Kultúra

Hiányzik a jelenlét

„A gyerekek szinte ugyanolyan felszabadultan élvezték az előadást, mint élőben” – mesélt lapunknak az online előadások tapasztalatairól Vaskó Zsolt és Gebri Detti népzenész

Az Aranyalma-páros, Vaskó Zsolt és Gebri Detti népzenész a járvány előtt az ország számos fesztiválján koncertezett, tartott gyermektáncházat, illetve zenével, énekszóval, interaktívan adott elő népmeséket. Nemcsak a hazai rendezvényeken volt nagy sikerük, Európa-szerte is rendszeresen felléptek Írország­tól Litvániáig. Most arról beszélgettünk velük, hogyan vészelik át ezt az időszakot, és mit tudnak nyújtani a mesére, zenére, koncertre, táncházra vágyó kicsiknek és nagyoknak.

Hiányzik a jelenlét
Nem minden adható át képernyőn keresztül – vallja az Aranyalma-páros
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

– Nemrégiben online táncházat rendeztek gyerekeknek. Mennyire vált be ez a forma?

Vaskó Zsolt: Március közepén zenéltünk utoljára egy könyvbemutatón, akkor nem gondoltuk, hogy a karantén előtt az volt az utolsó, amikor élőben játszhattunk. Már megvolt az újabb meghívás Dublinba, amikor kiderült, jó ideig nem lesznek élő koncertek. Mi is, mint még sokan, rögtön online kezdtünk zenélni, de mire kitapasztaltuk, el is ment a kedvünk attól, hogy rendszeresen így játszunk. De az is igaz, míg a felnőtteket zavarta, hogy a közönség és a zenekar nincs ugyanabban a térben, a gyerekek szinte ugyanolyan felszabadultan élvezték az előadást, mint élőben. A zeneoktatásban használom most is az online formát, de hogy tudok így például ráénekelni a tanítványom játékára?

Gebri Detti: Zenetanárként is dolgozom, zenebölcsiben a hagyományos magyar évkörhöz kapcsolódó dalokat, meséket, mondókákat tanítom a legkisebbeknek. Úgy érzem, a személyes jelenlét, a pillanat nagyon fontos a munkámban, és ezt lehetetlen átadni a képernyőn át.

– Ez azért van, mert sokat improvizál a foglalkozásokon és az interaktív előadásokon?

G. D.: Igen, szerencsére otthon édesanyám gyerekkoromban alaposan „feltöltött” alapanyaggal. Sosem indulok el kész tervvel, hanem mindig ott helyben dől el, mit veszek elő. Visszatérve az előző kérdésre, időnként a hozzám közelállóknak küldök egy-egy dalt, mesét, és olyankor azért érzem, hogy sikerült átadni, amit szerettem volna.

– Amikor ily módon az előadó „pihen”, akkor az alkotó kerül előtérbe?

V. Zs.: A bizonytalanság nem segíti elő az alkotást. Viszont mivel nem utazunk, többet vagyunk itthon, többet vagyunk együtt, kimehetünk a kertbe. Errefelé a Dunakanyarban akkor is nyugalom van, ha kilépünk az utcára. Az is inspirálóan hat ránk, hogy most is hívnak, és nagyon várnak minket a zenénkkel sokfelé, mégha nem is tudjuk, mikor mehetünk újra.

– Mivel foglalkoznak jelenleg?

V. Zs.: A Napnyugattól Napkeletig című mesekönyv-lemez hanganyagát, A kisködmön címen közismert mese változatát fogjuk felvenni az Aranyalma-mesék harmadik részeként, Csíkszentmihályi Berta raj­zaival. A történetben a legény megkéri egy leány kezét, aki lemegy a pincébe borért, miközben elgondolkozik, hogy mi lesz akkor, ha… A legény erre azt mondja neki, hogy világgá megy, és ha három nála is bolondabbat talál, akkor visszatér és feleségül veszi. A mi főhősünk eljut egészen Ázsiáig, az albumon így megszólal a magyar népzene mellett a Közel- és Távol-Kelet zenei világa is.

– A kulturális szférában számos pályázatot írtak ki a nehéz helyzetbe került előadóművészek megsegítésére. Önök tudtak élni valamelyik lehetőséggel?

G. D.: Többször nyertünk például a Halmos Béla pályázaton, amelyet népzenészeknek írtak ki, az Aranyalma-meséket pedig a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Legutóbb A talányfejtő lány című, Mátyás királyról szóló történetekből készülő lemezre nyertünk támogatást. Kisfaludy pályázatot is adtunk be, de az eredményt még nem tudjuk. A raktárkoncertekről lecsúsztunk. Az utolsó percben még beadtuk az anyagot, de elment az internet, és nem ért be időben…

– Miben voltak segítségükre a nyertes pályázatok?

V. Zs.: A nagyon nagy bajt így elkerültük, de sokan vannak most nehéz helyzetben, tudunk zenészekről, akik elmentek segédmunkásnak és mesemondóról, aki takarítani jár.

– Visszatérve meselemezeikre, lehetséges, hogy a koncerthiány miatt az emberek újra hajlamosak lesznek pénzt áldozni az albumokra?

 V. Zs.: Nekem nagyon hiányzik a közönség, és amennyire tudom, mi is hiányzunk nekik. Az Aranyalma-mesék sorozattal az a tapasztalatunk, hogy az elsőt, a Csillag-csengő című albumot, amelyben az évkörön átrepülő három tündérmadárka egy karácsonyra készülő család ablakán pillant be, és éli át az ünnep misztériumát, újra kellett nyomtatni, mert elfogyott. Úgy gondoljuk, ebben fontos szerepe van annak, hogy nincsenek élő koncertek, táncházak, interaktív meseprogramok a gyerekeknek, és a hallgatóknak hiányzik a zene, a hangulat, a jelenlét, a közös élmény és a közös ünnep.

– Az idén zenélnek még valamilyen formában nyilvánosan?

V. Zs.: Igen, ha lehetőség lesz rá, karácsonykor a kismarosi ciszterci katolikus templomban, betartva a hatályos járványügyi szabályokat. 

Kapcsolódó írásaink