Kilencvenedik születésnapját ünnepli Jean-Luc Godard

A Sorbonne etnológia szakára járva látogatta a diáknegyed filmklubját, ahol megismerkedett a rendező Francois Truffaut-val és a cinéma vérité elméletét megfogalmazó Jean Rouch filmes antropológussal. Godard huszonhat évesen már a legjelentősebb francia filmkritikusok közé tartozott, de igazán a filmkészítés érdekelte.

Első nagyjátékfilmje 1959-ben került a mozikba, a Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg főszereplésével készült Kifulladásig rögtönzésszerű, eredeti technikával készült, forgatókönyv nélkül. Az Éli az életét (1962) című nagy sikerű film főszereplője a rendező első felesége, Anna Karina volt. Életművét gyakran szokták „három Anna-korszakra” osztani, mivel második feleségét Anne Wiazemskynak, a harmadikat pedig Anne-Marie Miéville-nek hívták.

Godard filmjeit mindig viták kísérték, újítóképességét nem vesztette el akkor sem, amikor már maga mögött hagyta az újhullám-korszakot. Egy anekdota szerint, amikor nekiszegezték a kérdést, hogy egy filmnek szerinte is kell-e legyen eleje, közepe és vége, azt válaszolta: persze, de nem feltétlenül ebben a sorrendben. Godard gyakran használt irodalmi idézeteket, más filmekből kiragadott részleteket és műtárgyakat, hogy még líraibbá és művészibbé tegye alkotásait.

A filmesztéták szerint minden újhullámos mozgókép Godard alkotásaira épül, gazdag életműve több mint öt évtizedet fog át, a világ legjobb ötven filmjének 2012-ben összeállított listájára két műve is felkerült. Tíz évvel ezelőtt a szakma tiszteletbeli Oscar-díjjal ismerte el munkásságát.

Az idős rendező jelenleg a svájci Rolle-ban él visszavonultan, saját stúdiójában folytatja az emberi kapcsolatok felderítésére és képi megjelenítésére vonatkozó kutatásait.