Kultúra

Barbizonból Budapestre

Egyszerre minden címmel nyílt kiállítása a Pesti Vigadóban a világhírű magyar festőnek, Anton Molnárnak – Színkavalkád és hiperrealizmus

A hagyományos értelemben vett festészet virtuózának, a világszerte ismert és elismert Anton Molnárnak vagy Molnár Antalnak nyílt kiállítása a Pesti Vigadóban. A mindössze két hétig nyitva tartó tárlat anyaga idei termés, és jórészt specifikusan erre az alkalomra készült.

Barbizonból Budapestre
Ritka élmény, amikor magával a művésszel találkozhatunk saját kiállításán
Fotó: MH/Purger Tamás

A Párizsban élő magyar festőművész, Anton Molnár is elkísérte a fővárosba Egyszerre minden című kiállítását, amely augusztus végén nyílt meg a Pesti Vigadóban. A hatodik emeleti térben berendezett tárlaton vele összefutva, az 1957-ben, Budapesten született művésztől magától tudhattuk meg, milyen nagy szerepet tulajdonít iskoláinak: 1976-ban festő szakirányon végzett a Kisképzőn, majd Sváby Lajos osztályában a Képzőművészeti Főiskola diplomáját is megszerezte. Molnár Antal szerint szerte a világban híres és elismert a magyar iskola, amelynek, ha már virtuozitásról beszélünk, olyan képviselői voltak, mint, mondjuk, Csernus Tibor Párizsban, ahová Molnár Antal egy genfi ENSZ- munka révén jutott el. Feleségével és két gyermekével 1988-ban hagyta el az országot – mint meséli, tulajdonképpen disszidált, de azért magyar állampolgárságát már sikerült megtartania. Mindenüket hátrahagyva, mondhatni hátizsákokkal érkeztek meg az új világba, nem várta igazán őket semmi és senki.

Molnár szerint biztos hátrány, de előny is egyben, ha az alkotót senki sem ismeri, hiszen akkor csak a tehetségére támaszkodva érvényesülhet. Már ha az van elég neki, és úgy tűnik, Anton Molnár ebből figyelemre méltó mennyiséget vitt magával a képzőművészetek mindenkori fővárosába. Pontosabban annak peremére, mert Barbizonban, Paál László egykori műtermének közelében él és alkot jelenleg. A kivonulást a megfeszített munkatempójával indokolta, mert saját bevallása szerint is rengeteget fest. Ezt tetten érhetjük a Vigadó-béli kiállításán is, amelynek anyaga túlnyomó többségében idén készült. Olajjal festeni vászonra pedig időigényes dolog, „pepecs” munka, pláne, ha ezt olyan hiperrealizmust közelítő precizitással végezzük, mint Molnár Antal.

Brezsnyev és Kádár döbbenetes méretűre nagyított, visszataszító csókja
Brezsnyev és Kádár döbbenetes méretűre nagyított, visszataszító csókja
Fotó: MH/Purger Tamás

Ahogyan az eme tárlatra kivételesen elhozott főiskolai munkáin, tanulmányrajzain, grafikáin, festményein is láthatjuk, Molnár a festő „szakmának” valóban nagymestere. Páratlan, világhírhez vezető karrierjéről a lépcsőzetes építkezést és a folytonos küzdelmet említette, és azt, hogy meg kell találni azokat, akik a képekbe fektetett munkát értékelik, a gyűjtőket, akik az ő esetében leginkább a Távol-Keletről és Amerikából érkeznek. Anton Molnárban vélhetően a vibráló, mindenre rezonáló személyiségét értékelik, aki képes nagy méretű vásznain elképesztő színkavalkáddal megjeleníteni nyugtalan, állandóan változó korunkat.

Az európai ember számára a Kelet és Amerika nyüzsgése akár riasztó is lehet, ezért gyakran visszanyúl gyermekkorába: előkerülnek a bádogból préselt, festett játékok, a lendkerekes motoros, a vidám favágó, aki baltájával beleüti a nagyitól kapott kétforintost a perselybe. Aztán Anton Molnár járja Erdélyt, mint az a most kiállított portréiból kiderül. De a művészettörténet és a magyar történelem útjait is: italokkal, gyümölcsökkel terített asztalt fest Monet Givernyben található tava elé, vagy döbbenetesre nagyítja Brezsnyev és Kádár már akkor is visszataszító csókját – és ott van festészetében a könnyűzene is. A tárlat megnyitóján az Ivan & The Parazol volt a meglepetés, a zenekar frontembere szerepel a Superboy című, Molnár feleségének bőrdzsekijét is felhasználó „mixed media” alkotáson. Megfestette a régi kedvencet, Keith Richardsot is, a szájában lógó, elmaradhatatlan cigarettával.

Mint ahogyan azt a szeptember 13-ig nyitva tartó tárlat kurátora, Rockenbauer Zoltán is többször hangsúlyozta, Molnár egy hedonista, állandóan utazó művész. Aki megragadja a pillanatot, lefesti gazdag, teraszon elfogyasztott reggelijét is, miközben az üvegen túl sűrű pelyhekben hull, és mindent elborít a hó. Amúgy Molnár a tárlat legizgalmasabb művének a szintén idén festett Absztrakt realizmus című, kétszer kétméteres vásznat tartja, amelyen festékkel telenyomott palettájának (szintén kiállítva a tárlaton) egy alig tízszer tíz centiméteres részletét nagyította ki bravúrosan.

Ez a negyedik hazai kiállítása. Várja és várjuk az ötödiket is.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom