Kultúra

Élet egy második világháborús tengeralattjárón

Ez a Das Boot nem az 1981-es, Oscar-jelölt Das Boot, de azért érdemes belenézni – A prágai Barrandov stúdió szakemberei kitettek magukért a sorozat látványvilágánál

A járványhelyzet egyik hozománya kétségtelenül a televíziós és streamingsorozatok reneszánsza lett. Van, aki szépen kivárja a többnyire egymás utáni napokon levetített részeket, de akad olyan is, aki egy lendülettel végignéz akár tíz epizódot vagy egy egész évadot is, mert vannak abbahagyhatatlan szériák. A 2018-ban, Prágában forgatott Das Boot, A tengeralattjáró, amely az Epic Drama csatornán látható múlt hét óta hétköznap esténként, nem pont ilyen.

Élet egy második világháborús tengeralattjárón
A legénység roppant kiszolgáltatottságát jól érzékelteti a remake
Fotó: Epic Drama

Amikor az 1930-as években Milos Havel, a későbbi író és köztársasági elnök apja, társával megalapította a Barrandov filmgyárat, még nem is sejtette, hogy cége majd a kommunizmus negyven esztendeje után újra virágba borul, és a térségben vezető szerephez jut. Egy szűkebb német stáb 2017-ben itt készített sorozatot Wolfgang Petersen híres, hatszorosan is Oscar-díjra jelölt 1981-es filmje, a Das Boot nyomán a második világháborús német tengeralattjárókon zajló életről. Az pedig, hogy Prágában nincsen tenger, már rég nem akadály ebben a műfajban. Gondoljunk csak arra, hogy az északi sarkvidéken játszódó Terror (amint arról a Magyar Hírlap 2018. május 15-i számában írtunk) tíz epizódja Fóton készült, pedig ott aztán megint nincs se tenger, se jegesmedvék és jéghegyek sem.

De hát ilyen költséges eredeti helyszínek már nem is kellenek, hiszen tengert, vihart ma már számítógépek segítségével egész hitelesen lehet előállítani. A Barrandovban forgatott német filmsorozatból éppen ez a hitelesség hiányzik a legjobban. Talán azért is, mert alkotói kínosan ügyeltek arra, hogy ne térjenek el semmiben az aktuális kánontól. Így aztán ha fekete bőrű német tengerész még nincs is benne, de a francia ellenállási mozgalom erősen morfinista vezetőnőjébe szerelmes német titkárnő már van. Mégpedig eléggé hangsúlyosan. Simone Strasser, a Gestapo helyi vezetőjének tolmács-titkárnőjeként dolgozó, Vicky Krieps által alakított kisasszony egyszerre csak észreveszi, hogy a körülötte legyeskedő férfiak, többek közt a magára igazán adó főnöke helyett őt egy örökké „utazó” vagy éppen részeg nő érdekli, aki ráadásul még jól ki is használja. A forgatókönyv szerint a tengeren, illetve La Rochelle kikötőjében és környékén játszódó első évad úgy kapcsolódik az 1981-es filmhez, hogy az aktuális tengeralattjáró parancsnoka nem más, mint a Jürgen Prochnow által akkor megformált parancsnok fia. (No és a főcímzene bizonyos, igazán hatásos motívumai is egyeznek.)

A sorozat első évadában vannak tehát a franciákat elnyomó kegyetlen nácik, vannak aztán az ezt tűrni kénytelen, együttműködő és az ez ellen lázadó franciák, illetve az atlanti partra épített német tengeralattjáró-bázisok egyikének vezetése és legénysége. (A második évad egy új és talán felesleges helyszínnel, New Yorkkal bővül.) A búvárhajók pedig bevetésekre indulnak, konvojokat támadnak, ellenséges rombolók vadásznak vízibombákkal rájuk. Ezek elől pedig sokszor túl mélyre kell merülniük, akkor pedig itt-ott betör a víz, és a nyomástól kilökődnek a szegecsek. Lázadás is kitör a hajón, a parton az ellenállók pedig kopott bádogbögrékből folyton bort (calvadost?) isznak, és a nácikra nézve gyilkos terveket szőnek. A Gestapo, Hagen Forster parancsnokkal (a Trónok harcából ismert Tom Wlaschiha) az élen pedig a már jól ismert módon teszi a dolgát.

Az ő személyiségét azért árnyalja a forgatókönyv, hiszen kockafejű német létére kezdi megszeretni a francia nyelvet és a kultúrát, sőt a tengernél szerez házat, ahol leélné Strasser kisasszonnyal az életét is. Csakhogy annak öccse, az éppen kifutó hajó rádiósa egy zsidó lányba szerelmes, sőt a viszonyból gyermek is születik. Így hát nyilvánvaló, hogy Strasser kisasszony nem Forster parancsnok oldalán keresi a boldogságot. De ezzel talán már túl sokat is elmondtunk a történetből.

A két évadba amúgy tényleg érdemes belenézni, annak is, aki még nem látott második világháborús búvárhajón játszódó filmet, de annak is, aki látta az 1981-es Das Boot-ot. Mert a prágai stúdió szakemberei igazán kitettek magukért, a díszlethajó belseje például elhiteti velünk, hogy ilyen volt az eredeti is. A stúdióban alkotott óceán kicsit kevésbé lett végtelen, de azért átjön az a roppant kiszolgáltatottság, amely ezeket az embereket sokszor az őrületbe kergette. A néző pedig hálát ad a Teremtőnek, hogy nem akkor élt, és nem búvárhajóra szólt a kiképzése és a vezénylése. w

A tengeralattjáró (Das Boot)
Német–cseh drámasorozat, 2018
R.: Andreas Prochaska
10/7

Kapcsolódó írásaink