Kultúra

Egyetlen szabály

„Emlékezetpolitikailag is fontos lenne feldolgoznunk Trianont” – nyilatkozta lapunknak Fonyódi Tibor, a Nemzeti Filmintézet forgatókönyv-fejlesztési igazgatója, az SzFE osztályvezető tanára

„A cél, hogy lássák, amin dolgoznak, az megvalósul, és azt is, mik a hibák benne” – mondja osztályvezetői szándékairól Fonyódi Tibor, a Nemzeti Filmintézet forgatókönyv-fejlesztési igazgatója, a megújult Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) tanára. A Janus, a Hacktion és a Tűzvonalban forgatókönyvírója lapunknak a papírízű párbeszédek és a rohamtempóban forgatott sorozatok mellett az új történelmi filmekről is beszélt.

Egyetlen szabály
Fonyódi Tibor szerint nem magyarkodni kell, hanem magyar identitástudatot építeni
Fotó: MH/Katona László

– Sikeres, sci-finek álcázott történelmi regényeket írt, mielőtt forgatókönyvíró lett. Mi a különbség a regény és a forgatókönyv között?

– Ránézésre látható a különbség. A film esetében a szinopszis a csontváz. Arra kerül rá a treatment, majd következnek a draftok. Végül lelket lehel belé a rendező.

– A Tűzvonalban és a Hacktion, amelyeknek vezető írója volt, megalapozták az „újkori” hazai sorozatgyártást. Mennyiben volt más a munkafolyamat akkor, mint most?

– A Tűzvonalban sok év után jelentkezett új hazai gyártású sorozatként, előtte a Kisváros volt az utolsó. Akkoriban úgy mentek a dolgok, hogy a producer szólt az írónak, hogy lenne egy lehetőség sorozat készítésére, de még nem biztos, mert most tárgyal az adott televízióval.

Amikor megszületett a megállapodás, akkor a csatorna már szerződésben rögzítette, mikor lesz az első sugárzás időpontja. Áprilisban voltunk, és kaptunk egy szerződést, hogy szeptember közepén, szombaton, főműsoridőben adják az első epizódot. Na, akkor rohammunkában mindenki nekiugrott, és így keletkeztek a problémák. A múltban volt ez így, most már komoly fejlesztésen mennek át a sorozatok ugyanúgy, mint a nagyjátékfilmek.

– Mi a jellemzőbb: megrendelésre vagy saját ötletből készülnek inkább a forgatókönyvek?

– Nagyon sok olyan kezdő van a pályán, aki megírja az ötletét, és azzal keres producert. De azok a forgatókönyvírók, akik be vannak kötve a szakma véráramába, általában megrendelésre dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a rendezőnek vagy a producernek van valamilyen ötlete, és írót keresnek hozzá. Az NFI például tud segíteni ebben. Tizennégy írót sikerült készülő filmekhez közvetíteni az elmúlt másfél év alatt, és az anyagaik bent is vannak a rendszerben, mutatva, hogy sikeresen pályáztak.

– Hogyan tudják segíteni a pályakezdők, frissen végzettek indulását?

– Mielőtt vállaltam az egyetemi oktatást, tájékozódtam. Magukra hagyva érezték magukat a hallgatók. Amikor elvégezték az egyetemet, volt papírjuk arról, hogy forgatókönyvírók, de évek teltek el úgy, hogy komoly munkájuk nem volt. Fejlesztési igazgatóként az a célom, hogy tehetséges fiatal alkotókat illesszek be nagyon gyorsan a rendszerbe. A márciusban induló gyakornoki program ennek a munkának ad keretet.

– Mit kell ehhez nekik az egyetemen megtanulni?

– Olyan komplex tudású szakemberekké képezzük őket, akik az egész rendszert átlátják. A gyakorlatra helyezzük majd a hangsúlyt. A tematika most formálódik, egyeztetések, beszélgetések zajlanak. Ha a diákjaink bejönnek a kapun, folyamatosan beszélgetünk majd arról, mitől működik a jelenet, a struktúra, a makro- és mikroszerkezet, mi az, hogy forgatókönyv, de már írniuk is kell, és amit írnak, az forog.

A fiatal rendező-, dramaturg-, producerosztály egy csapatot alkot, és megtanulnak együtt dolgozni. A cél, hogy lássák, amin dolgoznak, az megvalósul, és azt is, mik a hibák benne. A hatodik félév után tisztában lesznek azzal, mi hogyan működik. Bátran neki tudnak állni bármilyen munkának. Majd akkor kiderül, melyik zsáner az erősségük.

– Fontos, hogy erre rátaláljanak?

– Az Egyesült Államokban nagyon régen tudomásul vették, hogy nem lehet mindenki mindenben jó. Van, aki jó struktúrában, de gyenge a sztoriban, és akinek jó a cselekményvezetése, nem biztos, hogy erőssége a dialógusírás. Másfél év után már alapos rálátásom van arra, kikre lehet bízni történelmi tematikát vagy kortárs tartalmat, és kik azok, akik kiváló dialógusírók.

– Miért kell történelmi filmet készítenünk?

– A pozitív önképünk miatt. Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, hogy több mint ezer éve itt vagyunk a Kárpát-medencében, ez jelentsen számunkra valamit. Nem magyarkodni kell, hanem magyar identitástudatot építeni a kortárs tartalmak mellett, ezért van szükség történelmi játékfilmekre.

– Ezek miben lesznek mások a korábbiakhoz képest? Hogyan lehet leghatásosabban megszólítani a hazai nézőket?

– A televíziós tartalmak kerülnek leghamarabb a nyilvánosság elé. Komoly szándékunk, hogy mielőbb elkészüljenek az első történelmi tematikájú sorozatok. Több ilyen sorozat van fejlesztés alatt, de címeket most még nem mondanék. Van olyan gyártás előtt álló játékfilmünk, amelyben arra biztatom a producereket, hogy kaszkadőrmunkában mutassanak valami olyan minőséget, amilyet Magyarországon eddig még nem láttunk, ezek a jelenenetek ugyanis azok, amelyek magukkal húzzák a tartalmat. És ha úgy jövök ki a moziból, hogy „hú, ezt magyarok csinálták”, akkor jó helyen tapogatózunk.

– Mit tart a legsürgetőbb témának?

– Emlékezetpolitikailag is fontos lenne feldolgoznunk Trianont.

– Létezik olyan szabály, amely minden filmes műfajra egyformán érvényes?

– Egyetlen szabály van: tartsd benn a nézőt a moziban! 

Kapcsolódó írásaink

Történt ami történt, megyek tovább az utamon

ĀSoós Péter politikailag motivált leszámolásnak tartja, hogy a baloldali ferencvárosi vezetés eltávolította a Pinceszínház éléről, de nem rágódik a múlton, lelkesen és felelősségtudattal készül az oktatásra