Kultúra

Shakespeare-kutatás pandémia idején

A hermeneutikai helyzet megváltozása felerősíti a drámák bizonyos oldalait, például a pestis szerepét az életműben

A Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódóan november 16. és 26. közt online előadás- és programsorozatot szervez a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara.

Shakespeare-kutatás  pandémia idején
James Shapiro az 1606-os évről szóló könyvében a járvány Lear királyra tett hatását is vizsgálja
Fotó: AFP/Roger-Viollet

A nyitóeseményen, hétfőn Bencze Ágnes művészettörténész kalauzolásával járhattuk be virtuálisan az ókori Róma rejtőzködő, kevéssé ismert emlékeit a Marcellus színház és a Campo de Fiori között, szerdán pedig az Angol Reneszánsz Kutatócsoport szervezte kerekasztal-beszélgetésen vehettünk részt.

Az online eszmecsere kiindulópontja a pandémia Shakespeare-kutatásra gyakorolt hatása volt: hogyan befolyásolja a kutatók életét a jelenlegi helyzet, illetve anno milyen hatással lehetett a pestis a mester életművére, ám aztán ahogy a téma tovább gyűrűzött, a hangsúly inkább arrafelé tolódott el, mit jelent a színház online térbe költözése, és vajon színház, film vagy igazából egyik sem a közvetített előadás.

A beszélgetést Almási Zsolt, az Angol Nyelvű Irodalmak és Kultúrák Tanszékének vezetője moderálta, akinek kutatócsoportbeli társai, Földváry Kinga, Reuss Gabriella és Schandl Veronika más-más nézőpontot hoztak be a problémakör vizsgálatába. Schandl Veronika elsőként a legkézenfekvőbb negatív hatásokról, a tudományos konferenciák elmaradásáról beszélt, ami az együttgondolkodás egészen komoly gátjának bizonyul, még akkor is, ha van lehetőség online „pótlásra” – a könyvtárak, levéltárak zárva tartásával együtt mindez pedig komolyan visszaveti a munkát. „Ugyanakkor a járvány kapcsán csomó olyan téma előtérbe került, amellyel egyáltalán nem vagy csak keveset foglalkoztak, például a shakespeare-i karantén témája. Bár színháztörténeti tényként eddig is tudtuk, hogy pestis idején bezártak a színházak Londonban, de az utóbbi hónapokban rengeteg érdekes cikk, tanulmány, podcast látott napvilágot, amely jobban összeköti a művek értelmezését a járvánnyal” – magyarázta Schandl.

Kiegészítésként kollégái az angol plague (azaz pestis) szó használatának az elemzésekben való megjelenését említették, ami arra is jó példa, miként tevődik vissza a mi modern szóhasználatunk a reneszánsz korba, illetve szóba került egy olyan nézőpont is, amely szerint Jago az Othellóban egyfajta szuperterjesztőként funkcionál, úgy teszi tönkre maga körül a világot, mint valami pandémia.

Almási Zsolt felvetésére a világhírű amerikai tudós, James Shapiro 1606: William Shakespeare and the Year of Lear című könyve került szóba, amelyet rengetegen idéznek. A kötetben Shapiro amellett, hogy végigveszi, mivel töltötte a drámaíró a címben szereplő évet, és hogyan született meg a Lear király, arra is reflektál, milyen szerepe volt mindebben az 1606-os londoni járványnak. Mint Shapiro mondja, nem véletlen, hogy a Learben központi kérdés az idősek társadalmi szerepe, annak a problémája, mikor és hogyan kell félreállni, de az is, hogyan tud jól gondoskodni a fiatalabb korosztály az idősebbekről. Következtetésként azt mindenképp levonhatjuk a kutatócsoport szerint, hogy a hermeneutikai, azaz befogadási-értelmezési helyzet megváltozása előhozza a drámák, szövegek bizonyos oldalait, felerősíti adott aspektusok jelenlétét a velük való foglalkozás.

Földváry Kinga és Reuss Gabriella a streamelt vagy élőben közvetített, valamint felvételről sugárzott előadások problematikáját vetette fel annak kapcsán, hogy ezek az új formák biztosítják a színházak számára a túlélést, hogy ne tűnjenek el, ne menjenek csődbe a színészek, írók, társulatok, mint Shakespeare idejében a járványok alatt. Viszont – mint hozzátették – az öröm mellett a szakma elkezdett tudatosan foglalkozni azzal (már a londoni National Theatre és a Globe Színház előadásainak magyar mozikban való megjelenése óta), hogy mindez mennyire színház, film vagy esetleg valami egészen más. Egyre többen kutatják, hogy a stream, a közvetítés – ahogy Földváry Kinga találóan megfogalmazta –, a filmes vagy televíziós formára alakított színház hogyan lehet minél teljesebb élmény, illetve mit vesz el a színház pillanatnyi, megismételhetetlen voltából. De azt is, mit ad hozzá azzal, hogy betekintést enged a próbafolyamatokba, az alkotás hátterébe, a teátrumok mindennapjaiba.

Szintén a középkori pandémiákról szól a programsorozat zárásaként november 26-án Nyirkos Tamás és Tarján Tamás előadása Járványok egykor és ma címmel, amelyet a kar YouTube-csatornáján lehet megtekinteni.

Kapcsolódó írásaink

Út a világot jelentő deszkákig

ĀA Pesti Magyar Színiakadémia nagy múltú örökséget hordoz, növendékei belülről ismerhetik meg egy teátrum működését – A Thália Tanoda komoly diákmenedzsmentet folytat

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom