Kultúra

Aki mindig segít magunkra ismerni

Hetvenötödik születésnapját ünnepli ma Bereményi Géza

Egy VII. kerületi, meglehetősen kétes renoméjú egyetemi kollégium félhomályában közepesen rossz vörösborok társaságában Cseh Tamást hallgatni és megpróbálni felfejteni a Bereményi Géza szövegei mögött megbúvó, rejtett értelmet, és közben titkon azt kívánni, hogy tíz év múlva is pontosan ez a dal legyen – keresve sem találhattam volna ideálisabb körülményeket a Bereményi Gézával való első találkozásomhoz. Felzaklatott és mégis boldoggá tett, mintha régi ismerősről hallottam volna újra. Csak hallgattuk a dalokat, és értettük őket.

Aki mindig segít magunkra ismerni
Mindenben az igazat keresi
Fotó: MH

Pedig nekünk azt mondták, nem érthetjük. Mi, akik az államszocializmus után születtünk, nem érthetjük a bújtatott utalásokat, a lódenkabátos elvtársakat, a keskeny vágányokat, az új gazdasági mechanizmust, a vég nélküli banketteket, a mindent lecsapoló esőket, a sehová sem induló vonatokat, a metrókban elhangzó jóslatokat vagy azt, kicsoda Antoine és Désiré.

Mégis értettük.

Egy sorozatban hallottam egyszer, hogy ha egy New York-i még nem futott össze a városban Woody Allennel, akkor még nem vált New York-ivá igazán. Valahogy így érzek Bereményi Géza kapcsán is: akinek még nem adatott meg, hogy dalszövegeiben, könyveiben vagy filmjeiben hirtelen, mintegy derült égből villámcsapásként önmagára, környezetére, otthonára, magyarságára ismerjen, az a kultúra közösségteremtő erejének egy elmondhatatlanul látványos bizonyítékáról marad le. Mert Bereményi Géza – ahogy Bölcskei Gusztáv mondta róla – „beletartozik a magyar kultúra szövetébe”.

Egy barátjával való beszélgetés során azt hazudja, hogy már írt novellákat, s hogy ne bukjon le, gyorsan megír néhányat – nem sokkal később, 1970-ben kiadják első novelláskötetét. Közben dalokat kezd írni Cseh Tamásnak, elmondása szerint csak úgy, hogy legyen mit dúdolgatnia, meg hogy kipróbálja magát. A páros több mint harminc éven át – kisebb megszakítással – Cseh Tamás haláláig alkot. A ’78-ban megjelent, Legendárium című regény után színpadi műveket és forgatókönyveket ír, köztük a korszak meghatározó filmjéét, a Megáll az időjéét is. Aztán elege lesz a rendezők önkényéből, ezért maga megrendezi előbb A tanítványokat, majd minden idők egyik legnagyszerűbb magyar filmjét, az Eldorádót. Ezt követően még két nagyfilmet készít, és közben a színházi rendezésben is kipróbálja magát. Az irodalmi életbe 2013-ban tér vissza Vadnai Bébi című regényével, 2020-ban pedig megjelenik eddigi legnagyobb és legjobban várt prózai műve, a Magyar Copperfield című önéletrajzi regénye, amelynek folytatása idén jelenik meg, ahogy válogatott novellái is.

A felsorolás még így is erősen hiá­nyos, azt pedig szinte lehetetlen szemléltetni, milyen jelentős nyomot hagyott maga után valamennyi műfajban, amelyet kipróbált.

Miért értheti műveit minden magyar, akár a rendszerváltás után születettek is? Miért van, hogy amikor egy évvel ezelőtt beültem egy Bereményi-estre, hemzsegtek a fia­talok a közönség soraiban? Bereményi Géza egész életművében a saját élete eseményeit dolgozta fel, újra meg újra. Karakterei mi vagyunk, történetei rólunk szólnak. Pontosan tudta, hogy ezeknek a megtörtént eseményeknek a mélyén rejtőzik valami. Valami, ami közös, amit mindannyian érzünk és értünk – és ez a kollektív tapasztalat nem szorítható a széljárás módjára változó rendszerek és korszakok mesterséges keretei közé.

Bereményi Géza jelentőségéről oldalakat lehetne teleírni, így az egyszerű hírlapíró nem tehet mást, mint hogy megpróbál egy mondatban összegezni: műveiben kérlelhetetlenül, mindig az igazat kereste – és meg is találta.

Isten éltesse sokáig a ma hetvenöt éves Bereményi Gézát!

Kapcsolódó írásaink

Táguló gyermeki tudat

ĀA Bereményi-életmű legfontosabb kötete a Magyar Copperfield – Az emlékezésregény azért is érdekes, mert az író első alkalommal jelöli ki önmaga helyét a történetekben

Bereményi Géza: Tanú voltam

ĀAz irónia, a groteszk önvédelem volt számomra. Jogos önvédelem egy olyan időben, amikor semmi sem maradandó az ember környezetében – mondta a Kossuth-díjas alkotó