Kultúra
A magyar avantgárd nagymestere: Bortnyik Sándor
Bortnyik Sándor 1893-ban született Marosvásárhelyen. Élete tragédiák sorozatával kezdődött: édesanyja születése után néhány nappal meghalt, édesapja pedig szó szerint beleőrült a fájdalomba, szanatóriumba került, és ott töltötte hátralévő életét. A gyereket magához vevő nagyapa pedig néhány év múlva tönkrement és főbe lőtte magát. A hányatott sorsú fiatal Bortnyik hamar elhagyta szülővárosát, Budapestre jött, ahol reklámgrafikából, plakátrajzolásból próbálta magát fenntartani, többek közt a Zwack Unicumnak is készített egy rajzot.
Ösztönös rajztehetség volt, de képezni szerette volna magát, ezért 1913-ban Budapesten beiratkozott Kernstok, Rippl-Rónai és Vaszary festészeti szabadiskolájába, ahol megismerkedett Mattis Teutsch Jánossal, aki 1916-ban bemutatta Kassák Lajosnak, és itt találkozott 1918-ban Derkovits Gyulával. 1918-tól a Kassák-kör tagja lett, a Ma folyóirat (Kassák lapja) rendszeresen közölte grafikáit, és még 1920 után is a Ma munkatársa maradt, amikor Bécsbe emigrált, ahol könyvcímlapokat tervezett, és megjelentette első albumát absztrakt sablonnyomatokkal. A Kassákkal való szakítása után – mint a későbbiekben is mindig, ha váltott – szatirikus festmény készítésével dolgozta fel a történteket. A húszas évek közepén alapító tagja, díszlettervezője lett a Zöld Szamár abszurd-dadaista színháznak, és grafikai tervezője az Új Föld című folyóiratnak. A harmincas években saját folyóiratot adott ki Plakát címmel, és Műhely néven grafikai magániskolát nyitott, ahol a Bauhaus elvei szerint tanított, mert 1922-ben, amikor külföldön élt, közel került hozzájuk, ismerte Moholy-Nagy Lászlót, és barátságot ápolt Molnár Farkassal.
Művészetének kezdeti korszakában sikeresen ötvözte a futurizmust, az expresszionizmust és a kubizmust. Fekete-fehér kubista linómetszeteket készített vers és könyvillusztrációnak, festményein viszont a kompozíciót erőteljesen kiemeli egyedi színdinamikája. Az 1930-as években könnyedebb, dekoratív stílusú, a polgári életet megörökítő zsánerképeket festett. A háború után a városi és falusi szegény emberek életét választotta témának, és elkötelezett híve volt a kommunista művészetpolitikának, de művészetében nem a szocialista realizmus hivatalosan meghirdetett elvárásainak tett eleget, legalábbis a festői eszközökben nem, csak témaválasztásában, és a „klasszikusok korszerűsítésén” fáradozott, amit sokan úgy értékeltek, hogy elárulta saját korábbi ideáit.
Bortnyik életműve jellegzetes közép-európai művészsors, sok töréssel, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés okozta váltásokkal. Témaválasztásaiban a művészi önkifejezés vágya keveredik társadalomjobbító szándékokkal, a siker és elismerés iránti vággyal. A művészettörténet ezért sokáig zavarban volt művészetének megítélésével, noha abban mindig mindenki egyetértett, hogy kiemelkedő tehetség. Sokan rajongásig elismerték avantgárd periódusának érdemeit, de ők nem tudtak mit kezdeni a szocializmus ünnepelt alkotójával, az idős, kitüntetésekkel és rektori címmel felruházott mesterrel.
Mindenesetre a 2000-es években a műkereskedelem egyértelműen letette a voksát: 2008-ban Bortnyik festménye, az 1921-es Lámpagyújtogató, a magyar avantgárd emblematikus darabja, az első huszadik századi magyar festmény volt, amelyik 100 milliós kikiáltási áron indult a Kieselbach Galéria árverésén, és végül 170 millió forintos leütési áron kelt el.
A magas árat az is indokolta, hogy Bortnyik korai munkái nagyrészt elvesztek, szétszóródtak, ismeretlen helyen rejtőznek. Ez a rekorder kép is egy svájci magángyűjteményből érkezett haza. Még a Magyar Nemzeti Galériának sincs Bortnyiktól húszas évekből származó festménye. Ez volt az az évtized, amikor Bortnyik avantgárd, expresszionista és geometrikus festményeivel a világ élvonalába tartozott. A hazai múzeumok ebből a korszakból származó festményeknek csak Bortnyik által saját kezűleg készített másolataival rendelkeznek, amiket a hatvanas években készített a külföldön ragadt és szétszóródott munkák helyett.
Az 1924-es Mértani formák a térben című Bortnyik-festményért 1997-ben a maastrichti nemzetközi vásáron 250 ezer svájci frankot fizettek. Ugyanez a kép, amely 2005-ben visszatért a nemzetközi műtárgypiacra, az Art Baselen már egymillió svájci frankért kelt el. Ezt a képet kívánja most megvásárolni közbeszerzési eljárás keretében az MNB-Ingatlan Kft., amely az elmúlt időszakban jelentős műgyűjteményt épített elsősorban neoavangárd és geometrikus absztrakt kortárs magyar festők alkotásaiból. E képek nagy elődjének tekinthető a kollekció részévé váló Bortnyik-festmény.
