Kultúra

Rodolfo hagyatéka online tárlaton

A kiállítás azt is bemutatja, hogyan működött a szórakoztatóipar az ötvenes évek kemény diktatúrájában

„A bűvészet nem boszorkányság, nem varázslat, csupán kézügyesség. Állandóan figyeljenek a kezemre, mert csalok” – mondja Rodolfo (Gács Rezső), a legendás bűvész az 1968-as Képzőbűvészet című műsorban.

Rodolfo hagyatéka online tárlaton
A csodáim általánosan emberiek – vallotta Rodolfo, a legendás bűvész
Fotó: Katona József Múzeum

Hagyatékát jelenleg a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely őrzi, a gyűjteményből a Kecskeméti Katona József Múzeum rendezett nemrégiben online tárlatot.

A Rodolfo halála után megjelent Vigyázat, most nem csalok! című önéletrajzi kötetben azt írja, hogy tizennégy évesen hallotta meg a bűvészet hívó szavát. A legenda szerint testvéreivel és édesapjával gyakran jártak fürdeni a lágymányosi Duna-partra.

Egyik nap húga egy fuldoklót látott meg a vízben és Rezső rögvest a segítségére sietett. Egy kínai gyöngyárust mentett ki a Dunából, aki hálából kavicsokkal bemutatott két bűvésztrükköt. Rezső másnap a Mátyás téren a barátainak is előadta a mutatványt, ekkor fedezte fel Ódry Zuárd, a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének elnökségi tagja. Hogy mennyi valóságalapja van a történetnek azt senki nem tudja, de az biztos, hogy Ódrytól tanulta meg a bűvészkedés alapjait.

Egy nap az Ébredő Magyarok Egyesülete – 1918-ban alakult szélsőjobboldali, fajvédő szervezet – meghívta Ódryt, hogy mutassa be a műsorát. „Tudta, hogy veszélyes lenne ebbe az antiszemita körbe a saját nevén bemutatnia segédjét, így lett Gács Rezsőből Rodolfo Grosso, egy olasz fagylaltárus fia” – írja Fekete Anetta, a kiállítás kurátora, aki arról is beszámolt, hogy a bűvész sajátos beszédstílusát is ekkor alakította ki.

„A »Vigyázat, csalok!« vagy a »Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!« mondatokról a mai napig mindenkinek Rodolfo jut az eszébe” – teszi hozzá.

A háború Rodolfónak is sok szenvedést okozott, folyton utazni és bujkálni kényszerült feleségével, asszisztensével, Nádor Olgával. A kiállításon azt a történetet is megemlítik, amely a török határon esett meg a házaspárral a vonaton: „Görög vámosok vettek körül. Olga elsápadt, hiszen a zsebemben lapuló tárca dagadt a dollároktól. Olga később megkérdezte, hova rejtettem a pénzt? Hát a legjobb helyre!

Amikor mentünk a motozásra beloptam a vámos zsebébe, búcsúzáskor meg szépen visszaloptam” – idézi fel a tárlat. Rodolfo értett ahhoz, hogyan lehet észrevétlenül elvenni – és visszacsempészni – mások tulajdonát, de szerencsére ezt a képességét csak a műsorában kamatoztatta.

A tárlat azt is bemutatja, hogyan működött a szórakoztatóipar az ötvenes évek kemény diktatúrájában. A pártállam igyekezett mindent a propaganda szolgálatába állítani, ez alól a szórakoztatóipar sem volt kivétel. Ennek ellenére Rodolfo egész életében távol tartotta magát a politikától, csak a bűvészetnek élt.

„Nekem mindegy, kinek bűvészkedem, mert a trükkjeimre mindenki ugyanúgy reagál. Az Arizona gazdag nézője és a hajdúsági parasztember egyféleképpen fogadta a csodáimat. Mert a csodáim általánosan emberiek” – idézik Rodolfót.

A bűvész sok kedvelt sztárral lépett fel, közös műsora volt Alfonzóval, tizenöt éven át volt a Latabár-brigád tagja, és Karády Katalinnal is sokszor lépett színpadra. Többször szerepelt a Fővárosi Nagycirkusz műsoraiban, 1962-ben belépett a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalathoz, egy évvel később pedig megválasztották az artista-szakszervezet elnökének. Nemzetközi sikereket is elért, többek között Párizsba és Londonba is hívták szerepelni.

A tanítást az 1948-ban induló Artista Akadémiában kezdte, de mivel az első bűvész osztály tagjai disszidáltak 1956-ban, ezért többet nem indítottak, de ez nem vette el Rodolfo kedvét. A ma népszerű, látványos show-elemekkel dolgozó illuzionistákkal ellentétben, a bűvész szerette volna megismertetni közönségével mutatványai titkát.

Először napilapokban indított bűvészrovatot, majd a Füles rejtvényújság állandó rovata lett a Bűvésziskola hosszú éveken át. Több tévésorozatot is készített. Az első Képzőbűvészet címen Romhányi Józseffel került adásba 1968-ban. Utolsó fellépése 1986. január 13-án a Mikroszkóp Színpadon volt.

A kiállítás arról is beszámol, hogy a bűvész kellékeit, könyveit, kártyáit hagyta az utókorra, ezek mellett pályája kezdetétől megőrizte fellépéseiről a színlapokat, szórólapokat, műsorfüzeteket. „Mintha csak tudta volna, ez az egyik legfontosabb tett ahhoz, hogy kulturális emlékezetünkben tartsuk.

Ez a precíz dokumentálás mára felbecsülhetetlen kinccsé vált. Olyan évtizedekről mesél, mint a pesti mulatók fénykora, a varieték világa vagy a vidéki turnékörutak időszaka. Megtudhatjuk, kikkel lépett fel gyakran, és hogyan változtak a szórakoztatás formái és helyszínei az évtizedek során.” – írta Fekete Anetta.

A kiállítás részeként bemutatott számos tárgyi emlék több órás szórakozást biztosít az érdeklődőknek. Megcsodálhatunk többek között korabeli szórólapokat, plakátokat, díszes fellépőruhákat, bűvészdobozokat, és olyan különleges tárgyakat is, mint például a matrjoska fatojás.

A múzeum bűvészszakértőnek Csongrádi Bélát, Káró bűvészt kérte fel. A képeket Gálvölgyi Judit bocsátotta az intézmény rendelkezésére, a tárlatról Czakó Bálint készített fotókat. A kiállítás megtekinthető a Kecskeméti Katona József Múzeum honlapján.

Kapcsolódó írásaink