Kultúra

Meghallani a mese hívó szavát

A legkisebbnek is van esélye, hogy áldozatvállalással megváltoztassa, ami rosszul működik

A Magyar Olvasástársaság javaslatára 2005 óta Benedek Elek születésnapján – szeptember harmincadikán – ünnepeljük a magyar népmese napját.

Meghallani a mese hívó szavát
„Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a magyar népmese napját
Fotó: Wikipedia

Ebből az alkalomból azt kérdeztük László Noémi költőtől, a Napsugár és a Szivárvány című kolozsvári gyermeklapok főszerkesztőjétől, Sebestyén István bukovinai székely mesemondótól, Harangozó Imre néprajzkutatótól, Novák Jánostól, a Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színház igazgatójától és Jankovics Marcell művelődéstörténésztől, rajzfilmrendezőtől, hogy miért fontos a népmese, kik hogyan meséltek régen, és kik hogyan mesélnek most.

Megáhítják az igazságot

Sebestyén István, számtalan mesemondó verseny győztese tízgyermekes bukovinai székely család legifjabb sarja. A népmeséket – mint mondta – szinte belélegezte, beszívta az anyatejjel. Édesapja művelt parasztember volt, akit érdekelt a tudomány, a történelem, szerette a verseket is, megjegyezte a meséket, amiket hallott, és tovább is mondta gyermekeinek. A háznál sok könyv volt. Mivel az édesapa olvasott, a gyerekek is hamar rákaptak az olvasásra. Egymásnak is felolvasták, el is játszották a meséket. Közönségük is volt családtagok, barátok személyében. Kakasdon, ahová visszatelepítették a bukovinai székelyeket, még az óvodai dada, Márika néni is mesemondó volt. Sebestyén István azt mondja magáról, őt sokfelé pajzán mesemondóként ismerik, mert olyanféle kacagtató, ám nem erkölcsi tanulság nélküli meséket szokott mondani, mint például A szegény ember bőrpuskája.

 „Először elmondom a pajzán mesét, kacagnak, és utána már meghallgatják a többit is” – ismerteti a stratégiát. Beszélgetésünkre éppen a Művészetek völgyéből érkezett, ahol a Muharay udvarban mesélt, de már készülődik, hogy a teveli iskolában és óvodában állatos- és tündérmeséket mondjon a kisebbeknek. De a kicsi gyerekek sokszor spontán is „Istánka” köré csoportosulnak. A bukovinai székely mesemondó repertoárjában a népmesék mellett népénekek, archaikus imák, családtörténetek, saját adomák is szerepelnek. Arra a kérdésre, hogy a felnőttek miért fordulnak újra a népmesék felé, azt válaszolja: „Mert annyi az igazságtalanság a mai világban, s az emberek megáhítják az igazságot!”

A mese megnyitja a szent időt

Harangozó Imre néprajzkutató, aki maga is mond mesét jeles alkalmakkor, megemlékezik Ipolyi Arnoldról, aki már az 1840-es években megkezdte a magyar népmesék gyűjtését. Kriza János, Benedek Elek, Arany János, Arany László és számos más író, költő, szerkesztő, pap, tanár, helytörténész gyűjtött népmeséket. Aranyról, Petőfiről az is elmondható, hogy őket még körülvette az a világ, amelyben nap mint nap meséltek az emberek. Olyan archaikus meséket is összegyűjtöttek a 19–20. században, amelyekben több száz és több ezer éves motívumok szerepelnek. Harangozó Imre Erdélyben, a Mezőségben, Moldvában a csángóknál és még sokfelé gyűjtött pásztoroktól, erdei munkásoktól, parasztemberektől.

Az ősi meseszimbólumokat a nyugati kultúrában már nem ismerik
Az ősi meseszimbólumokat a nyugati kultúrában már nem ismerik
Fotó: Kecskemétfilm

Mesét a gyerek régen csak akkor hallott, ha megbújt, amikor a felnőttek meséltek – mondja Harangozó Imre –, én is megbújtam, amikor Újkígyóson simították, csomózták a dohányt, és közben ment a mesélés. A mese ideje más, mint amikor csak úgy telik az idő. A mese a véges időben megnyitja a szent időt, a Kairoszt. Harangozó Imre Mórahalmon saját fotókiállításának megnyitóján mesél a mai napon. A kérdésre, hogy a mai embernek miért fontos a mese, azt feleli, azért, hiszen abban évszázadok, évezredek bölcsessége koncentrálódik. Benne elemi erkölcsi tisztaság jelenik meg s mindaz, ami egykor volt, és minden, ami ebben a világban lehet. S ott a remény, hogy ebben a bűntől, önzéstől sebzett világunkban, a legkisebbnek is van esélye, hogy áldozatvállalással meg lehet változtatni mindazt, ami rosszul működik.

Vitéz László elpáholja az ördögöt

Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, mint lapunknak elmondta, azokon a népmesegyűjteményeken nőtt fel, amelyek otthon, a polcán sorakoztak. Színházigazgatóként kollégáival meg kellett találniuk azt a színpadi nyelvet, amellyel hitelesen és jól befogadhatóan tudják közvetíteni a színpadról a meséket és a népmese-feldolgozásokat, így született 1997-ben a Mátyás király lopni ment című bábelőadásuk. Kortárs írókkal, dramaturgokkal, bábszínészekkel csecsemőkortól a nagyobbakig keresik a korosztályuk számára fontos meséket, korcsoportok sajátos igényeire fókuszálnak színpadi előadásaikban is. A félelem megjelenése – hangsúlyozta a színigazgató – fejlődésünkkel együtt jár. A kisgyermek előbb-utóbb találkozik valami olyan dologgal, amire kivetítheti félelmét, és amit meg tud nevezni. A mese, a népmese feloldja, eloszlatja a félelmeit.

Mesét a gyerek régen csak akkor hallott, ha megbújt, amikor a felnőttek meséltek
Mesét a gyerek régen csak akkor hallott, ha megbújt, amikor a felnőttek meséltek
Fotó: Kecskemétfilm

Locs-Pocs, a kis tengeri szörny például fél a víztől. Amikor a színpadon belemártja az arcát a vízbe, a nézőtéren mindenki átéli, ahogy a félelmével küzd, és aztán azt is, ahogy a félelmét legyőzi. Novák János büszke arra, hogy Kemény Henrik annak idején az összes Vitéz László-előadást bemutatta a Kolibri Színházban. Paprika Jancsi utóda bátor és találékony hős, aki még az ördögöt és a halált is elpáholja. A Kolibri Színházban és országszerte tehetséges bábszínészek éltetik ma is a megörökölt vásári bábjátékos hagyományt. A népmese a karanténos nehéz időkben is segítségükre van, művészeik videós meséi a Facebookon eljutnak a legkisebb nézőkhöz is. Novák János úgy gondolja, a járvány idején még inkább jelen kell lenniük a nézők életében.

A bezártság nyitja a belső világot

László Noémi szerint a népmesei kincsben megtalálható egy embercsoport eszen­ciája, ezért a magyar népmesékből is sokat meg lehet tudni arról, milyenek vagyunk. A Napsugár és a Szivárvány című kolozsvári gyermeklapok főszerkesztője elmondta, hogy bár a mesékre általában gyerekműfajként gondolunk, valójában mindannyiunknak szólnak. Szerinte részben a szülők feladata, hogy megismertessék a gyerekekkel a mesék világát, ezért fontos, hogy az olvasás jelen legyen a hétköznapokban. „Az a gyerek, aki ismeri a meseolvasás élményét, lehet, hogy reggeltől estig kütyüzik, de este akkor is rángatni fogja az édesanyja szoknyáját, hogy »Mama olvass nekem mesét!«.”

„Az alkotás szerencsés esetben a befelé fordulás folyamatának eredménye”
„Az alkotás szerencsés esetben a befelé fordulás folyamatának eredménye”
Fotó: Kecskemétfilm

A koronavírus-járvány hatására sok programot el kellett halasztani, a gyerekek és a felnőttek lehetőségei beszűkültek. Egy ilyen helyzetben, amikor a családok gyakrabban szorulnak a négy fal közé, még nagyobb szerephez jut a meseolvasás. László Noémi úgy véli, a bezártság kinyitja a belső világot. „Az alkotás szerencsés esetben a befelé fordulás folyamatának eredménye, és jó esetben egy történet arra is sarkall, hogy aki hallja – mert a legkisebbek még hallgatják a meséket –, elgondolkodjon valamin, átérezzen valamit, vagyis kapcsolatba kerüljön a saját belső világával, illetve rácsodálkozzon arra, hogy benne is történnek dolgok. Az olvasott szó arra tanít minket, hogy önmagunkban kalandozzunk. Emellett a fantáziánkat is fejleszti, hiszen nem kapunk készen semmit, el kell képzelnünk, amit olvasunk vagy hallunk – teszi hozzá a József Attila-díjas kolozsvári költő.

Bennük van a magyar észjárás

A Magyar népmesékből készült televíziós rajzfilmsorozat 1980-tól 2012-ig futott a Magyar Televízión. Az ötlet Mikulás Ferenc stúdióvezető fejéből pattant ki, a tervező, rendező, szakértő a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, illusztrátor Jankovics Marcell volt. A produkció olyan felejthetetlen népmesei történeteket dolgoz fel ötletesen és humorosan, amelyeken generációk nőttek fel. Az alkotófolyamatban fontos szerepet kapott a magyar paraszti kultúra kincseinek megmentése is.

A Magyar Olvasástársaság javaslatára 2005 óta Benedek Elek születésnapján – szeptember harmincadikán – ünnepeljük a magyar népmese napját
A Magyar Olvasástársaság javaslatára 2005 óta Benedek Elek születésnapján – szeptember harmincadikán – ünnepeljük a magyar népmese napját
Fotó: Kecskemétfilm

„Hámori József agykutatótól egyszer kaptam egy könyvet, amelyben azt írja egy Hollandiában élő magyar mesekutató, hogy ott az 1100-as évektől már nem mondanak mesét. Hollandia az európai fejlődés egyik éke volt, ahol olyan gyorsan polgárosodott a világ, hogy a népmese hamar kikerült a gondolkodásmódból. A népmese nagyon archaikus, olyan igazságokat mond ki, amelyek örökérvényűek, de olyan csomagolásban, ami különleges és érdekes az emberek számára. A magyar népművészet teljesen elüt a nyugatitól, ahol a szimbólumok már háttérbe szorultak a történetekkel szemben. Ezért is lehetett az, hogy amikor Mikulás Feri készített egy nemzetközi felmérést a magyar népmesékről, egy filippinó néző azt mondta a képi világára utalva, hogy »ezek a magyarok biztos sokat drogoznak«. Ebből is látszik, hogy idegen volt számára, nem értette a szimbolikát. Kodály Zoltán és Bartók Béla zenéje azért is vált a világ számára olyan izgalmassá, mert ami nekünk természetes, az másoknak különleges. Ha lenne kicsi unokám, akkor nyilván csak magyar népmesét mondanék neki, mert ahogy Karácsony Sándor filozófus mondta annak idején, a népmeséinkben benne van a magyar észjárás” – mesélte Jankovics.

A rendező szerint a magyar népmeséknek az identitásformálásban is nagy szerepük van, mert ezek az alkotások abban az életkorban hatnak az emberek agyára, amikor a legnyitottabbak. „Meglepő negatív élményem volt egyszer, amikor a Csodaszarvas című filmet vetítettem gyerekközönség előtt, és egy tízéves gyerek megkérdezte, hogy van az, hogy az ember átbucskázik a fején és állattá válik? Úgy tűnik, ma már sokan egészen fiatalon racionális válaszokat keresnek, nem ismerik a mese logikáját. Ezért is fontos, hogy kicsi korban meghallják a gyerekek a mese hívó szavát, mert később nem lehet belőlük kitörölni” – tette hozzá Jankovics Marcell.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom