két vacogó egóról, akik végül egészen meglepő helyen és módon kibékülnek, a másik novella pedig a szerző által szervezett ifjú kerékpáros csapatról, akik váratlan és kegyetlen módon kilökték maguk közül a szükségtelennek ítélt alapítót.
Találunk egy kiváló szövegrészt a nagyszerű Coppiról, a legendás olasz bicikliversenyzőről, akinek egész családja biciklik gyártásával foglalkozott számos más olasz családhoz hasonlóan. Olvashatunk egy történetet arról is, mi, karanténlakók, hogy hősünk nem érezvén szabadnak magát idehaza, egészen Ausztráliáig futott, de ott hirtelen megértette, hogy a szabadság, ha van, bennünk van, és szépen hazajött.
A kötet vége felé látunk egy mai felnőtt magyar férfit, egy családapát, aki gyakorló keresztény, templomba jár, és közben kortárs regényhős. Ebben a minőségében odaadó keresztényi szeretetében részesít mindenkit, azokat is, akikről különben nincs jó véleménye. Ezzel mintha válaszolna arra a kérdésre, hogy mi egy férfi, amikor már nem kell háborúba menni, hogyan csinálták valaha ezt az ősatyák. Hát így, mint Dippold, szerettek és meséltek.
