Kultúra
Forgatókönyvek és kéziratok
Gion Nándor javítás nélkül, egy lendülettel írta meg szövegeit – mondta lapunknak Kurcz Ádám István, a vajdasági író tízrészes életműsorozatának szerkesztője
Páratlan értékű irodalmi gyűjtemény birtokosa lehet az, aki a polcán tudhatja az első öt kötetet, amelyekből négyben a 2002-ben elhunyt, József Attila-díjas vajdasági író közismert, több nyelvre lefordított regényei, míg az ötödikben pompás novellái kaptak helyet. Az utolsó két gyűjtemény pedig attól különleges, hogy ezekben a hangjátékok és a rendezőkkel közösen írt forgatókönyvek mellett már számos olyan írást is olvashatunk, amelyek csupán gép- vagy kéziratban bukkantak elő hagyatékokból, régi újságok lapjairól. A teljes egészében sehol fel nem lelhető drámája darabjait is a hetedik könyvben igyekezett áldozatos munkával összeillesztgetni a szerkesztő.
A kötet első részének történeteiben a 20. század első felének nagy és sokszor fájdalmas történelmi fordulópontjai bontakoznak ki, amelyeket nagy időket megélt idősek mondtak el Gionnak, mielőtt ő továbbmesélte volna nekünk. A Trianon pillanatában meglátogatott vajdasági falutól a második világháború végét megélő alföldi tanyán át 1956-ig, az osztrák határig jutunk el a kis emberekről szóló hangjátékokon, forgatókönyveken, filmvázlatokon keresztül.
A második részbe azokat az írásokat gyűjtötte össze Kurcz Ádám István, amelyek Gion Nándor saját gyermek-, kamasz- és fiatal felnőttkori élményeit dolgozták fel. A Ferenc-csatorna menti Szenttamásban töltött, javarészt felhőtlen, illúziókkal teli gyermekkortól a Keglovics utcai történeteken át a dél-macedóniai útépítő munkaakció megörökítéséig terjed a fejezet íve. A harmadik egység elején még újvidéki pillanatok villannak fel a kisebbségi létről, aztán a délszláv háború értelmetlenségéről szóló művek után a már áttelepült írónak az ezredforduló multikulti Budapestjéről adott, saját maga és barátai, beszélgetőtársai tapasztalatain alapuló látleleteit olvashatjuk.
Mint Kurcz Ádám István lapunknak elmondta, Gion javítás nélkül egy lendülettel írta meg a szövegeit, amelyek rendszerint tökéletesek, akár regényről, akár alkalmi szövegről van szó. A szerkesztő tapasztalata szerint, ami egy Gion Nándor-műben szerepel, az a valóságban is létezik, és úgy, ahogy az író megírta. Például a Gion család szenttamási házával szemben ott a temető, a kivégzettek sírjaival, és megvan a Krisztus-szobor is a latrokkal, akiknek Gion egyik kedvenc hőse, Gallai István citerázott. Említ egy akácfát is, amely alá a férfiak kiültek – Kurcz rábukkant egy régi fotóra a szenttamási házról, amelynek ablaka alatt ott a fa. Mint lapunknak kifejtette, Gion munkamódszerére az is jellemző, hogyha a történetekben elvarratlan szál adódik, azt egy újabb művel tölti ki. Ezzel kapcsolatban felidézte azt az anekdotát, miszerint Fekete Nándor, Gion nagykikindai barátja, az író halála előtt néhány nappal szóvá tette, hogy a kedvenc regényhős, Gallai István magához vette Török Ádám fegyvereit a Latroknak is játszott című regényben, de aztán a fegyverekkel nem történt semmi. Gion erre azt felelte: „Majd az ötödik regényben elolvasod.”
Kurcz Ádám István a Magyar Hírlapnak arról is beszélt, az életműsorozatot tízkötetesre tervezték. Mint elmondta, a nyolcadik rész a tervek szerint A könyvek néma mesterek címet viseli majd, és a Gion által írt könyvismertetőket, kritikákat, fordításokat, valamint átdolgozásokat gyűjti egybe, a Minden leírt betű hitvallás című kilencedik kötetbe a cikkek, nyilatkozatok, interjúk és alkalmi beszédek kerülnek be, a sorozatzáró könyvben (munkacíme: Csak füstölgök és morgolódom) pedig Gion műveinek mások által készített dramatikus feldolgozásai szerepelnek majd.
