Anyanyelve a cselló

A hangszerkészítés összetett művészet, hiszen a mesternek az esztétikai szempontokon kívül arra is oda kell figyelnie, hogy a hangszer kifogástalanul szóljon. Ebbe a világba kalauzolja a közönséget a Magyar Hangszermíves Céh Hangszerművészet a Kárpát-medencében című online tárlata, amelyhez portréfilm-sorozat is készült. Az első részben Szerényi Béla ezüstkoszorús hangszerkészítő Héjja Jánossal, a Héjja Cello műhely mesterével beszélget.

A csellókészítő hangszerek között nőtt fel. Először a matematikaórán kezdett két vonalzóval „hegedülni”, a színpadi lét azonban nem vonzotta, inkább a hangszerkészítés érdekelte. Szakmai tanulmányait a Zeneakadémia Hangszerészképző Iskolájában kezdte. Inaséveinek első felét Szegeden, Daróczi Péter hangszerkészítőnél töltötte, ahol az idős mestertől elleshette a szakma alapvető fortélyait. Később Rácz Barnabás műhelyében tanult, ahol gyakorlatot szerzett és magas szintű hangszerrestaurálási technikákat sajátított el. Saját műhelyét, a Héjja Cellót 1998-ban alapította, ahol főként mestercsellók készítésével, restaurálásával foglalkozik. „A zenei anyanyelvem a csellóhang lett, és magam is azt tapasztaltam, hogy a zeneiskolai hangszerek beállítása és minősége nem mindig támogatja jótékonyan a csellisták fejlődését. Ráadásul aki Perényi Miklós lemezein nő fel, az ösztönösen ebbe az irányba orientálódik” – magyarázza Héjja János.

A mester szerint a cselló a lehető legtökéletesebb méretű hangszer, mert harmonizál az emberi test méretével. „Hangmagasságban, hangszínben, és méretben is a lehető legemberbarátabb hangszer.” – teszi hozzá a csellókészítő. Héjja János számára fontos, hogy a megrendelő elképzelése egyezzen a mester hangi és esztétikai elképzeléseivel, mert csak így tud őszinte hangszert készíteni. „Egy mesterhangszer hordozza készítője habitusát, lelkivilágát, és amennyiben ez a zenésznek szimpatikus, és egy hullámhosszon vagyunk, megtörténik a felkérés. Csinálok barokk csellót, modern csellót, kamarásabbat, szólisztikusabbat, rövidebb menzúrájú hangszert, de fontos, hogy a fő stílusa, mondanivalója,
és amit képvisel, az megegyezzen az én elképzelésemmel, tükrözze a lelkivilágomat. Kaptam felkérést fehér hegedűre és fekete csellóra, ezekkel nem tudtam mit kezdeni. Maradok a tradicionális, szerethető csellónál”– mondja a mester, aki szerint a legfontosabb cél az, hogy létrejöjjön a „nagy találkozás”, amikor a zenész először kézbe veszi új hangszerét. A rövid portréfilmet a Magyar Hangszermíves Céh közösségi oldalán és YouTube csatornáján lehet megtekinteni.

A következő részben Budavári Attila orgonaépítő mestert ismerheti meg a közönség.