A szerelemre nyíló ablak

– Új filmjét a Velencei Filmfesztiválon mutatták be. Milyen volt a fogadtatás?

– Nagyon örülök, hogy a járványhelyzet ellenére kijutottunk Velencébe, mert nagyon jó volt a fogadtatás. Mély, érdemi beszélgetések zajlottak a film kapcsán, amelyek online nem tudtak volna megtörténni. Komoly nemzetközi útja lesz a filmnek.

– Míg a filmvásznon egy történet játszódott, bennem rengeteg arc és esemény kelt új életre a múltból.

– Szándékosan teret hagytunk a nézői képzeletnek, a történet fordulatai a néző saját élményanyagának, fantáziáinak aktivizálásával értelmeződnek. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hosszú távon hat a film. Többen is, akik látták, pár nap múltán még egyszer felhívnak, hogy azóta is mozog bennük a történet.

– A film főhőse egy majdnem negyvenéves, magyar, ám New Jersey-ben élő neurológusnő (Stork Natasa), aki úgy emlékszik, hogy egy orvoskonferencián egy Budapesten élő kollégájával (Bodó Viktor) megbeszélték, hogy egy hónap múlva találkoznak a Szabadság hídon. A férfi azonban nem megy el a találkára, és amikor a nő mégis felkutatja, azt mondja, még soha életében nem látta őt. Miért orvosok a hősök?

–  Nem véletlen, hogy idegsebészek a film hősei. Az, hogy a gondolkodás, az érzelmek fizikai folyamatok, olyan tény, amely még az agy legapróbb részleteit ismerő orvosok számára is a felfoghatóság határán van. Két nehezen kommunikáló ember közeledik apránként, lépcsőzetesen egymáshoz – a film első szerelmi jelenete egy nehéz agyműtét, ahol egy pillanat alatt megtörténik az összehangolódás a két orvos között.

– Krúdy Gyula két ikernovellájában Az utolsó szivar az Arabs szürkében és A hírlapíró és a halálban olvashatunk hasonló lépcsős összehangolódásról. A szemlélete, a művészi fotóra hasonlító budai snittjei okán mondhatjuk, hogy ez egy jellegzetes magyar film?

– Szerintem máshol is játszódhatna. Az első változatban Párizs volt a helyszín – komoly feladat volt, hogy Budapestre átírva, az itthoni helyszíneken is megmaradjon a történet lebegő jellege.

– A mostani filmje, ha nem is nevezhető szociofilmnek, mint a Szerdai gyerek, sok kórházi snittje mégis a dokumentarista irányra emlékeztet a fehérköpenyes főorvosok madárrajszerű csapatával, az idős dohányzó professzor portréjával, vagy a lelakott albérlettel, amelyet sokunk mulatságára Peer Krisztián költő kínál a főhősnek.

– A kézzelfogható valóság hiteles ábrázolása nagyon fontos ebben a filmben, amelynek alapterepe a képzelődés, az intuíció, a projekciók birodalma. Örülök, hogy ezeken a pontokon egy kis humort is belecsempészhettem a filmbe. De ez csak Magyarországon működik, ahol ráismerünk a kórházi viszonyokra és egyéb speciálisan hazai hiányosságokra. Külföldön mindezt inkább egzotikumként szemlélik, udvarias érdeklődéssel. Peer Krisztián szerepeltetése is csak azok számára vicces, akik ismerik a kortárs magyar irodalmat.

– De éppen itt, miközben nevetünk a legvadabb kalandokat túlélt magyar költőn, megdöbbenünk vagy meghatódunk, amikor kiderül, hogy a finoman, ízlésesen öltöző, igényes, Nyugaton élő doktornő kibéreli a bűntanyát, mert az ablakából láthatja a szerelmét.

– Vonzanak azok az emberek, akik le mernek térni arról a vágányról, amin pedig biztonságosan haladnak, akik meg merik kérdőjelezni a saját döntéseiket. Márta, hiába van nagy karrierje, hagyja magát az intuíciója által vezettetni. Mintha egy láthatatlan buborékban menne át a különböző helyzeteken.

– Pont azt gondoltam, ez a nő annyira jól csinálja, hogy megérdemli a boldogságot. És a férfi is, aki jó orvos, maga neveli a két lányát, zseniális könyvet ír, és ért a komolyzenéhez. Nagyon érdekes ez a filmbeli páros.

– Stork Natasa most alakította élete első filmfőszerepét. Lebilincselően izgalmas az arca, és nagyon intelligens színész. Érdekesen keveredik benne az erő és a törékenység.

– A férfi főszereplőben számomra az a meglepő, hogy nem szépfiú, még csak nem is sportos, hanem mackós, sármos, nyugis.

– Ő sem az típus, aki beáll a sorba. Szerintem a nők nem feltétlenül a bonvivánokba szeretnek bele. Bodó Viktor rég felhagyott a színészettel, rendezőként dolgozik, a mi filmünk kedvéért most mégis kivételt tett. Sugárzónak látom a jelenlétét.