Huszonöt éve hunyt el az amerikai filmmusical aranykorának sztárja

Eugene Curran Kelly Pittsburgh városában született 1912. augusztus 23-án. Már kisgyermekkorában megmutatkozott tánctehetsége, az egyetemen mégis közgazdaságtant hallgatott, a tandíjra valót kőművessegédként, csaposként és táncórák adásával kereste meg. A nagy gazdasági világválság idején lediplomázott, de nem kapott állást, így végül árokásásból élt. Ekkoriban vált számára a tánc időtöltésből hivatássá, egyéni stílusát házuk alagsorában alakította ki.

Amikor New Yorkba költözött, a Broadwayn kapott tánctanári állást. A vásznon először 1942-ben, Judy Garland partnereként tűnt fel a Nekem és a kedvesemnek című zenés darabban, ezután tizenöt évig maradt a Metro–Goldwyn–Mayer stúdiónál, ahol huszonhét filmet forgatott. Főszerepet kapott a zenés-táncos műfajt forradalmasító, 1951-es Egy amerikai Párizsban című filmben. A George Gershwin zenéjére készült alkotás különlegessége az volt, hogy mellőzték a beszédet, a táncjelenetek nem betétek, hanem a cselekmény elválaszthatatlan részei voltak. A film hat Oscar-díjat nyert, Kelly pedig addigi pályájáért Oscar-életműdíjat vehetett át.

Egy évvel később készült az Ének az esőben, minden idők egyik legsikeresebb zenés filmje, amelynek nemcsak főszereplője, de társrendezője is volt. Kelly maximalizmusát mutatja, hogy annak ellenére, hogy magas láza volt, nem mondta le a címadó dalhoz kapcsolódó forgatást. Sőt, a cipői hangját is utószinkronizáltatta, mert úgy érezte, nem kopognak elég jól. A tökéletességre törekvést gyakran megsínylették munkakapcsolatai, mindig szóvá tette, amikor nem volt elégedett mások teljesítményével. Egy alkalommal partnere, az akkor még csak tizenkilenc éves Debbie Reynolds a zongora alá bújt, hogy kisírhassa magát, miután Kelly kritizálta tánctudását.

A világhírű táncosnak rendezőként a legnagyobb sikere a Barbra Streisand főszereplésével készült, három Oscar-díjjal jutalmazott, 1969-ben bemutatott Hello Dolly lett. Művészetét számtalan díjjal ismerték el: megkapta többek között a francia Becsületrendet és a tiszteletbeli César-díjat, csillaga ékesíti a holly­woodi Hírességek sétányát. Gene Kelly 1996. február 2-án Beverly Hills-i otthonában halt meg, többszöri agyvérzést követően. Emléke ma is él, sokan dúdolják magukban világszerte az Ének az esőben című dalt, amikor megnyílnak az ég csatornái. Látják lelki szemeikkel, ahogy a legendás táncos pocsolyából pocsolyába ugrál, ömlik a víz a fejére, a szerelem pedig széles mosolyt csal az arcára. Egy anekdota szerint, amikor Leonard Bernstein, a világhírű karmester meglátta a képsorokat, csöndesen csak annyit mondott: „Ez az élet diadala.”