Kultúra

„Itthonülő alkat vagyok”

Ránki Dezső kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, a nemzet művésze: Egész életemben Magyarországon maradtam, ez az otthonom, meg sem fordult a fejemben soha, hogy másképp is lehetne

Minden elismerése közül a Nemzet Művésze díj jelenti Ránki Dezső számára a legtöbbet. A világhírű virtuóz zongoraművésszel múlt heti kitüntetése kapcsán beszélgettünk. Lapunknak azt is elárulta, mivel tölti a járványhelyzet okozta kényszerszünetet.

„Itthonülő alkat vagyok”
Gyerekkora óta a természet részének érzi saját magát a világhírű magyar virtuóz zongoraművész
Fotó: MH/Felvégi Andrea

– Kossuth-, Liszt- és Prima Primissima díjas, Budapest díszpolgára, és a világ legnagyobb zenekaraival játszik együtt. A Nemzet Művésze cím jelent valami pluszt mindezek mellett?

– Igyekszem elkerülni a közhelyeket, de igazán nagy megtiszteltetésnek érzem, különösen annak fényében, hogy itt születtem, itt tanultam. Egész életemben Magyarországon maradtam, ez az otthonom, meg sem fordult a fejemben soha, hogy másképp is lehetne. Meg kell említenem, hogy ebben Klukon Edit – társam az életben és a zenében is – hasonlóképpen gondolkodva mindig nagy támaszom volt. Így az összes díj közül ez jelenti számomra a legtöbbet.

– Közismert, hogy évente nagyjából hatvan koncertet ad szerte a világban. Hogy élte meg így a tavaszi, illetve most az őszi pandémiás leállást?

– Egyrészt hasonlóképpen érintett, mint az összes többi előadóművészt, mert a koncertek legnagyobb részét lemondták, az összes külföldi út elmaradt (többek között Spanyolországba és Japánba – ez utóbbit talán jövő tavasszal lehet pótolni), és aggodalommal töltött el a világban kialakult helyzet. Másrészt igen jól éreztem magam itthon, nyugalomban, boldog családi körben, olvasgatva, rengeteget tevékenykedve a kertben, és minden sürgetéstől, határidőtől mentesen akkor zongorázva, amikor éppen jólesett. Itthonülő alkat vagyok, és szerencsére nagy a kertünk, gyerekkorom óta a természet részének tekintem magamat. Mindazonáltal szívből remélem, hogy minél hamarabb túl leszünk a pillanatnyilag rendkívül nehéz, veszélyes helyzeten és normalizálódik az élet, de ezt a nyugalmat szeretném arra az időszakra is átmenteni.

– Mit tanácsolna egy fiatal zongoraművésznek, aki hasonló sikereket szeretne elérni?

– Nem veszem a bátorságot, hogy bárkinek tanácsot adjak, annyira más most a világ, mint amikor mi kezdtük a pályát. Az biztos, hogy a siker nem lehet cél, de ha valaki elkötelezetten, szeretettel, kitartóan dolgozik, és még szerencséje is van, a jutalom nem szokott elmaradni. És ha ez a jutalom esetleg csak az, hogy megismerte, megszerette és eljátszotta a zeneirodalom csodálatos remekműveit, már megérte.

Kapcsolódó írásaink

A zene szabadsága

ĀCziffra György-emlékévet tartanak jövőre hazánkban és világszerte