Kultúra

Megrabolt kultúrák vagy egyetemes értékmegőrzés?

A nyugati világ egyik legnagyobb kulturális vitája arról szól, hogy kik a gyarmatosítás során eltulajdonított kincsek jogos örökösei – Infrastrukturális és presztízskérdések

Több európai ország mellett már Hollandia is jelezte, hogy kész visszaszolgáltatni az egykori gyarmatoknak a kolonizáció során szerzett kincseket. Van, aki szerint ez az egyetlen helyes megoldás, ám nem minden műtárgy esetében egyértelmű, hogy ki a jogos tulajdonos, ráadásul az egykori gyarmatok nagy része nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával a kincsek bemutatásához és őrzéséhez.

Megrabolt kultúrák vagy egyetemes értékmegőrzés?
A 13. századi, nigériai benini birodalomból származó bronzkincsek
Fotó: British Museum

A műkincsek visszaszolgáltatásáról szóló vitát Emmanuel Macron Burkina Fasóban 2017-ben tett kijelentése emelte a közbeszédbe, ami arról szólt, hogy nem tartja helyesnek azt, hogy sok afrikai ország kulturális örökségének egy része Franciaországban van, ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kincsek visszakerüljenek eredeti tulajdonosaikhoz. A francia elnök ezért ígéretet tett a benini bronzok Párizsban található darabjainak visszaszolgáltatására. A francia állam húszmillió euró kölcsönt ígért Nigériának (eredetileg erről a területről származnak a tárgyak), hogy múzeumot létesítsen az 1894-ben a francia katonák által eltulajdonított kulturális emlékeknek. A 13. századi benini birodalomban a bronzokat a királyi udvar művészei portugál kereskedők által hozott sárgaréz karkötőkből készítették, amelyeket elefántcsontra, borsra és rabszolgákra cseréltek. Tehát a műtárgyak, amelyek eltulajdonításáért most fél Nyugat-Európa vezekelni kíván, olyan rabszolgák árából készültek el, akiket a benini birodalom jóváhagyásával adtak el. „Mivel a műtárgyak tulajdonjogának erkölcsi alapja az áldozattá válás, a követeléseknek nem lehet határt szabni” – írja Tiffany Jenkins brit kulturális író a Hogyan kerültek a múlt kincsei a múzeumokba, és miért kellene ott maradniuk? (Keeping Their Marbles: How the Treasures of the Past Ended Up in Museums – And Why They Should Stay There) című könyvében.

Idén a Black Lives Matter mozgalom is tovább gerjesztette az indulatokat, a holland hatóságok szeptemberben tartóztatták le azt az öt tolvajt, akik elloptak egy szobrot a Berg en Dal városában található Afrika-múzeumból. A kongói származású aktivisták a YouTube-on tettek közzé egy videót, amelyben a múzeumban pózolnak, mielőtt a rendőrség letartóztatta őket. A videóban elmondták, hogy a múzeum csaknem félmillió olyan műtárgyat őriz, amelyet a gyarmatosítás időszakában tulajdonított el az állam. „Afrikai műalkotások elrablásával a hollandok elapasztották művészeink és kézműveseink inspirációs forrását. Hazavisszük mindet, ez a mi örökségünk” – hangoztatták. Azonban nem biztos, hogy minden műtárgy esetében egyértelműek a jogviszonyok.

A napokban járta be a világot a hír, hogy Hollandia kész visszaszolgáltatni az egykori gyarmatairól elkobzott kincseket, köztük egy szingaléz uralkodó ágyúját, valamint egy indonéz szultán gyémántját, ám a kezdeményezést nehezíti, hogy a tárgyak jogos tulajdonosainak meghatározása nem egyszerű feladat. A gyémántot 1875-ben kobozták el holland csapatok egy szultánságból, amelynek területe ma már Indonéziához tartozik. „Ebben az esetben az országnak kell visszaadni vagy a szultán leszármazottjainak?” – tette fel a kérdést Valika Smeulders, az amszterdami Rijksmuseum munkatársa. Az is problematikus, hogy mennyire tudják biztonságban megőrizni a műtárgyakat az egykori gyarmatok. Az African News újságírója, Frida Mlemwa idén számolt be a hírportálon arról, hogy a jelentések szerint Afrika sok múzeuma félig elhagyatott, nincs klímaberendezés, rosszul képzett a személyzet, és nem megfelelő a biztonság. Nem csoda, hogy egyre többen hangoztatják: bizonyos műtárgyak visszaszolgáltatásában meg lehet állapodni, de nem bármi áron.

Az európai múzeumok sem tudnak minden tárgy sorsáról megegyezni. A British Múzeum tavaly ismét visszautasította a Görögország által 1982 óta követelt Parthenon-frízek visszaszolgáltatását, amelyeket többek között Lord Elgin brit követ fedezett fel a 19. század elején. Az indoklásban az szerepel, hogy nem tudnák megfelelően elhelyezni a márványfaragványokat, míg a görög álláspont szerint az ultramodern Akropolisz-múzeum képes ellátni ezt a feladatot. Ez az eset is bizonyítja, hogy amikor a nagy nyugat-európai intézmények foggal-körömmel ragaszkodnak a kincseikhez, az nem csupán az értékmegőrzésről, hanem a presztízsvédelemről és az anyagiakról is szól. A műtárgyak segítenek az embereknek jobban megismerni a világot, ezért méltó bemutatásuk és megőrzésük – még a viták kereszttüzében is – a múzeumok legfontosabb feladata.

Kapcsolódó írásaink

Modigliani és kora komplex olvasata

ĀSokat kap a néző Parisi filmjétől – Livornótól Párizsig és a világhírig ível a festői életrajz – A műkereskedelem hiénái vagyonokat gyűjtöttek a nyomorgó festő alkotásaiból

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom