Kultúra
A dobos, aki néha énekel egy kicsit: 70 éve született Phil Collins
A London Chiswick kerületében született Collins ötévesen kapta első játékdobját, különleges zenei érzéke már ekkoriban megmutatkozott: egy alkalommal egy tehetségkutatón énekelt, amikor dal közben megállította a zenekart, mivel észrevette, hogy rossz hangnemben játszanak. Később nagybátyja házilag készített dobfelszerelést neki, hogy azon gyakorolhasson, idővel aztán szüleitől „rendes” cuccot is kapott.
Nem tanult kottát olvasni, saját módszert fejlesztett ki a zenei ötletei lejegyzésére, dobtechnikáját pedig a tévében és a rádióban hallott számokat játszva csiszolta. Példaképei Ringo Starr és Buddy Rich voltak.
Közben gyerekkorától fogva színészkedett is, szerepelt az Oliver című musicalben, s feltűnt kedvenc együttese, a The Beatles Egy nehéz nap éjszakája című filmjében is.
1968-ban jelentkezett Franco Zeffirelli azóta kultikussá vált Shakespeare-adaptációjának, a Rómeó és Júliának a férfi főszerepére, a tragikus sorsú hősszerelmest azonban végül Leonard Whiting alakíthatta a filmvásznon.
Collinst a színészet helyett mégis inkább a mégis a zene vonzotta igazán, a középiskola alatt több bandában is játszott, tizennyolc évesen bevették a fiatal zenészekből álló Flaming Youth nevű csapatba, amely egy év és egy viszonylag sikeres album után, 1970-ben feloszlott.
A Genesisszel indult el a világhír felé
Ekkor figyelt fel a Melody Maker című zenei újság hirdetésére, amelyben egy Genesis nevű együttes dobost keresett. A meghallgatás sikeresnek bizonyult, tagja lett a progresszív rock egyik élcsapatának.
A Genesis a hetvenes évek első felében, főként a frontember Peter Gabrielnek köszönhetően, konceptalbumaival, igényes zenéjével és szövegeivel szakmai körökben egyre nagyobb elismertségre tett szert, de viszonylag szűkebb közönséget ért el.
Peter Gabriel 1975-ben kivált, szólóban folytatta. Utódját 400 jelentkező közül sem tudták kiválasztani, végül úgy határoztak, hogy Collins jöjjön előre a mikrofonhoz a dobok mögül. A döntés helyesnek bizonyult, és az is kiderült, hogy hangja meglepően hasonlít Gabrieléhez.
Jóllehet két albummal később a gitáros Steve Hackett is távozott, a trióvá zsugorodott együttes népszerűsége tovább növekedett, amihez persze hozzájárult, hogy a zene a kommerszebb hangzás, a poposabb vonal felé tolódott.
Egymást követték a listavezető arany- és platinalemezek: Duke, Abacab, Genesis, Invisible Touch, We Can't Dance. A stúdiófelvételeken Collins énekelt is, dobolt is, utóbbit a koncertekre jó barátjának, Frank Zappa egykori dobosának, Chester Thompsonnak engedte át.
Szólóban szintet lépett
1981-ben adta ki első szólóalbumát Face Value címmel, amely kelendőbb lett, mint bármelyik Genesis-korong, csak az Egyesült Államokban több mint ötmillió példány fogyott belőle. 1985-ben került a boltokba a No Jacket Required, pályafutásának legsikeresebb albuma, amelyről négy dal hódította meg a slágerlisták csúcsait, a One More Night, a Don't Lose My Number, a Take Me Home és a Sussudio.
Collins a nyolcvanas években össze tudta egyeztetni szólókarrierjét és munkáját az együttessel, hol szólóban, hol társaival turnézott, készített felvételeket.
Hivatalosan 1996 márciusában lépett ki az akkor már három éve hallgató Genesisből, néhány évre rá sikerült újra többszörös platinalemezt produkálnia legnagyobb slágereinek albumba gyűjtésével.
Grammy-díjból nyolcat őriz vitrinjében, kapott két Golden Globe-ot is. Csillaga van a hollywoodi hírességek sétányán, 2010-ben a Genesis tagjaként bekerült a rock halhatatlanjai közé, a Rolling Stone magazin minden idők legjobb dobosait összegző listáján a 42. helyen szerepel.
Bár szólóelőadóként is elképesztő sikereket ért el, mindig is inkább dobosnak tartotta magát: úgy fogalmazott, ő nem egy énekes, aki dobolni is tud, hanem dobos, aki időnként énekelget.
Játéka számos kiváló dobost inspirált, a Foo Fightersből ismert Taylor Hawkins és a Dream Theater tagjaként világhírűvé vált Mike Portnoy is példaképeként említi, de a legnagyobb tisztelet hangján beszélt róla a Rush tavaly elhunyt dobosa, Neil Peart, sőt, a Led Zeppelin legendája, John Bonham is nagyon kedvelte a stílusát.
A rock mellett a hiphopszíntéren is nyomot hagyott, 2Pactól DMX-en át Nasig rengeteg rapper dalaiban bukkan föl egy-egy motívum a számaiból hangmintaként, Kanye West pedig egy korábbi interjújában fontos hatásának nevezte.
Filmzenék és színészi kitérők
Színészi múltját felelevenítve a nyolcvanas évektől rendszeresen fel-feltűnik filmekben. 1985-ben látható volt a Miami Vice című tévésorozatban, 1989-ben ő játszotta a nagy vonatrablásról szóló Buster című film főszerepét, az ebben felcsendülő Two Hearts című dal és a régi sláger, az A Groovy Kind of Love feldolgozása is világsiker lett.
1991-ben Steven Spielberg Hook című filmjében tűnt fel, négy évvel később az HBO fejesei megkeresték az X polgártárs forgatókönyvével, elmondása szerint szívesen el is játszotta volna a hírhedt szovjet sorozatgyilkosról, Andrij Csikatilóról szóló mozi főszerepét, de harmadik felesége lebeszélte a projektről.
1999-ben a Tarzan című rajzfilmhez írott You'll be in My Heart című dala 19 hétig vezette a listákat Amerikában és megkapta az Oscar-díjat a legjobb eredeti filmdal kategóriában. A számot egyébként Collins angol mellett németül, franciául, olaszul és spanyolul is felénekelte a filmzenealbumra, melyről több másik nótának is szerzője volt. 2003-ban szintén hatalmas sikert aratott egy másik animációs film, a Mackótestvér zeneszerzőjeként.
A Genesis tagjaival évekig meglehetősen hűvös volt a viszonya, a billentyűs Tony Banks és a gitáros Mike Rutherford 1997-ben Calling All Stations címmel Ray Wilson énekessel készített albumot. A nagy trió csak tíz évvel később, 2007 nyarán állt ismét össze egy óriási sikerrel, telt házas arénákban lezajlott világ körüli turnéra.
Hobbitörténész és régészeti leletgyűjtő
A zenélés mellett több hobbira is jut ideje. Régóta érdeklődik a texasi forradalom eseményei, azon belül is kiemelten az Alamo-erőd ostroma iránt. Többször is részt vett a környéken lezajlott régészeti ásatásokon, az évek során pedig több száz, a csatához és a korszakához köthető tárgyat gyűjtött össze.
Páratlan kollekcióját 2014-ben San Antonio városának adományozta, gesztusáért egy évvel később Texas állam tiszteletbeli polgárává avatták. A témával kapcsolatos konferenciákon többször tartott előadást, ismereteit és a gyűjtögetés során szerzett élményeit könyvben foglalta össze.
Gyűjti még a játékkatonákat is, illetve Rod Stewarthoz és Eric Claptonhoz hasonlóan szenvedélyes vasútmodellező hírében áll.
Hiába a betegségek, nem tud elszakadni a színpadtól
A zenésznek az elmúlt években számos egészségi problémával kellett megküzdenie: cukorbetegsége mellett a hangos zenétől károsodott a hallása, problémái támadtak a gerincével, emiatt bottal jár és ülve énekel, az állandó dobolástól megsérültek a kezében lévő idegek és a dobverőket alig bírja tartani.
2011-ben bejelentette visszavonulását, négy évvel később mégis visszatért. 2016-ban valamennyi szólólemezét újrakeverve dobták piacra, megjelent önéletrajza Not Dead Yet címmel.
2017-ben hosszú idő után ismét turnéra indult - együttesében fia, Nicholas dobolt -, a Royal Albert Hallban tartott hat koncertjére negyedóra alatt keltek el a jegyek.
Tavaly bejelentette, hogy Tony Banks és Mike Rutherford társaságában újraélesztik a Genesist és The Last Domino? címmel koncertkörútra indulnak, Collins legfőbb feltétele az volt, hogy a dobok mögött fia üljön. A rajongóknak azonban erre még várniuk kell, mivel a turnét a koronavírus-járvány miatt szeptemberre kellett halasztani.
Collins háromszor nősült meg és háromszor vált el, második feleségének 17 millió, a harmadiknak 25 millió font fájdalomdíjat fizetett, addig egyetlen brit hírességnek sem került többe a válás.
Vagyonát így is 120 millió fontra becsülik, Ringo Starr után ő a második leggazdagabb dobos a világon. Házasságaiból öt gyermeke született, a dobos Nicholas mellett Joey filmproducer lett, Lily Collins sikeres modell és filmszínésznő.