Kultúra

Janómanó és a Fekete Fergeteg

A pufók erdei manók és a többi pozitív hős a gyermekkönyvek illusztrációinak tradícióit követve mívesen, színesen, kontúrosan, egyetlen kerek képi világot alkotva jelennek meg

Hosszú idő után új, eredeti ötleten alapuló magyar animációs sorozat született Janómanó és az elveszett harmatcseppek címmel.

Janómanó és a Fekete Fergeteg
A Csupalomb erdő gondnoka szentjánosbogár barátjával járja a világot
Fotó: Umatik Entertainment

A gyermekeknek szánt mesék, rajzfilmek a hagyományt, a tudást, a tapasztalatot, a szabályokat adják át mesés történet formájában, illetve visszatükrözik a gyermek számára magát a gyermekiséget, a szépséget, kedvességet, játékosságot. Az epizódok megtekintése után egyértelművé vált, hogy ez a széria nem ilyen. Nem a múlttal, hanem a modern kori szorongással foglalkozik, a sötét árnyakkal, amelyek a bizonytalan jövőt szegélyezik sokak félelmeiben.

A történetben Janómanó a Csupalomb erdő gondnoka, aki összegyűjti a hajnali harmatcseppeket, és laboratóriumában ezekből és gyógynövényekből készít elixírt, kenőcsöt, teát. Hanem egy hajnalon eltűnnek a harmatcseppek, és Janó barátjával, Zizgő Zizzenccsel, a szentjánosbogárral elindul világgá, hogy megtalálja az elveszett cseppeket. Vándorlásuk során egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Fekete Fergetegben utazó Sötét Mágus cselszövésével van dolguk.

Herkó Attila és Miklósy Zoltán rendező-forgatókönyvíró animációs sorozata 2020 novemberére készült el a Magyar Média Mecenatúra Programban, és első hat része december vége óta látható a YouTube-on. Május végéig a többi epizód is elérhetővé válik. A forgatókönyvíró-rendező páros a Tankcsapdának és más együtteseknek is készített már sikeres klipeket. Emellett Miklósy Zoltán a Szőrmókovi című sorozat alkotójaként is ismert.

Janómanó világában a természet, a természettudomány, a mágia, a sci-fi és a gyermekmese világ között teremtődik összefüggés. Sapkabojtja például portállá tud aktiválódni napsugár hatására, és a két főhős így bárhová el tud jutni. Zizzencsnek, a szentjánosbogárnak pedig egy villanykörte van a potroha vége helyén, nehogy megfeledkezzünk arról, hogy a villanyáram és a fény is a természet része, attól függetlenül, hogy bevittük a civilizációnkba.

A rajzfilm képi világában elegyedik a 2D-s és 3D-s technika, a környezet inkább filmesen, természethűen, csak kicsit „édesítve” jelenik meg. A pufók erdei manók és a többi pozitív hős a gyermekkönyvek illusztrációinak tradícióit követve mívesen, színesen, kontúrosan, egyetlen kerek képi világot alkotva jelennek meg, míg a pozitívvá változtatható figurák már kicsit a Marvel-filmek maszkos-páncélos hőseit idézik. Átmenetet képez CikkCakk, a Joker-arcú kígyó, a negatív szereplők pedig, mint Zimank, a gonosz hóbábu vagy az űrhajószerű járművön a Sötét Mágus vezényletével érkező lények elrajzoltan, hevenyészetten, ködszerű felhőben látszanak, ezzel is aláhúzva, hogy a készítők szerint a rossz, a gonosz által teremtett megfélemlítés nem ugyanolyan létező dolog, mint mi.

Tudjuk az alkotóktól, hogy először a nagyszerű szinkronhangokat vették fel, és utána köréjük készítették a filmet. Janómanó hangja Harsányi Gábor, a kissé kotnyeles mesélőé Epres Attila, a Sötét Mágusé Reviczky Gábor, Zizzencsé Szokol Péter, Rén Iréné, a rénszarvasé pedig Kocsis Mariann. De egyedül Kerekes József briliáns CikkCakk kígyója tudja teljesen elfeledtetni a szöveg, a párbeszédek és a varázsversikék reménytelen sekélyességét, humortalanságát, a történet fordulatainak laposságát. A sorozatban többször is megtörténik az a csoda, hogy a Janóék által legyőzött negatív szereplőből valahogy kiesik egy harmatcsepp, amit nem tudott felhasználni gonosz terveihez, de sosem derül ki, mire kellett neki, és mi mindenre jó a harmatcsepp, így újra meg újra megfogalmazódhat a nézőben a kérdés, hogy tényleg megér-e egy világjárást ez a harmatkeresés.

A főcímdal esetében sajnos a színészek igyekezete és a képsor érdekessége sem elég ahhoz, hogy ne vegyük észre egy Romhányi József-, egy Csukás István- vagy egy Lázár Ervin-mese pompás sorainak, humorának, nyelvi igényességének bántó hiányát. A gyermeki világ, a derű, a játékosság visszatükrözésével is adós a sorozat, a színészek igyekeznek ebben is egyensúlyt teremteni, de csodát tenni nem tudnak.

A sorozatot négy-ötéves kortól fölfelé minden családtagnak ajánlják az alkotók. De ahogy sokan a Piroska és a farkast sem tartják gyerekeknek való mesének (valójában nem is mese, hanem beavatási ceremónia volt), talán CikkCakk vagy a Sötét Mágus nyomasztó hangulatú machinációit sem szívesen mutatják meg egy óvodáskorú gyereknek. Viszont a nagyobbak számára, akik a szorongató helyzeteket már jobban kezelik, a szöveg és a dalok ötlettelensége teheti kevéssé vonzóvá Janómanóék történetét.

Janómanó és az elveszett harmatcseppek
Írta: Herkó Attila és Miklósy Zoltán
10/7
 

Kapcsolódó írásaink