Kultúra

Pat(h)ó Pál úr nem is volt olyan ráérős, mint hisszük

Utazások a magyar Felvidéken. A Petőfi-versben leírt alak a valóságban igazi küzdőszellem volt, aki a traumák elszenvedése után hamar összeszedte magát

Ahhoz hogy meglátogassuk Pathó Pál uramat a szőgyéni temetőben, nem kell nagy készülődés. Ha a fővárosból indulunk, csak át kell kelnünk a párkányi Mária Valéria hídon, és balra kanyarodva el is jutunk szépen a Duna mentén Muzslára.

Pat(h)ó Pál úr nem is volt olyan ráérős, mint hisszük
A nehéz sorsú jegyző második felesége mellett nyugszik a szőgyéni temetőben
Fotó: Görföl Jenő

Oda, ahol az 1711-től vezetett egyházi anyakönyv szerint Pathó Pál Pathó János és Németh Borbála gyermekeként megszületett. Eme jeles napot egyesek aztán 1795. június 7-re, mások pedig 1793. december 31-re teszik. Muzslán egyébként 1737-től áll az a szép barokk templom, amelynek elődje vélhetően a környéket 1543-ban megszálló és 1683-ig meg is tartó török martaléka lett. Itt tartották keresztvíz alá a kis Pált, aki aztán növekedvén rácsodálkozhatott a falu 1803-tól álló barokkos, most is élénk színekkel festett Nepomuki Szent János-szobrára is. A prágai szent megkínzott testét még 1393-ban a féltékeny IV. Vencel király dobatta a Moldvába a Károly hídról. Így lett a hidak védőszentje is, kultusza egy időben igen elterjedt volt Közép-Európában. S ha már muzslai szobrok, akkor ahogyan az a történelmi Magyarországon oly gyakori, van itt kőből faragott Szent Flórián- az 1871-ben alapított önkéntes tűzoltó egyesületnek köszönhetően, és van Szentháromság-szobor is, leginkább a Zalaba família jóvoltából.

A kisnemesi családot amúgy a törtök időkben, egy 1570-es adóösszeírásban emlegetik először Muzslán, ahonnan Pathó Pál úr a ki tudja, honnan származó jogi ismereteivel előbb Bénybe, majd Kéméndre ment jegyzőnek. Innen egy huszonhárom évesen kötött házasság folyományaként került a Muzslától alig tizenöt kilométerre lévő Szőgyénbe, ahol a szintén nemesi származású Menyhárt Terézia férjeként és két gyermek apjaként megint csak jegyzői feladatokat látott el.

Az 1841-es, számára szomorú esztendő aztán előbb elvitte a tizenhat esztendős fiát, majd feleségét és apósát is, de Pathó
Pál uram hamar összeszedte magát. Ötvenévesen újranősült, elvette feleségül a kisnemes Wargha Erzsébetet, aki még öt gyermekkel örvendeztette meg, hogy aztán 1848 nyarán ő legyen a szőgyéni nemzetőrök kapitánya, igaz, a hadba már helyettese vezette a kis csapatot. És az is igaz, hogy a szabadságharc leverése után két hónappal Pathó uram már levélben sürgette a császári adminisztrációt elmaradt alszolgabírói juttatásaiért, és az írásban holmi honvédtisztektől elszenvedett bántalmakat is emlegetett. És talán itt van az első igazán Pató Pál-os momentum is az életében, hiszen a megítélt pénzért végül a hajdúját küldte Esztergomba, annak pedig a vélhetően általa is ismert rendtartás szerint nem is fizethették azt ki.

Azt is tudjuk még, hogy Petőfi Sándor barátjával, Jókai Mórral együtt 1846 nyarán volt násznagy Várady Antal és Ruffy Ida esztergomi esküvőjén, a jeles költő valószínűleg ott hallhatta a verse alapjául szolgáló történetet. A jurátus és az Országgyűlési Tudósításokat is másoló Várady Petőfi barátja, lakótársa és vívópartnere is volt, majd a kiegyezés után több méltató cikket is írt Petőfiről, ügyészként és ügyvédként is dolgozott. Más kutatások szerint az erdélyi Magasmarton lakozó patóházi Pathók egyik utolsó sarja volt a vers ihletője, akire egyébként nagyon is illettek a költeményben megfogalmazottak. A lényeg az, hogy Petőfi 1847 novemberében, célzatosan az utolsó rendi országgyűlés alatt jelentette meg a mindmáig memoriterként feladott művét, hogy azzal cselekvésre késztesse a hosszasan elvitatkozgató megyei követ urakat.

Pathó Pál uram köztiszteletben álló férfiúként halt meg Szőgyénben 1855. április 28-án, a halotti anyakönyv szerint tüdőelégtelenség vitte el. Második, jóval fiatalabb felesége augusztus 19-én követte őt a temetőbe.

Azóta egymás mellett nyugszanak, nemrég újravésett szép arányú kövek alatt, de 1999 óta szobra is van hősünknek Szőgyénben. Az elnagyolva kifaragott, homlokát kezével támasztó, ülő kőalak hűen visszaadja mindazt, amit Petőfi a versében leírt, és ami nem biztos, hogy Pathó Pál úrra mind igaz.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom