A villám sújtotta futballista és a meggyilkolt szerzetes

A Szent Andrásról elnevezett pozsonyi temetőnek számos magyar emlékhelye van. Például itt helyezték örök nyugalomra Móczik József ferences szerzetest és szentszéki tanácsost, akinek életéről elég keveset tudunk. Ami biztos, hogy Selmecbányán született 1861-ben, és először az asztalosmesterséget tanulta ki, 1883-ban lépett csak be a ferencesekhez. Tíz év múlva áldozópappá szentelték, 1900-ban pedig már Pesten találjuk, ahol a Ferenciek terén álló templom kántoraként működött. Közben a Konzervatórium tanulója is volt, illetve ezzel párhuzamosan a Képzőművészeti Akadémián festészeti tanulmányokat is folytatott. Ezután a később híressé vált, pozsonyi születésű osztrák zeneszerző, Franz Schmidt (1874–1939) tanáraként érkezett a hajdani koronázóvárosba, ahol aztán Habsburg Frigyes főherceg gyermekeit is tanította zenére és festésre, rajzolásra. Maga is festett: leginkább tájképeket, egy kicsit a barbizoniak stílusában, egy kicsit Mednyánszky László hatása alatt. A Szent Márton-dómban 1905-ben olyan fiú énekkart szervezett, amely hamar országos hírűvé vált, és gróf Mikes János szombathelyi püspök támogatásával X. Leó pápának is énekelhetett, aki lelkesedésében a Sixtus-kápolna énekkarához hasonlította teljesítményüket. A kórus 1912-ben fellépett Lourdes kegyhelyén is. Az orsolyiták templomában is miséző ferences atya pedig köztiszteletnek és megbecsültségnek örvendett Pozsonyban. Talán ez dühítette fel id. Schönhofer Antal skizofréniában szenvedő hajdani orgonaépítőt, aki 1917. augusztus 16-án, reggel hétkor sétabotba rejtett tőrével (stillenstock) várta a fent említett templom bejáratánál a misézni igyekvő papot. Felícián páter, bár mindent megtettek érte, belehalt sebesülésébe, és most ott nyugszik más egyházi személyiségek társaságában a temetőkápolna mellett.

A meggyilkolt szerzetes egyszerűbb síremlékét ugyan nem Rigele Lajos, Pozsony legismertebb szobrásza készítette, de a temetőben, a városban és a Felvidéken éppen elég nívós alkotása van ahhoz, hogy szót ejtsünk róla. Pozsonyban született 1879-ben, és a közelebbi, bécsi Művészeti Akadémián tanulta a szobrászatot. Tudását 1908-ban egy hároméves római ösztöndíj alatt is gyarapíthatta, ezután tért vissza szülővárosába, és látott munkához. Megrendeléseinek túlnyomó többsége vallási témájú volt: hét kifaragott, szobrokkal ellátott oltár elkészítése mellett 1907-ben köztérre került Szent Erzsébetet ábrázoló műve. A dómban ez idő tájt vélték megtalálni Pázmány Péter sírját, 1914-re pedig Rigele készítette el a tudós érsek márvány síremlékét. Fő alkotása mégis inkább az 1936-ban Alsósztregován, Madách új sírja felett felállított, 3,6 méter magas bronzszobor, egy ég felé emelkedő, nyúlánk ifjú alakja. Rigele 1915-ben fából faragja ki a pozsonyi színház előtt felállított Vashonvédet, amelybe mindenki, aki adakozik a hadirokkantaknak, verhet egy szöget. A művet ugyan 1919-ben a cseh katonák megsemmisítik, de Rigele tíz évvel később a jelenlegi szlovák fővárostól néhány kilométerre lévő Gutorban ismét kifaragja – most már kőből, hogy a barbároknak nehezebb dolguk legyen.

Rigele tudását a sírkert temetőkápolnával átellenes sarkában, a huszonhárom évesen elhunyt Eysner Frigyes síremlékén lehet leginkább látni. A szecessziós jegyeket mutató márványlap felül a fiút, alatta pedig a gyászoló mérnök és MÁV-felügyelő apát mutatja a mulandóság lepkéje felé nyúlva. Ugyancsak Rigele munkája a nagy labdarúgó-ígéret, Gruber Béla mára erősen megdőlt síremléke, amelyen a futballista egész alakos kő domborművét látjuk. Grubert huszonegy évesen, meccs közben a pályán egy nyári vihar villáma sújtott halálra egy társával együtt.

Ha pedig benézünk a hajdani Georgievits-palota, a mai zeneiskola udvarára, Rigelének a Cantus névvel ellátott, Trebisch Olga énekesnőre emlékező márványszobrát láthatjuk. Olga, avagy a népszerű Olly a spanyolnátha áldozata lett 1919 januárjában, harminckét évesen. Az özvegy négy év múlva nősült újra, ekkor a szép fehér, ülő nőalakot a városnak ajándékozta.