Kultúra

Selyemmel szőtt intelmek

A gyapjú, a selyem valódi, élő anyag, együtt kell lélegezni vele – nyilatkozta lapunknak Péreli Zsuzsa kárpitművész

Tizenegy alkotónak adományozták idén a Nemzet Művésze címet. Egyikük Péreli Zsuzsa kárpitművész, korszakos alkotó, az európai és a magyar gobelin megújítója, stílusteremtője, aki nemcsak itthon, külföldön is ismert és elismert. A Magyar Hírlapnak arról mesélt, hogyan találta meg ez a különleges technika, és azt is elárulta, éppen mit sző.

Selyemmel szőtt intelmek
„Egy kárpitot nem lehet elmesélni””
Fotó: MMA

– Számtalan elismerést kapott már pályája során, különbözik ezektől a Nemzet Művésze cím valamiben?

– Egyszerű ember vagyok, nagyon tudok örülni. Az életem nem a nyilvánosság előtt zajlik, nem vagyok az a nyüzsgős fajta, ezért külön fantasztikus, hogy ez az elismerés megtalált. Magányosan szövök a barlangomban, azaz a műtermemben – egy falusi vincellérházban lakunk –, nagyon elszakadtam már a várostól, tulajdonképpen csak kiállításokon találkozni velem, ott lehet látni, hol tartok.

– Szokták mondani, hogy Péreli Zsuzsa a gobelin szinonimája, még akkor is, ha egyébként más műfajokban is alkot. Mi vonzotta a szövéshez?

– Eredetileg festőművésznek készültem kisgyerekkorom óta, nem is ismertem igazán ezt a technikát, ám egyszer valaki, aki látta a képei­met, azt mondta, olyanok, mintha szőve lennének. Aztán találkoztam Tarján Hédi kárpitművésszel, Ferenczy Noémi tanítványával, aki megtanított szőni. Azóta teljesen bele vagyok szerelmesedve a műfajba. Többek közt azért is, mert ebben a rohanó korban, ami a gyors eredményekről szól, egy nagyon bonyolult, lassú, a középkor óta változatlan technikával tudom magam kifejezni, elmondani, amit erről a korról és kornak mondani szeretnék. Külön élvezem a lassúságot, öröm, hogy van idő gondolkodni, magamra találni, értékelni a dolgokat, érzékelni a világot. De tudom, hogy ez a műfaj a mai korban furának hat.

– Mindennek tükrében mennyiben változtatta meg hétköznapjait a járvány?

– Bár falusi életstílusban élünk a férjemmel (Tolcsvay László zeneszerző – S. K.), tudunk mindenről, követjük a híreket. Az a művész, aki a saját műtermébe vissza tud vonulni, nagy szerencsének örvend, nekem pedig ott a műtermem, ahol élek. Ráadásul kert vesz körül. Ez egy olyan luxushelyzet, amit napról napra újra és újra értékelek.  Persze hiányoznak a barátok, a találkozások, de a bezártság az én esetemben jó dolog, a szövőszék mellett töltöm az időt, egy hónapja belekezdtem egy nagyobb munkába.

– Megkérdezhetem, hogy mibe?

– Egy kárpitot nem igazán lehet elmesélni, de azt elmondhatom, hogy Szent István intelmeinek az általam átfogalmazott változata készül. Ebben az évben elég nagy művészi szünetet tartottam, ami alatt Szent Istvánról olvastam. Átengedtem magamon a gondolatait, és először akvarellel akartam dolgozni, aztán rájöttem, hogy ez sokkal nagyobb lesz az akvarellpapírnál.  Ha a kezem, a hátam, a mindenem megengedi, talán nyárra elkészülök vele.

– Láthatjuk majd tárlaton?

- Az utolsó kiállításom múlt év nyarán volt Makaón, itthon idén lett volna – most halasztottuk el harmadszor. Az anyag megvan, ha a helyzet megengedi, akkor újra kilépek az emberek elé. Most nincs rá lehetőség. A kárpit esetében internetes kiállítás nem volna szerencsés, mert amivel dolgozom, a gyapjú, a selyem, valódi, élő anyag, együtt kell lélegezni vele. Megvárom azt az időszakot, amikor újra falra kerülhetek.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom