Kultúra

Hantaï Simon pályaíve tizenöt festményén elbeszélve

Makláry Kálmán műgyűjteményéből Budapesten még sohasem látott alkotásokat állítottak ki az Ybl Budai Kreatív Házban – November közepéig tekinthető meg a tárlat

Hantaï Simon festőművész olyan alkotásait tekintheti meg november 15-ig a magyar közönség az Ybl Budai Kreatív Házban, amelyeket eddig még soha nem láthatott. Jórészt Makláry Kálmán gyűjteményéből kerültek a páratlan értékű képek
a kiállítótér falaira. A Biáról Párizsba szakadt festő tizenöt alkotása pályája ívét mutatja be.

Hantaï Simon pályaíve tizenöt festményén elbeszélve
A festőművész a kommunizmus elől menekülve nem tért vissza Párizsból
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A tárlat apropóját Berecz Ágnes és Soós Éva kurátorok szerint az adja, hogy Hantaï hatvan esztendővel ezelőtt tért át az úgynevezett pliage-technikára, mikor is, a hagyományos festészettől végképp eltávolodva, a műterem padlatán gyűri össze, festékezi be, simítja aztán ki vásznait. Ilyen idők jártak akkoriban. Marcel Duchamp Falikút címmel egy piszoárt állított ki, később Jackson Pollock pedig hatalmas felületeket csurgatott, fröcskölt össze festékkel. Az 1922 decemberében Bián, sváb családban született Hantaï épp a háború alatt végezte a Képző freskószakát, majd tagozódott be az akkoriban már erősen balra húzó művészeti életbe. Szabadiskolát szervezett többek között Kuczka Péterrel fiatal balos művészek számára, de aztán otthonról hozott józansága sem hagyta cserben. 1948-ban egyéves párizsi ösztöndíjra pályázott, amelyet az illetékesek, talán éppen előélete miatt, meg is adtak neki. Hantaï 1948 májusában feleségével itáliai utazásuk után meg is érkezik Párizsba, a művészetek fővárosába. Többé nem tér haza Magyarországra, a franciák emiatt is saját művészüknek tekintik.

Párizsban, végképp szakítva a figurativitással, csakhamar a szürrealisták köreiben mozog, első önálló kiállítását 1953-ban maga André Breton nyitja meg, és látja el bevezetővel, ami nem kevés egy, az ismeretlenből, a „keleti pusztákról” előkerült művész számára. Breton szerint Hantaï, aki csak névrokona Simon mágusnak, minden bizonnyal jól ismeri a hajlékot, amely minden dolgok eredője.

Az Ybl Budai Kreatív Ház hiánypótló kiállítása is két, ebben az időszakban készült képpel indít. Az 1951-es, A mezők termékenysége című mű vérbeli szürrealista alkotás, mint ahogyan az ugyanebben az évben született Festmény is. (Hantaï jó darabig ezt az utóbbi címet adja minden munkájának.) A szürrealistákkal 1955 márciusában szakít, és a saját útját járja.

A bevett módon használt ecset és festék is végképp eltűnik eszköztárából. Jön a kaparás, a csurgatás, a felitatás és a karcolás, roncsolás mint a mű létrehozásának útja.

A kiállítás négy, kezdeti, organikus formákat mutató, „nyugodt” munkája után következő Festmények már új, hátborzongató világot érzékeltetnek. Az ötvenes évek második felében fekete alapból visszakapart, hegyes végű formák szinte félelmetesek. Hogy aztán 1960-ban jöjjön a pliage, a gyűrés és a hajtogatás.

Ezt a korszakot igazából csak két mű képviseli a tárlaton, szintén Makláry Kálmán, a művészfelmenőkkel rendelkező, 1987-ben – akkori kifejezéssel élve – disszidált, majd Párizsban gyűjtővé vált galériás kollekciójából. A Falk Miksa utcában már Fine Arts néven galériát működtető Makláry saját bevallása szerint is jókor volt jó helyen, olcsón tudott Hantaï mellett Reigl Judit-, Fiedler Ferenc- vagy akár Csernus Tibor-műveket is vásárolni. Hantaït személyesen is ismerhette, hiszen a művész 2001-ben, halála előtt hét esztendővel még sorozatokat készített digitális nyomatokból. Az Ybl Budai Kreatív Ház időszaki kiállításán szereplő legfrissebb négy szitanyomat 1981 és 1997 között készült. Zavarba ejtő dátumok ezek, mivel tudjuk, hogy 1982 júniusában, a Tabulas-sorozat utolsó darabjának elkészültével Hantaï Simon kijelentette, hogy végleg felhagy a festészettel, és kivonul a művészeti világból is.

Kapcsolódó írásaink