Kultúra

Rómeó és Júlia David Bowie-val

A keddi olvasópróbával elkezdődött a Nemzeti Színház idei évadbeli első nagyszínpados bemutatója, a Rómeó és Júlia próbafolyamata. A sajtónyilvános eseményen Vidnyánszky Attila felvázolta rendezői koncepcióját, és azt is elárulta, miért a Mészöly Dezső-féle fordítást használják az előadásban.

Rómeó és Júlia  David Bowie-val
Elkezdődött a Nemzeti Színház idei évadbeli első nagyszínpados bemutatója, a Rómeó és Júlia próbafolyamata
Fotó: MH/Purger Tamás

Amikor belépünk a Nemzeti Színház ötödik emeleti panorámatermébe, amely a mai délelőttön próbateremmé avanzsált, a művészek közül még csak páran vannak jelen, illetve Szabó Sebestyén László a képernyőn – mint megtudjuk, a fiatal színművész, aki majd Benvoliót fogja alakítani, elkapta a koronavírust, és otthon karanténban várja a gyógyulást. Jóleső zsongás a teremben, a színészek folyamatosan érkeznek, köszönnek egymásnak és a képernyőn keresztül „Sebinek„ is, és mielőtt helyet foglalnak, átveszik saját példányukat a szövegkönyvből.

Az U-alakban felállított asztal közepén hárman ülnek: Vidnyánszky Attila főigazgató-rendező két oldalán foglal helyet a címszerepeket alakító Szász Júlia és Herczegh Péter, mellettük pedig két oldalon előadásbeli családjaik, a Capuletek és Montague-k. Blaskó Pétertől Tóth Augusztán és Schnell Ádámon keresztül Nagy Mariig mindenki előtt ott a példány, ceruza, toll a kezük ügyében, előttük víz, arcukon maszk.

Mielőtt azonban tényleg belevágnának a próbába, hogy a szöveggel ismerkedvén szereposztás szerint felolvassák a darabot, Vidnyánszky Attila felvázolja színészeinek – és a sajtó kibicelő képviselőinek –, az előadás koncepcióját, illetve az elfogadott díszlet- és jelmezterveket is megmutatja. A központi asztalnál helyet foglal még például Berzsenyi Krisztina jelmeztervező, de az olvasópróbán részt vesz Rátóti Zoltán, a Nemzeti új stratégiai igazgatója is.

„Shakespeare-t játszani mindig ünnep, a Rómeó és Júlia önmagában is az, a színháznak pedig az ünnepet okozni tudó képessége a legfontosabb” – kezdi bevezetőjét Vidnyánszky, és csak magunkban tesszük hozzá, hogy főleg ezekben a vírusos időkben. „Shakespeare gyönyörű meséje a legtöbbször interpretált színdarab, amit mindenki ismer, de amit százdaszor is jó végigélni, amiben újra- és újra meg kell merítkezni„ – folytatja a rendező annak magyarázatát, miért is állítják színpadra éppen most a Shakespeare tragédiát. Azt is kiemeli, egy színház életében mindig mérföldkő is a darab, hiszen a társulatról is szól, hogy ott tartanak-e már, tudnak-e érvényeset, igazat mondani vele.

Majd azzal folytatja, a nála eddig megszokottaktól eltérően nem azzal kezdik a próbát, hogy a mába kötik a darabot: ezt a „lelkünkből fakadó, archetipikus történetet” nem kell lerántani a földre, éppen ellenkezőleg, megpróbálnak majd belekapaszkodni az égbe. Mint elmondja, a Cziegler Balázs által tervezett díszlet, a színpadi tér is ezt az érzést fogja erősíteni.

A bemutatott tervek alapján a színpadot hátul egészen hátrahúzható, háromszintes, hangsúlyos tömör és csupasz, ám mozgó díszletfalak, a nézőtér felé pedig egészen előretolva statikus fémfalak határolják majd, amelyekre Shakespeare-szövegek, a legfontosabb idézetekkel lesznek felvésve – fizikai valójukban is kapaszkodóként szolgálva. A két tér közötti világon át egy palló vezet majd, amely mintegy „út az égbe„ a fiatalok számára. Az erős vizualitást most nem multimédiás elemek teszik teljessé. Berzsenyi Krisztina jelmezei is a kétdimenziósságot hangsúlyozzák: a címszereplők organikus jellegű, a többiek strukturális hatású ruhákban lesznek, amelyek korabelinek hathatnak, de inkább képzőművészeti alkotásokra emlékeztetnek.

Miközben a színészek közt kézről kézre járnak a tervek, és Szabó Sebestyénnek is megmutatják őket a videón keresztül, Vidnyánszky a darab zenei világából is ízelítőt ad: elárulja, hogy a szerelmesek találkozása, a báli kulcsjelenet alatt például David Bowie Wild is the Wind című száma fog szólni, Júlia elhagyatottságát Poulenc Domine Deusa erősíti majd, de klasszikus Rómeó és Júlia zenékből is lesznek idézetek.

A koncepció ismertetését azzal zárja, hogy emelkedett, nagy előadást szeretne létrehozni, szépet, hiszen ez a darab nem lehet ocsmány, piszkos. Éppen ezért választották Mészöly Dezső gyönyörű fordítását: „végre megpróbáljuk megszólaltatni a szövegbe kódolt zeneiséget” – hangsúlyozza a rendező, hozzátéve, hogy ilyen értelemben is rendhagyó lesz az előadás, mivel magához képest is alig változtatott a szövegen, mert a lényeg az érzés, ami a szöveg által megszületik a nézőkben. „Mindenki tudja mesét, nem az a lényeg, hanem a hogyan„ – emeli ki Vidnyánszky, majd a Prológussal elkezdik az olvasópróbát.

Mindenki ceruzával a kezében olvas, szerepek szerint – mi magunk is követjük a szöveget, érdekes figyelni, honnan húztak, hol tömörítettek. Vidnyánszky időnként megállítja az első felvonás olvasását, jelzi például, hogy bizonyos monológokat mintegy áriaszerűen fognak megjeleníteni, hogy „önmagukért valóan” szólaljanak meg. A művészek olvasnak, néha meg-megbotlanak egy szóban, még nem játszanak, de már az ő hangjukon szólal meg a szöveg. És amit hallunk, az valóban Shakespeare.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom