Az angyal, aki paprikás krumplit főz és sminkel

– A közelmúltban vehette át az Irodalmi Jelen prózadíját. Mit jelent ez önnek?

– Minden szakmai elismerés nagy öröm és megtiszteltetés, így természetesen ez is. Arra sarkallja az embert, hogy még jobb legyen a jövőben. Ugyanakkor a legnagyobb elismerés mégiscsak az olvasók pozitív visszajelzése. A Nők a cekkerben című novelláskötetem néhány hónap alatt elfogyott, ami azt jelzi, hogy érdekli az olvasókat, remélhetőleg szerették is.

– Az ön novelláiban együtt kell haladnunk a történet végéig olyan emberekkel, akiknek a félelem, a szenvedés beszűkíti a gondolkodásukat, és ebből nem hétköznapi tettek származnak. Amikor nehézségeink vannak, lehull rólunk a kultúra?

– Közhely, de valóban mind egyformának születünk, aztán persze mindenki másképpen szocializálódik. Természetesen az, hogy mi történik velünk az életünk során, nagyban befolyásolja a gondolkodásunkat, tetteinket. Ennek ellenére nem hinném, hogy egy nehéz körülmények között élő, sok tragédiával átitatott családban felcseperedő gyerekre felnőttként csakis olyan élet várhat, mint amilyen a szüleié volt. Nem vagyok pszichiáter, nem tudom megmondani, mitől lesz valaki skizofrén. Az bizonyos, hogy sokan élnek köztünk hasonló problémákkal, csak szemérmesen hallgatnak róla. Én nem vonom be édes mázzal a történeteimet. Talán ez sokakat megrémiszt, de aztán mindenki rájön, bizony ilyen az élet, és van valaki, aki ezt nyíltan elmondja. Büszke vagyok arra, hogy sokszor illetik a hiteles jelzővel az írásaimat.

– Kik azok a szerzők, akikkel rokonították már az írásait?

– Felfedeztek rokonságot Sylvia Plath, Hajnóczy Péter, Márquez művei és az én novelláim között is. Azt gondolom, sok olvasmányélmény befolyásolja az alkotót, így engem is. Bevallom, leginkább Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című műve hatott rám, amely hasonló világba enged bepillantást, mint az én írásaimé. Hajnóczy ezen alkotása szociográfiai jellegű, én is gyakran írtam szociográfiákat. Hajnóczy műveiben gyakran megjelenik mindaz, ami nálam is, az álom és az ébrenlét sokszor összemosódik, csakúgy, mint a realitás és a vízió.

– Miért éppen Nők a cekkerben lett a második kötet címe?

– A cekker itt egy jelképes dolog, amelybe összegyűjtöttük a nőkről szóló történeteket. Azért jó, mert van füle, meg lehet fogni, magunkkal tudjuk vinni, így vele együtt az összegyűjtött novellákat is. Ha szeretnénk, kinyitjuk, kiveszünk belőle egy történetet, elolvassuk, majd visszatesszük, és így megy addig, amíg elfogy az összes sztori. Ugyanakkor törekedtem arra, hogy a cím is épp olyan meghökkentő legyen, mint amilyenek a novellák.

– Miben lesz más az idén megjelenő harmadik kötet?

– Ez a kötet is novellákat tartalmaz, a címe Angyalt reggelire. Ebből is kiderül, hogy ezek a történetek sem hétköznapiak. Jellemzően a valóságból indulnak, ám ahová kifutnak, az már nagyon távol áll a realitástól. Van benne harisnyát stoppoló, paprikás krumplit készítő, sminkelő, folyton kritizáló angyal is, de olyan is, aki a végén fazékban végzi. Ezek az írások sem könnyedek, de talán több bennük a humoros, szatirikus elem, mint az előző kötetem írásaiban.

– Ön a Magyar Írószövetség íróiskolájában tanult kreatív írást. Visszatekintve miben tudott önnek segíteni, amit ott kapott, tanult?

– Kiváló írók tanítottak minket, mint Mezey Katalin Kossuth-díjas író, Baán Tibor költő, Erős Kinga, az Írószövetség jelenlegi elnöke, Szentmártoni János, az Írószövetség korábbi elnöke és sokan mások. Nem csupán a mesterségbeli tudást adták át, de utat is mutattak. Segítették a megjelenéseinket, és most is fogják a kezünket, mestereink, barátaink lettek. Király Farkas például, aki szintén tanított, azóta a könyveim szerkesztője, jó barátom.