Űrlényként kezelt gyerekek az osztályban

– Újságíróként pszichológiai, művészeti és filozófiai kérdésekkel is foglalkozik. Az írói identitását miért a gyerekirodalom határozza meg?

– Magyartanárként végeztem, majd egy általános iskolában helyezkedtem el, ahol volt egy ötödik osztályos napközis csoportom is. Az ott szerzett élményeket és tapasztalatokat használtam fel, amikor megírtam az első könyvemet.

– Az osztály vesztese a bul­lyingról, vagyis az iskolai cikizésről, szivatásról szól. Ilyen mély nyomokat hagyott önben az az időszak?

– Az iskolai bántalmazás része a diákok mindennapi életének. A könyvben szerettem volna megmutatni a diákoknak, mit éreznek az áldozatok és a bántalmazók, a szülőknek, hogy az ő gyerekük is lehet áldozat, anélkül, hogy tudnának róla, és a pedagógusoknak, hogy ők sem látnak mindent, mert a bántalmazás főleg a „színfalak mögött” zajlik.

– Ez a jelenség mindig is része volt az életünknek, csak most kezdünk aktívan foglalkozni vele?

– Már a Pál utcai fiúkban is ír erről a problémáról Molnár Ferenc. A mai helyzet talán annyiban más, hogy a bántalmazás részben átkerült az online térbe. Ez azért súlyosbítja a helyzetet, mert nem csak egy húsz–harmincfős osztályközösségben bántják egymást a gyerekek, hanem akár több ezren is tanúi lehetnek a megalázásnak az interneten.

– Legújabb meseregénye, a Marci és Merkúr is kapcsolódik ehhez a jelenséghez. Miről szól a könyv?

– Többször beszélgettem már szülőkkel kiközösítésről, áldozatszerepről, és sokan mondták, hogy már alsóban is bántják a gyerekeket, különösen akkor, ha különböznek az átlagtól. Több sajátos nevelési igényű (SNI) gyerek édesanyja is mesélte, hogy amikor bemennek az iskolába, úgy kezelik a gyereket az osztálytársak, sőt sokszor a pedagógus is, mintha egy űrlény volna. Sok szomorú történetet hallottam. Szörnyű, ha egy tíz–tizenegy éves gyerekben megfogalmazódik, hogy öngyilkos lesz, mert felcímkézték, és nem találja a helyét a közösségben. Ezek az élmények alapozták meg bennem a gondolatot, hogy a kisebb korosztálynak is mesélni kell arról, hogy ha egy diák hozzánk képest más, az még nem jelenti azt, hogy rossz. Marci a Most én olvasok című sorozat egyik főhőse, aki mindenkinek segít.

– Ő a vidámságfelelős, Csenge a virágfelelős, Viki a friss levegő felelőse… Ezeket a feladatokat egy létező pedagógiai módszerből kölcsönözte?

– Onnan jött az ötlet, hogy egy olyan karakterről akartam írni, aki alapvetően egy durcás és visszahúzódó gyerek, aki aztán az osztályközösség aktív tagjává válik. Szerintem izgalmas lenne látni a valóságban, hogyan befolyásolja a személyiséget, és megkönnyíti-e a barátkozást, ha valaki kap egy olyan feladatot, hogy segíteni kell a szomorú gyerekeket az osztályban.

– A Marci és Merkúrban kivételesen a vidámságfelelősnek van szüksége segítségre.

– A kötetben Marci először éli meg azt, hogy valami nem megy. Szerettem volna azzal is foglalkozni, milyen élmény, amikor valaki rosszabbul teljesít, mint a többiek, és feketepontot kap. Emlékszem, gyerekként nagyon szégyelltem, amikor először kaptam hármast. Leszegett fejjel mentem haza, hogy mit fognak szólni a szüleim, és persze semmi rosszat nem mondtak, de egy gyerek ilyenkor mégis úgy érzi, csalódást okozott.

– Érzékenyítő könyvnek tartja a műveit?

– Tulajdonképpen igen. Szerintem fontos, hogy ha már írok és diákoknak írok, akkor legyenek a könyveimben olyan helyzetek, nehézségek, amelyekkel ők is találkoznak. Talán a megoldásban is segíthet, ha látnak hasonló eseteket a könyvekben.

– Az illusztrációk mennyire hasonlítanak a karakterekre, akiket elképzel írás közben?

– A Most én olvasok sorozatnál a szerkesztő egyeztetett az illusztrátorral. Viszont már az első Marci könyvnél megismertem Rátkai Kornélt és a munkáit. Ennél a kötetnél már úgy írtam, hogy közben tudtam, körülbelül milyen képek lesznek. Sokszor maguk az illusztrációk hozzák az ötletet. Azt, hogy Marci szereti a csillagászatot nem én találtam ki, hanem úgy lett megrajzolva, és onnantól kezdve a történetben is felhasználtam azt, hogy érdekli az űr.

– Mikor jelenik meg a következő könyv?

– Már a polcokra került a Hanga régi karácsonyai című mesekönyvem, melyben régi karácsonyokat elevenítek fel. Van benne egy mese az Andrássy család gyerekeiről, Szendrey Júlia kislányáról, és Mária Valériáról is. A könyvben emellett a falusi karácsonyok hagyományai is megjelennek.

Wéber Anikó: Marci és merkúr