Kultúra

Szentendre-képek egy elfeledett festőtől

Kádár Erzsébet festményei a Czóbel Múzeumban – Modok Mária és Ámos Imre vásznai

Egy írónő modellt áll – Szentendrén címmel nyílt kiállítás Kádár Erzsébet és más, Szentendréhez köthető művészek munkáiból a szentendrei Czóbel Múzeumban. A rajzok és festmények mellett a falon ott vannak a tragikusan korán elment, nagy tehetségnek tartott művésznő irodalmi szövegei, novellarészletei is.

Szentendre-képek egy elfeledett festőtől
Kádár Erzsébet művészként kötődött a városhoz
Fotó: MH/Katona László

A tervek szerint december 13-ig nyitva tartó, de a járványhelyzet miatt majd biztosan meghosszabbított időszaki tárlat, az Egy írónő modellt áll – Szentendrén című kiállítás egy olyan tehetség életpályáját mutatja meg, akit nagyon nagyra értékelt a szakma a maga korában.

Kádár Erzsébetet azóta azonban elfelejtették, hagyatékát jórészt a tárlat két kurátorát (Szilágyi Judit és Lukács Ágota) is adó Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gondozza. Az intézményben nyáron volt is egy tárlat Kádár Erzsébet pályafutásá­ról. (Magyar Hírlap: Egy elfelejtett életmű nyomai, 2020. július 17.) Hozzájuk csatlakozott most Szilágyi Zsófia Júlia a Ferenczy Múzeumi Centrumból, aki Kádár Erzsébet szentendrei életének, művészetének vonatkozásain dolgozott. A tárlat anyagának egy részét így a PIM-ből szállították Szentendrére.

Az 1901-ben Csernovics Erzsébet néven, Aradon született tehetséget bemutató tárlat első részében a családfával foglalkozik. Itt bőséges adatolással, dokumentumokból ismerhetjük meg a famíliát, a miliőt, ahonnan Kádár Erzsébet érkezett. Két 1916-os akvarellen látható a pol-gári lakás is, ahol felnőtt, és már 15 évesen igen nagy tehetséget árult el ezekkel a kis munkákkal. De itt van az aradi főgimnáziumban letett színjeles érettségi bizonyítványa is, és egyik őse, Csernovics Arzén, az ipeki pátriárka aláírt bűnbocsátó levele. Csernovics Arzén 1690-ben új hazába, először éppen Szentendrére vezette a török bosszúja elől népét.

Ez lenne Kádár Erzsébet első szentendrei kötődése, mert hát ő igazi Csernovics lány. Nagyapjának nővére, Emília Damjanich tábornok özvegye volt, aki minden este egy órát töltött imádkozva szeretett férje portréja előtt. Az apa, Diodor miniszteri tanácsos és államtitkár majd mindent elvesztett Trianonnal, mert nem volt hajlandó a román királyra felesküdni.

Így lettek vagonlakók két évre a Nyugati pályaudvaron, aztán lassan lett Budán megfelelő lakásuk, Erzsébet pedig beiratkozhatott a Képzőművészeti Főiskolára. Sajnos az apja halálát követő elszegényedés miatt csak három félévet tölthetett itt. Az angolkisasszonyoknál tanított rajzot, de Aba-Novák Vilmos társaságában megjárta Itáliát is. Hét éven át kiállított a Szinyei Merse Társaság művészei­vel, akik közül többen megfordultak akkoriban Szentendrén is, ahová az 1934-ben festett önarcképét már Kádár Erzsébetként szignáló, poszt­impresszionista, a nagybányai hagyományt követő ifjú hölgy is elkísérte őket. Ekkor, a harmincas évek elején készült a tárlaton látható néhány szentendrei olajkép (Kilátás a Szamárhegyről, az 1933-as Tavaszi Szalonon is kiállított A Duna reggel vagy A Preobrazsenszka-templom), ami már kiforrott, érett művészt mutat.

És ekkor történt a nagy fordulat: a Nyugat novellapályázatát 1935-ben megnyerte a már régóta írogató, a festőlétet írásban is megmutató tehetség. Közben 1931-től a Budapesti Hírlap munkatársa volt, ahol előbb illusztrátorként, majd publicistaként dolgozott. Mesekönyveket is illusztrált, s ahogyan a lányáról készült ceruzaportrékból, ezekből is találunk a kiállítás tárlóiban. Művei elhangzottak a rádióban, szerkesztőként dolgozott a Révai kia­dónak és a Franklin-Társulatnak. Publikált a Nyugat mellett a Magyar Csillagban, a Tükörben és a Napkeletben is. Így sodródott össze 1937-ben Illés Endrével, s ahogy a kiállítás életrajza fogalmaz: egyszerre inspiráló és megalázó viszony következett. Írásainak minőségét jelzi az 1940-ben megkapott Baumgarten-jutalom, amelyet aztán első kötetének megjelenése után két évvel, 1946 elején újra neki ítéltek. Április 25-én egy nyitva hagyott gázcsap miatti szivárgás ölte meg.

A nekrológokban, visszaemlékezésekben ismét mindenki a tehetségéről, nagy hatásáról beszélt – hogy aztán hamar elfelejtsék. Most, a Petőfi Irodalmi Múzeum után Szentendrén is megemlékeztek róla.

A tárlat egy különálló részében olyan alkotók Szentendrét és környékét ábrázoló, ismert és kevésbé ismert munkáiból is ízelítőt kapunk, mint Ámos Imre, Perlrott-Csaba Vilmos és Hincz Gyula. Rajtuk kívül Ilosvai Varga István, Heintz Henrik, Vörös Géza és Modok Mária is helyet kapott a kiállításon.

Kapcsolódó írásaink