Kultúra

A herderi jóslat dilemmája

Csóti György mondanivalója is bizonyság arra, hogy Trianon a magyar nemzet egyik legnagyobb traumája

A trianoni békediktátum centenáriuma alkalmából megjelent kiadványok sokaságában is külön figyelmet érdemel Csóti György Trianon után száz esztendővel. Nemzetpolitikai elemzések című könyve, amely már címében és alcímében is két kérdéskörre utal.

A Kairosz Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet egyfelől Trianon után száz esztendővel vizsgálja az elveszített magyarlakta területek helyzetét, másfelől felveti a „herderi jóslat” beteljesedésének dilemmáját, vagyis megmarad-e a magyar, a magyar nyelv a szlávok, németek, románok és más népek közé beékelten.

A szerzőt a közéletben járatos honfitársaink előtt nem kell bemutatni, hiszen a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, korábban több cikluson keresztül országgyűlési képviselő, hazánk zágrábi nagykövete, külpolitikai tárgyú televíziós műsorsorozat vezetője volt, jelenleg pedig a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója.

A most megjelent kötetben közzétett tanulmányokat nemzetpolitikai megközelítés jellemzi. Ebben az összefüggésben olvashatunk az autonómiáról, az anyanyelvhasználati jogokról, a külhoni magyarság megosztottságáról, a székelyek elleni koncepciós eljárásról, valamint a közép-európai rendszerváltoztatások értékeléséről. Külön figyelmet érdemel a napjaink nemzetpolitikai helyzetéről készített elemzés. Egyet kell érteni a szerzővel abban, hogy a Kárpát-medencei elszakított magyar nemzeti közösségek jelenlegi életkörülményeiben mind a hasonlóságok, mind a különbségek felfedezhetők. A legkedvezőbb helyzetben Ausztria, Szlovénia és Horvátország magyarjai vannak. Szerbiában, bár nem államalkotó tényezők, elismerik kollektív jogaikat, a Vajdaságban pedig többé-kevésbé egyenrangúak. Ezzel szemben Erdélyben, a Felvidéken és Kárpátalján nemzettársaink-nak európai szintű jogállásukért súlyos harcokat kell folytatniuk.

Csóti György könyvének mondanivalója is bizonyság arra, hogy nemzetünk életének leggyászosabb percei közé tartozik a történelmi Magyarország területének erőszakos csonkolása és ezzel a döntéssel honfitársaink millióinak idegen uralom alá kényszerítése. Gyászunk mély, feldolgozhatatlan és fájdalmas. Mohács, Nagymajtény és Világos után nem csatatéren, hanem egy Versailles-ban lévő kastélyban, nem harc közben, hanem az ellenfelek által diktált feltételek alapján kívánták a magyarságot felszámolni. Évszázadnyi távlatból azonban, amikor Trianonról beszélünk, hangsúlyozni kell – miként azt a Nemzeti Összetartozás Évét életre hívó kezdeményezés is tette –, hogy kulturális nemzetként, a máig tartó trianoni trauma ellenére is összetartozik a Kárpát-medencei magyarság, amely erre a megrendítő csapásra pozitív feleletek és cselekedetek sorával volt képes és szándékozik a jövőben válaszolni.

A Trianon óta megtett út valóban rögös, amelyen néha napjainkban is botladozva járunk. Vissza nem fordulhatunk, és minden nehézség ellenére előre kell jutnunk. Hit kell hozzá, bátorság és akarat. Ezen kívül az is, hogy magyarként – bárhol élünk is – a bennünket összetartó erő nagyobb legyen, mint bármely ezt keresztező kísérlet. Egyebek mellett erről győz meg bennünket Csóti György tanulmánykötete.

Csóti György: Trianon után száz esztendővel

Kapcsolódó írásaink