Kultúra
Kis táncosokat vár az Attraction Látványszínház
Szűcs Zoltán: Nekünk fontos, hogy hazai művészekkel lépjünk fel, és itthon alkossunk

– Amikor az ember végignéz egy Attraction-produkciót, ugyanaz a kérdés motoszkál a fejében, mint amikor tehetséges illuzionistákkal találkozik: vajon hogyan csinálják?
– Olyanok vagyunk, mint a bűvészek, csak a mi esetünkben öt-hat táncos alkotja meg a csodát, ez a hivatásunk szépsége és egyben nehézsége is. Szerintem a művészet alapvetően szubjektív műfaj, nem mindig ért egyet a szakma és a közönség abban, hogy mi a jó. Van azonban a minőségnek egy olyan határa, amit átlépve már objektíven meg tudjuk ítélni, hogy egy alkotás jó-e vagy sem. Sokat dolgozunk, hogy képesek legyünk ezt a magas minőséget nyújtani a közönségnek.
– Amikor megálmodja a kombinációkat, úgy látja a produkciót, ahogy egy néző, vagy úgy, ahogy egy koreográfus?
– Amikor annak idején breaktáncosként képeztem le mozdulatokat, még csak egy videólejátszó volt minden megyében, nem hagyatkozhattam tehát a technológiára, csak a képzeletemre, ennél fogva kialakult bennem egy speciális látásmód. Látom magam előtt a mozdulatsort, és közben van egy elképzelésem arról, hogyan kell technikailag kivitelezni.
– Az iroda körbe van tapétázva képes forgatókönyvekkel: a rajzokon pálcikaemberek segítségével mutatják be a mozdulatokat, lépésről lépésre. Mennyi előkészítő munkára van szükség egy-egy műsorszám összeállításához?
– Sokféle tényezőtől függ, hogy mennyit kell dolgozni a produkción. A nyolcvanperces, egész estés műsorunk, amely huszonhárom jelenetből áll, másfél év megfeszített munka eredménye. A háromperces, kínai holdújévre alkotott műsorunkat, amelyet több mint egymilliárdan láttak, hat hónap alatt raktuk össze. Ez különleges helyzet volt, hiszen Kínában még a háttérképeket is állami szinten kellett egyeztetni. A távol-keleti turnénknak köszönhetően azonban akkora ismertségre tettünk szert, hogy ott-tartózkodásunk idején más országokban is gyakran megállítottak minket kínaiak, hogy legyen egy közös képük velünk.
– Több nemzetközi tehetségkutatón is részt vettek, sokat utaztak, magas presztízsű helyeken léptek fel, de a nagy áttörést a 2013-as Britain’s Got Talent tehetségkutató műsorban aratott győzelem jelentette az Attractionnek. Mekkora utat járt be a csapat hét év alatt?
– A Csillag születik 2007-es évadában bemutatott kalapos jelenetünkkel lettünk Magyarországon ismertek, a Supertalent tehetségkutató Németországban hozta el számunkra a sikert, de a Britain’s Got Talentnek köszönhetjük, hogy világszinten népszerűek lettünk. Mi voltunk az első külföldi csapat, amely megnyerte a versenyt. Mi több, rendeztek egy megmérettetést, ahol az összes korábbi évad győztese versenyzett, és ott is első helyezést értünk el. Két évvel ezelőtt Kína egyik legismertebb rendezőjével dolgozhattunk együtt a pekingi operában, felléptünk a brit királyi család előtt, de fontos esemény volt az életünkben, amikor velünk ünnepelték a dán királynő születésnapját, és feldolgozhattuk az életét. A produkciónkat, amelybe nemzeti szimbólumokat építettünk, és a dán himnuszra adtuk elő. Ilyen nagy lehetőség kevés művész életében adatik meg, és akkora elismerésként éljük meg mindezt, ami nem mérhető össze anyagi természetű dolgokkal.
– Nem csak külföldi méltóságokat kápráztattak el. Áder János „Magyarország utazó kulturális nagyköveteiként” hivatkozik önökre, és néhány éve díszvacsorát is rendezett a tiszteletükre. Hogy sikerült az este a Sándor-palotában?
– Nagyon jó élmény volt mindannyiunknak, baráti beszélgetést idéző hangulata volt a vacsorának, és a köztársasági elnök úr rendkívül közvetlenül viselkedett velünk. Számunkra nagyon kedves a magyar közönség, szeretnénk minél többet itthon is fellépni. A Britain’s Got Talentben elért sikerünk óta számos lehetőségünk lett volna arra, hogy külföldi táncosokkal, külföldi bázison dolgozzunk, de nekünk fontos, hogy hazai művészekkel lépjünk fel, és itthon alkossunk.
– Balettművészek, kortárstánc-művészek, modern- és népi táncművészek alkotnak az Attractionben, de akad, aki hiphop-, electro boogie- és breaktáncos háttérrel került a produkcióba. Ez a műfajkeverés egyedülállónak számít a tánccsapatok történetében. Olykor nem okoz súrlódásokat a sokszínűség?
– Úgy választjuk meg a táncosainkat, hogy toleránsak legyenek, és tudjanak együtt dolgozni másokkal. A válogatás is egészen másképp megy nálunk, mint egy hagyományos tánccsapatnál: mi nemcsak a tehetséget, hanem az embert is keressük. Ebben a műfajban egy képzett balett-táncosnak is az alapoktól kell újratanulnia önmagát, a nálunk dolgozó művészek olykor színészek és pantomimesek is. Ezt mindenkinek meg kell tanulnia, és csak az egyéntől függ, hogy mire képes a színpadon, de az biztos, hogy egy egészen más énje fog megmutatkozni a táncban, mint korábban.
– Jelenleg fiatal tehetségek felkutatásával is foglalkoznak. Mi az alapvető különbség a gyermek- és a felnőtt táncosok között?
– A képzett és a gyerektáncosok között óriási különbség, hogy a gyerekek sokkal közvetlenebbek és szabadabbak az alkotási folyamatokban. Egy képzett táncos már ismeri a határait, a gyerekek viszont nyitottak és könnyebben bele tudnak olvadni abba a csodába, amelyet a színpadon megalkotunk. Októbertől indítunk egy akadémiát, jelentkezhetnek rá képzett gyerekek, de olyanok is, akik szeretnének táncosok lenni. Mindig is nagy álmunk volt, hogy felléphessünk az Attraction Juniorral a világ nagyszínpadain. Az alapoktól fogjuk felépíteni a gyerekek tudását, és az a célunk, hogy Magyarországon és a világszínpadon is meg tudják mutatni, mire képesek.