Hampsteadi séták kezdőknek és haladóknak

A koronavírus-járvány miatt kis csúszással ugyan, de a nyár végén megjelentetett kötetet kivételesen nem a Kortárs, hanem a Noran Libro kiadó gondozta, az Érzelmes utazások címet viselő zsebkönyv-sorozat első darabjaként.

Noha a Hampstead – London művésznegyede című könyvecske külsőre igényes, keményfedeles, a borítója ügyesen tervezett, a beltartalom pedig lebilincselő, sajnos rengeteg zavaró nyomdahiba, elírás maradt benne, ráfért volna az alaposabb olvasószerkesztői és korrektori gondoskodás. Különösen nagy mellényúlás, hogy a kötet hátoldalán, a fülszöveg alatt a szerzőt „csak” József Attila-díjasként említik, miközben a könyv megjelenésekor Sárközi Mátyás már egy ideje Kossuth-díjas író volt (tavaly márciusban kapta meg a legmagasabb állami kitüntetést).

Szerencsére a stílus, a téma annyira szórakoztató, az információmennyiség pedig olyan hatalmas, hogy a hibák nem vonnak le a könyvecske élvezeti értékéből – inkább csak bosszantók. A kötet méretéért viszont dicséret illeti a kiadót, hiszen elfér akár egy kabát- vagy nadrágzsebben is, így könnyen magunkkal vihetjük, ha a pandémia végre megengedi, hogy a La Manche csatorna túloldalára utazzunk, és felkeressük az angol fővárost.

A szerző ötven éve él az elegáns, kedves hangulatú városnegyedben

Fotó: MH/Purger Tamás

Sárközi Mátyás könyvecskéje kultúrtörténeti bédekker. Úgy kalauzolja végig az olvasót a történelem századain keresztül az ékszerdoboz városrészen, hogy közben gyakorlatias tanácsokat is ad az utazóknak. Ráadásul a szerkesztése is praktikus, a fejezetek egy-egy nagy sétára invitálnak minket.

Abból a szempontból is klasszikus útikönyvnek tekinthető Sárközi kötete, hogy minden „kötelező” informá­ciót megtalálunk benne Hampsteadről a népesség változását bemutató statisztikáktól kezdve a név eredetéig – ami már az 1086-os Hódító Vilmos által készíttetett, úgynevezett Domesday Bookban is szerepel –, vagy éppen a legégetőbb társadalmi kérdésekig, nem felejtve a Brexitet sem. Sárközi remek stílusának köszönhetően azonban mindez nem száraz adathalmazként van feltüntetve, Az író gördülékenyen, néhol ironikusan, már-már regényesen tálalja, amit ötven év alatt a negyedről megtudott.

A szerző ugyanis nagyjából fél évszázada rója Hampstead utcáit – a kötetben még az az utca is szerepel, ahol ő maga lakik feleségével, és ahol elég sokáig működtette galériáját, amely jó darabig a kortárs magyar művészek, főleg grafikusok egyetlen külföldi bemutatkozási lehetősége volt.

Miközben Sárközi a különböző nevezetességekről, illetve az odavezető utakról ír, anekdotamorzsákat szór el, hol arról, hogyan járt ki Dickens a hampsteadi vigasságokra, hol arról, melyik kocsmában iddogált, hol meg arról, milyen apácazárdában lakott Charles de Gaulle. Régi kuplékat elevenít fel, verseket idéz, elmagyarázza, mi a Hampstead-regény és nem mulasztja el felhívni a figyelmünket olyan kurió­zumokra sem, mint az a szoba, amely a főutcába torkolló egyik mellékutca fölött húzódik, két házat áthidalva.

De akkor is Sárközi Mátyáshoz fordulhatunk tanácsért, ha egy jó sört vagy kávét szeretnénk meginni. Az előbbit szerinte a környék legnépszerűbb „korcsomájában”, a The Holly Bushban érdemes megtenni, utóbbit pedig a szerző kedvencé­ben, a Coffee Cupban vagy London legkisebb kávézójában, ami egy kiszuperált telefonfülkében működik. Természetesen a Hampstead Heath-re – amelyet csak London tüdejének hívnak – is felvisz minket, megmutatja, hol lakott a költő John Keats és a festő John Constable.

Bebarangolja velünk a Burgh House és a Kenwood House múzeumok műgyűjteményeit, illetve a temetőt is. A bohém városrész magyar vonatkozásairól sem feledkezik meg, megtudjuk, milyen nyomott hagyott Hampsteaden Breuer Marcell, illetve Moholy-Nagy László vagy az építész Goldfinger Ernő. Azt is megmutatja, merre lakott Károlyi Mihály, és nem maradhat ki a szórásból a város egyetlen magyar cukrászdája, a Perma­yer Lajos által 1963-ban nyitott Louis Patisserie sem.

Sárközi Mátyás arról is beszámol, hogyan változott meg az évszázadok során a gyógyforrásai miatt Vale of Health-nek, azaz az egészség völgyének nevezett negyed, mitől lett felkapott, mely világsztárok lakják. Arról is ír, miként hatott a globalizáció az egyébként patinás, régi hangulatát, elegáns gazdagságát és az úgynevezett hampsteadi öntudatát megőrizni kívánó negyedre.

A kötet kiváló kiegészítője az egykori BBC-s kollégája, Neményi Ninon hasonlóan lebilincselő, londoni útikönyvének, a 2013-ban a Kortársnál megjelent Londonban, hej, van számos utcát Sárközi Mátyás rajzai díszítik – aki most saját kötetét is illusztrálta. Sétáljunk vele, még ha egyelőre csak fejben is!