Miért éppen Balaton?

Noha az utóbbi években már legalább a dialógusok nem papírízűek, a történetek még mindig hagynak némi kívánnivalót maguk után. Klisék, erőltetett fordulatok, túlbonyolított szálak és minden valóságalapot nélkülöző események jellemzik őket sok esetben – persze vannak üdítő kivételek is. Ilyen volt például a Dunán futó Csak színház és más semmi, amelyen érezhető volt, hogy alkotóinak tényleg van fogalmuk egy színház belső működéséről, problémáiról, de az RTL Klub A mi kis falunk-ja is pozitív példaként hozható fel, mivel vállaltan karikíroz, parodizál, tehát nem is kell tükröznie a valóságot.

A TV2 által december végén indított, új napi sorozat, a Doktor Balaton azonban sajnos nem tartozik a kivételek közé – még ha vannak is erősségei. Ami azért nagyon meglepő, mert a Kapitány-Diószegi Judit és Búss Gábor Olivér nevével fémjelzett alkotógárda áll az előbb említett A mi kis falunk, illetve a szintén népszerű Beugró, Válótársak vagy a 200 első randi mögött. A széria alaphelyzete hasonlít a kilencvenes évek népszerű amerikai sorozata, a Miért éppen Alaszka? kiindulási pontjához, a külföldi missziókban szolgálatot teljesítő orvost, Andrást gyógyszerlopással gyanúsítják, ezért megvonják tőle a kórházi praktizálás lehetőségét, így kénytelen elvállalni a Balaton-felvidéki település, Balatonmeggyes helyettes körzeti orvosi státuszát. Ezért leköltözik – amint azt az első részekben többször hangsúlyozzák – az Isten háta mögötti faluba (az persze, hogy ma Magyarországon mennyire számít a világ végének egy kis balatoni falu, már más kérdés). Mindeközben a párhuzamosan futó történetszálak révén megismerjük Meggyes legfontosabb lakóit, akik közt természetesen megtalálunk minden tipikus karaktert: a kisstílű maffiózót, a szélhámos és szerencsétlen vállalkozót, a saját maga malmára vizet hajtó polgármestert, és természetesen kell egy pletykás asszisztensnő, illetve boltos is. Tipizált hősök – de ezzel nincsen semmi gond. Igaz, egy pillanatra felmerül a nézőben, hogy miért megint csak ezekben a karakterekben tudtak gondolkozni a forgatókönyvírók, hol az innováció…

Azonban mindez szóra sem volna érdemes, ha ezekkel a hétköznapit megtestesítő hősökkel nem a legelképzelhetetlenebb dolgok történnének. András úgy költözik le Meggyesre, hogy nem tudja a barátnője gyermeket vár-e vagy sem, és Kriszta nem akarja neki elárulni, a polgármester gond nélkül elsikkaszt ötvenmilliót a volt férje legújabb képtelen ötletének támogatására, az autista fiúnál puskát találnak és letartóztatják, a tizedik rész környékén pedig kiderül, Andrásnak nem is édesapja az, akit annak tart. Illetve ott vannak azok a „fordulatok”, amikor az írók nem hagyják a történetet a saját medrében haladni, a dramaturgiát kiforrni, és véletlennek állítják be azt, ami teljesen egyértelműen direkt (például ahogy Andrásék éppen ott és akkor parkolnak le a parti étteremnél, amikor meg kell menteni a vállalkozót, Leót a fulladásos haláltól). Hihetetlen és hiteltelen. Pedig Leó, az alapvetően jólelkű, kicsit szélhámos és szerencsétlen vállalkozó saját történetszála valóban megér egy misét: épp a gyógyvízbizniszbe szeretne belevágni, mert a nagyapja telkén csodálatos vízforrást talált. Csakhogy annyi felesleges csavart pakolnak erre az expozícióra is már az elején, hogy az itt felvetődő, valóban izgalmas problémákig el sem jutunk.

Ami miatt mégis érdemes belekukkantani egyszer-egyszer a napi sorozatba – és ne féljünk, fel tudjuk venni a fonalat két hét múlva is – az a színészi játék, no meg a csodás tájak. A címszereplő Balla-Tóth Andrást alakító, színházban már bizonyított Mészáros András itt is kitűnő – főleg, ha megfelelő partnert kap maga mellé. Remek jelenetei vannak például a meggyesi háziorvost, Sipeki Lászlót játszó Bezerédi Zoltánnal, a Leót megformáló, nem túl ismert, ám annál jobb Gula Péterrel, de Király Attilával is, aki egyébként hiteles a szoknyapecér ügyvéd Jókai Bálintként. Ugyanez sajnos nem mondható el Tenki Dalmáról, aki nagyon hamis és affektál András barátnője, Kriszta szerepében.

A mellékszereplők kiválasztásáért nagy dicséret illeti a Doktor Balaton castingdirektorát: akár Hirtling Istvánt, Fésűs Nellyt, Laklóth Aladárt, Nyírő Beát, Ujlaki Dénest vagy Crespo Rodrigót vesszük, mindegyiküket öröm a képernyőn látni. Külön kiemelendő az autista Petyát játszó Hajdu T. Miklós, az ő feladata talán a legnehezebb. Pár rövid jelenet erejéig felbukkan a Bodrogi Gyula–Voith Ági házaspár, nagyszülőket alakítva, és reméljük, a későbbiekben is visszatérnek.

Mindent összevetve azért nem rossz a Doktor Balaton. Azért kár, hogy lehetne jobb is, mert lehetőség van benne.