Kultúra
A kassai páncélvonat legendája
Barangolások a magyar Felvidéken. A terepszínű szlovák monstrum a zólyomi vár alatt csak egy 1974-ben készült másolat
A felvidéki tájon felbukkanó páncélvonatok történetének ismertetését kezdjük akkor a Zólyom reneszánsz vára alatt álló, a Szlovák Nemzeti Felkelés harci eszközével, amellyel a korábbi szövetséges német hadsereg ellen 1944 végén vívott szórványos partizánharc harmincadik évfordulójára kívántak megemlékezni. Ezen ünnepségsorozat része volt többek közt, hogy 1974-ben szovjet mintájú háborús filmet is forgattak a dicső felkelésről, ehhez pedig legyártottak egy páncélvonatot is.
Ennek volt történelmi alapja, hiszen a zólyomi vasúti javítóműhelyben három ilyen páncélvonatot is gyártottak 1944 szeptemberében. A visszaemlékezések szerint tizenegy nap alatt hegesztették fel a hét milliméteres kazánlemezeket a mozdonyra és a kocsikra, amelyeket még belül, deszkafalak közé rakott kőzúzalékkal is megerősítettek. Három kisebb, harminchét milliméteres ágyú és vagy tíz géppuska is került a kocsikba, valahonnan egy csehszlovák könnyűharckocsi, egy LT–35-ös forgatható tornyát is előhalászták, és az egyik vagon tetejére illesztették. Három ilyen monstrum készült, amit három szlovák nemzeti hősről neveztek el.
Az elsőt Štefanikról, akit állítólag a pozsonyi reptéren saját katonái lőttek le, magyarnak nézve olasz felségjelzésű gépét, a másodikat Jozef Miloslav Hurbanról, az 1848-ban a szlovákokat a magyarok ellen lázító újságíró lelkészről, akinek seregét magyar nemzetőrök kergették szét. A harmadik pedig az echte cseh Tomás Masaryk, Csehszlovákia első elnöke nevét viselte.
A vonatok első bevetése 1944. szeptember 25-én volt, október elején pedig Cremosná mellett, Rózsahegynél a Hurbánt szinte harcképtelenné is lőtték a németek. Október 25-én aztán az addigra kijavított harci eszközt egy alagútban, a Masaryk elnökről elnevezett vonattal együtt leszerelték és elhagyták a felkelők. A németek aztán mindhárom harci eszközt Prága mellé vitték, ahol a szükséges javítások után be is vetették azokat a háború végén.
Végül állítólag összesen csak három kocsi került vissza Szlovákiába, így aztán a harmincadik évfordulóra, a film kedvéért kellett építeni egy új vonatot, amelyre már két orosz T–34-es harckocsi tornyát szerelték fel. Megjegyzendő, hogy ezekhez 1944-ben még biztosan nem juthattak hozzá. Ebből is lehet látni, hogy nem eredeti a Balassi-vár alatt kiállított, rikító terepszínűre mázolt monstrum.
A másik, szívünknek kedvesebb vonatról nagyon keveset tudunk. Még az sem biztos, hogy páncélozva volt, amikor 1918. november 16-án tizenhét tiszttel és vagy harminc önkéntessel elindult Kassáról a Morvaországból benyomuló csehek ellen. November 20-án már Budatinnál járt Moncskó István, a kassai 5-ös huszárok főhadnagyának parancsnoksága alatt. Vele tartott a két világháborús frontokat megjárt arisztokrata, gróf Görgey Béla és Konstantin, harmadik testvérük, a 13-as huszároknál szolgáló, 1888-as születésű Arisztid még 1916. szeptember 20-án halt bele a haslövésbe az orosz fronton, Volhíniában.
A Moncskó főhadnagy vezette maroknyi csapat a Zsolna melletti Csáky-kastélyban talált szállást, ide érkezett erősítésnek hozzájuk a kassai kadétiskola néhány 15–16 éves növendéke, akiket hazaküldtek aztán. Viszont megérkezett a Károlyi-kormány visszavonulásra felszólító parancsa is – amelynek nem tettek eleget, hanem inkább támadásba lendültek volna a november közepén a csehek által megszállt Trencsén ellen, csakhogy ott már négy zászlóalj, közel háromezer ember és hat üteg is állomásozott.
A Trencsénkutasnál, Nagybiccsétől két kilométerre vívott egyenlőtlen küzdelemben Moncskó István mellett hősi halált halt a két gróf, az 1886-ban született Konstantin, és az 1894-es születésű Béla is. Testüket a Volhíniából hazahozott Arisztiddal együtt apjuk mellé, Szepesgörgőn temették el. Egyszerű kőkeresztjük gránittábláján pedig ott a felirat: Dulce et decorum est pro patria mori, azaz Szép és dicső a hazáért meghalni.
A foglyokat mint banditákat, előbb ki akarták végezni ott helyben a győztesek. Majd mégiscsak elfogadták azt, hogy katonákkal van dolguk, így végül a Brünn melletti Spielberg híres börtönében kötöttek ki, ahol oly sokan raboskodtak már korábban a magyar szabadságért.
A demarkációs vonalak véglegesítése után, a megcsonkított országba engedték haza őket.
