Önzetlenül szétárasztott táncöröm

A Besh o droM Jamange című 2020-as gyönyörű cigány balladájára a 2018-ban alapított Foundry Dance Theatre két művésze, Scharek Nóra és Balogh János táncolta el Fundák Kristóf koreográfiáját, amelyben néptáncelemek keveredtek a kortárstánc jellegzetes mozdulataival. Az előadók egy szerelmes történetet meséltek el, bravúrosan egyensúlyozva a színpadi produkció széles mozdulatai és a páros tánc spontán, egyszerű öröme között. Az együttmozgás lecsiszolt, kompakt ovális teret járt be és töltött fel szenvedéllyel, olyan teret, amelyben a férfi és a nő tökéletes egyensúlyban van.

Fundák Kristóf, aki feleségével a 2014-es Fölszállott a páva kategóriagyőztese volt, Elfeledett legénye­sek I. címmel Mátyás István „Mundruc”, Martin György és más kutatók olyan magyarországi és határainkon túli gyűjtéseit vette elő, amelyek bár nem a legismertebbek, mégis érdemesek arra, hogy bemutassák őket a közönségnek.

Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes férfikara egy régi magyar falusi kocsmába kalauzolta a nézőt, ahol a Zagyva banda verbunkosaira eleinte még vidáman, szenvedélyesen táncolnak, ám aztán szomorú sorsot panaszol a katonaének, és el is hallgat, de feltámad újra a legényes, és a tánc a szemünk előtt születő elnyújtott extázisba csap át.

A produkciót nézve hatalmasat kortyolhattunk abból, ami már olyan régóta hiányzik, a színpadról tiszta szívvel önzetlenül szétárasztott táncörömből, a szeretetteljes emberi energiákból.

A Foundry Dance Theatre részletet adott elő az InAnime című produkciójából, amely Fundák Kristóf szerint a lélekről szól, születésétől egészen a hanyatlásáig. Az előadás közben hallott szuggesztív zene a koreográfus és felesége közös munkája. A produkció legerősebb részei Fundák Kristóf szenvedélyes szólói, pontos, kifejező, energikus mozdulatai és az általa közvetített összetett és közvetlen érzések voltak.

Az est második részében Kovács Gerzson Péter 1997-ben alapított, nemzetközi hírnévre szert tett társulata, a TranzDanz Noir című produkcióját láthattuk Gere Anita, Keszthelyi Zsófia és Csuzi Márton előadásában Kovács János (Wonda) zenéjére.

Kovács Gerzson Péter bevezetőjében arról beszélt, hogy Noir című koreográfiáját Krasznahorkai László báró Wenckheim hazatér című regénye ihlette. A Hagyományok Háza online terében mintha megelevenedett volna a nyolcvanas évek mozgásszínházi világa. A három táncos a pantomimesek jellegzetes fekete póló-fekete nadrág viseletében állt a színpadon, ömlött a repetitív zene, amelyre kortárs- és néptáncelemekből szőtt minimálkoreográfiát táncoltak. Szinte soha nem érintették meg egymást, a mód is különös volt olykor, ahogy egymást érzékelték vagy nem érzékelték. A koreográfus szerint a regény szereplői mind megelevenednek a három táncos produkciójában, az aranylánccsörgető gazdagoktól az elnyomott, rémült embereken át a felszínes „magyarkodókig”. A koreográfus, aki a kétezres években Londonban folytatott látványtervezői tanulmányokat, alaposan kihasználta a filmfelvételből adódó lehetőségeket. Hol fázisonként bemozdultak a színpadon hajladozó testek, máskor pára takarta ki félig az arcokat és a törzseket, vagy a fények tették őket furcsán érzékelhetővé. A hatásos, erőteljes zene és a táncosok intenzív színpadi jelenléte mellett a hangulatok, érzelmek plasztikussága, szinte tapintható megjelenítése tette igazán vonzóvá a nézők számára az előadást.