Kultúra
Összegzés és visszatekintés
Hét esztendő százötven tárlatát eleveníti fel a Műcsarnok múltidéző kiállítása tablókkal és műtárgyakkal az első aranykortól Steve McCurryn át a népművészeti szalonig
Idén százhuszonöt éves a Műcsarnok, ezt pedig Szegő György művészeti vezető jó apropónak érezte ahhoz, hogy összegezze az elmúlt hét év, huszonöt szezon legkiemelkedőbb pillanatait. A Hét év – 150 kiállítás | 125 éves a Műcsarnok című tárlat két kisebb termében persze nem lehet teljes részletességgel beszámolni az elvégzett munkáról.
Nem lehet minden etapját bemutatni, pláne nem úgy, hogy a tárlatokat felidéző tablók mellett még egy-egy műtárggyal is igyekeznek feleleveníteni a szóban forgó kiállítást – persze nem a legmeghatározóbb, hanem az elérhető darabokkal. A tárlat lényege az összegzés és a visszatekintés, az, hogy a látogató a termekben sétálva fel tudjon idézni egy-egy emlékezetes tárlatot.
Például a vendégkurátor Sármány Parsons Ilona által összeállított Az első aranykor – Az Osztrák–Magyar Monarchia festészetét, amely valóban reprezentatív merítés volt. A tárlat ismertetőjéből most kiderül az is, hogy a 2016–2017 telére időzített, a százhúsz éves Műcsarnokot köszöntő nagyszerű kiállítás szenzációja Gustav Klimt Hölgy aranyban című műve lett volna, amelyet nem sokkal korábban perelt ki Bécsből egykori tulajdonosának leszármazottja. Így a Golden Lady nem érkezett meg az Aranykor-kiállításra, de a későbbiekben Nicolas Schöffer, azaz Schöffer Miklós Párizsból igen!
A kinetikus szobrászat úttörője és legismertebb képviselője amúgy Kalocsáról indult útnak, és Szőnyi-tanítvány volt a Képzőművészeti Főiskolán. Nyolcvan, jórészt a párizsi műteremből érkező alkotását helyezték el a múzeum tágas tereiben 2015 novemberében, amelyekből aztán Liège városában létre is hozták Schöffer önálló múzeumát.
A magyarságát soha nem felejtő világhírű művészre valamiért korábban nem voltak vevők a Műcsarnok vezetői. Schöffer mellett hét év alatt szerepet kaptak azok a Nyugaton kiemelkedő művészek is, akik itthon korábban nem fértek bele a kánonba. Megérkezett Fiedler Ferenc és Konok Tamás, valamint az újrainduló szalonkiállításokra a határon túli magyar képzőművészek is. Lehetőséget kapott a bemutatkozásra az élesdi művésztelep, valamint 2018-ban megvalósult a magyar népművészet szalonkiállítása, amelyre még nem volt példa a ház történetében.
Látogatószámban is jól teljesített az intézmény, ebben a tekintetben a csúcsot talán Steve McCurry fotógyűjteményének Afgán lánya hozta 2016 márciusában, amikor a Műcsarnok előtt legalább olyan hosszú sorok álltak, mint amilyenek a Szépművészetinél. De rengetegen voltak kíváncsiak Sebastião Salgado munkáira 2017 őszén vagy Sandro Miller John Malkovich-képeire – amely tárlaton egyszer maga a színész tartott vezetést – és az Andrej Tarkovszkij filmjeit ihlető mintegy hatvan felvételre is.
A fotóművészet tehát otthonra lelt az új koncepciójú Műcsarnokban, ám ezenkívül lehetőséget kaptak azok is, akiket a mögöttünk hagyott rendszer félreállított. A pártállami időket igencsak ismerő művész, Szemadám György válogatásában 2017–2018 fordulóján olyan művészek is átléphették a múzeum küszöbét, mint Csutoros Sándor, Liszák Elek és Bocz Gyula. Láthattuk aztán Huszárik Zoltán rajzait, és ízelítőt kaphattunk Jankovics Marcell szerteágazó munkásságából is.
Tavalyelőtt, 2019 tavaszán régi adósságot törlesztett a Műcsarnok azzal, hogy Kisképző 240 | Múlt és jelen címmel bemutatkozhatott a „művésztojások” első keltetője, a jelenleg a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium nevet viselő Török Pál utcai intézmény. Ha már ifjúság, akkor 2015-től e falak adnak otthont a DERKÓ-kiállításoknak, azaz a Derkovits-ösztöndíjasok éves összegző tárlatainak is.
Kiemelhetnénk még számtalan fontos, kisebb-nagyobb tárlatot az elmúlt évekből, akár Keleti Éváét, akár a Rejtett történetek – Az életreform mozgalmak és a művészetek című (Az első aranykort folytató) kultúrtörténeti megakiállítást. Ez a színes, nagy válogatás a jelen tervek szerint június 27-ig megtekinthető lesz, a pandémia elmúltával pedig talán élőben is bejárhatjuk – addig elégedjünk meg a virtuális séta nyújtotta lehetőséggel.
Válogatott művészeti és építészeti írások
Az MMA Kiadó gondozásában megjelent Szegő György harmadik, Műleírás című kötete, amely a szerző két évtizednyi írásából válogat. A műfajilag és tartalmilag egyaránt sokszínű könyv képzőművészeti, építészeti, fotós, film- és színházkritikai írásokat, kultúrtörténeti tanulmányokat kínál, külön fejezetet szentelve a Velencei Biennáléknak, illetve azoknak a cikkeknek, amelyeket a Műcsarnok művészeti vezetőjeként, kurátorként írt. A kötet címe építészeti kifejezés: a műleírás a tervekhez mellékelt szöveges útmutató.
A szerző ars poeticája szerint a művészet a harmónia ura, amelynek megőrzésében az építészet és a társművészetek művelőinek ma minden eddiginél nagyobb a felelőssége. Ennek megfelelően kutatói attitűdje az adott témákon túlmutatva ember és művészet viszonyának lényegét, a harmóniát keresi.
(SK)
