Kultúra

Művészet a környezet védelméért

Látványos víz alatti szoborparkkal akadályozzák a vonóhálós halászatot a toszkán partoknál

Víz alatti szobrokkal az illegális vonóhalászat ellen: Paolo Fanciulli egykori halász szervezésében carrarai márványból készült műalkotások védik a tengeri élővilágot Toszkána partjainál, megakadályozva ezzel a halászhajók mozgását.

Művészet  a környezet védelméért
Mexikóban több mint ötszáz alkotás segíti a korallok életben maradását
Fotó: Cancun Underwater Museum of Ar

A vonóhálós technika a halfogás egyik legpusztítóbb módja: rengeteg melléfogással jár, a halászok az egész tengerfeneket felszántják és egyetlen húzással az tengeralji élővilág akár húsz százalékát eltávolíthatják. A célfaj a fogás töredékét teszi csak ki, gyakran delfinek, cápák és cetfélék is beleakadnak a hatalmas hálóba. Az olasz törvények tiltják a partközeli vonóhálós halászatot, a hajók ezért sokszor az éj leple alatt dolgoznak, őrszemeket alkalmaznak a parti őrség szemmel tartására és műszereket használnak, hogy elrejtsék GPS-jeleiket. A pusztításnak azonban már egy éve vége, egy leleményes halásznak köszönhetően a hajók nem tudják tovább rombolni a partmenti vizek élővilágát.

Paolo Fanciulli ugyanis megtalálta a megoldást a portyázó halászok távol tartására. A The Guardian tudósítása szerint az olasz férfi egy toszkán faluban, Talamonéban nőtt fel, ahol tizenhárom éves kora óta halászként dolgozott. Már a nyolcvanas években érzékelte az illegális halászat hatásait, az ökoszisztéma pusztulása a helyi, legálisan dolgozó halászok fogásain is meglátszott, ezért többen összefogtak a Greenpeace aktivistáival és blokád alá vettek egy kereskedelmi kikötőt, ahol szögesdróttal megsemmisítették a hálókat. Aktivista tevékenysége helyi hírességgé tette, a maffia azonban büntetésből ellehetetlenítette fogása értékesítését a halpiacon, azóta turizmussal foglalkozik, a kifogott halakat pedig egy etikus termékeket vásárló csoportnak adja el.

„Néhány éve a kormány betontömböket süllyesztett a tengerbe, hogy a hajók ne tudjanak a part közelébe jönni, de túl távol voltak egymástól, ezért a háló átsiklott közöttük” – magyarázta Fanciulli a brit lapnak. A halász engedélyt kapott a helyi környezetvédő szervezettől, hogy saját költségén újabb nyolcvan tömböt süllyesszen a mélybe, a férfi azonban arra gondolt, akár művészettel is fel lehet venni a harcot az illegális tevékenység ellen. A carrarai bánya, amely az egyik leghíresebb márványlelőhely a világon, száz tömböt adományozott a célra, és a projektbe sikerült nagynevű művészeket is bevonni. Többek között Giorgio Butini, Massimo Lippi szobrai is ott fekszenek a tengerfenéken nyolc méter mélységben, de olyan ismert női szobrászok is csatlakoztak a kezdeményezéshez, mint Beverly Pepper és Emily Young.

Az olasz tengerpart argentariói szakaszán álló szobrok egy része körben, egymástól négy méter távolságra helyezkedik el. Középen Massimo Catalani olasz művész obeliszkje áll. A nem hétköznapi szoborpark nemcsak gyönyörű, de hatásosnak is bizonyult: Gioia Benedettini helyi környezetvédő szerint a területről tíz éve kipusztult neptunfű most újra elkezdett nőni. A szobrokat pedig már jól láthatóan kezdi magába olvasztani a természet.

Carrarai márványtömbökből készült obeliszk darabjai a vízbe engedésre várva
Carrarai márványtömbökből készült obeliszk darabjai a vízbe engedésre várva
Fotó: Massimo Catalani Facebook-olda

A világ legszebb víz alatti múzeumai


Museo Subacuático de Arte (MUSA), Mexikó:
A MUSA egy víz alatti kortárs művészeti múzeum, amely több mint ötszáz monumentális alkotást mutat be. Az alapítók azzal a céllal telepítették a szoborparkot, hogy bemutassák, a művészet és a környezet jól kapcsolódik egymáshoz. A szobrokat a tengerfenékre rögzítették, és olyan speciális anyagból készültek, melyek elősegítik a korallok megtelepedését és életben maradását.

Museo Atlántico Lanzarote, Spanyolország:
A spanyol víz alatti múzeumot 2016-ban nyitották meg, és a MUSA ihlette. Ez az első víz alatti kortárs művészeti múzeum Európában, amely 2500 négyzetméteren terül el, és csaknem háromszáz szobrot mutat be. Az alkotásokat Jason deCaires Taylor brit művész tervezte, és tizenkét méterrel a tengerszint alatt, a Bahía de Las Coloradas-i Lanzarote déli partja közelében lévő vizekben találhatók. A kiállítás célja, hogy felhívja a figyelmet a környezeti és éghajlatváltozási kérdésekre, valamint megfelelő körülményeket teremtsen az ottani élőlények számára.

Baiheliang víz alatti múzeum, Kína:
A Baiheliang (szó szerint Fehér daru-gerinc) egy régészeti lelőhely a kínai Fulingben, amely 2009 májusában nyílt meg. A Jangce folyó gátjánál található, negyvenhárom méteres mélységben. Ez a múzeum a világ legrégebbi hidrológiai feliratainak ad otthont. A kőfaragványok között kalligrafikus versek, három bódhiszattvai faragás, valamint tizennyolc hal- és egy darualak található. Ez a múzeum az egyetlen, amelyet nem búvárok látogatnak. A látványossághoz két víz alatti csatorna vezet nagyon hosszú mozgólépcsőkkel, amelyek lehetővé teszik az érdeklődők számára, hogy dupla üvegből készült védőablakokon keresztül élvezhessék a látványt.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom