Művész, aki törött szárnyú lelkeken segít

„Ma kicsit még rossz, de holnap minden sokkal szebb és jobb lesz, mert kisüt a nap, s olyan lesz a világ, mint egy szép nagy sütemény” – énekli az árva kislány a híres Annie című musical Holnap című dalában. A történet egy tízéves, cserfes és tehetséges kislányról szól, aki az 1930-as évek Amerikájának egyik hírhedt árvaházában nő fel, majd egy megtépázott pénztárcájú és hírű milliomos kiválasztja és meghívja a villájába. Az állami gondozott gyerekek élete sajnos csak a Broadwayen ilyen cukormázas és rózsaszínű, a valóságban nem sokat törődnek a holnappal, és jelenükhöz sem fűznek sok reményt. Súlyosan traumatizált gyerekekkel foglalkozni kemény munka, hiszen a gyermekvédelem világszerte egy rendkívül forráshiányos ágazat, ezért is kulcsfontosságú a civilek tevékenysége ezen a területen.

A Gyermekhíd Alapítványt három éve hozta létre Vásáry Tamás zongoraművész, de szakmai kezdeményezésként a munkatársak már nyolc éve foglalkoznak gyerekekkel. „Amikor húszéves voltam, Tóth Aladár, a nagy zenész, megkérdezte tőlem, hogy milyen volt a gyerekkorom és szerettek-e a szüleim. Amikor igennel feleltem, és megkérdeztem, hogy miért akarja tudni, azt válaszolta, hogy azért, mert akit nem szerettek a szülei eléggé, azok törött szárnyú lelkek lesznek. Később egy Beethovenről tartott előadásom közben eszembe jutott ez a történet és az, hogy a traumák erőssé is tehetnek minket, ahogy a nagy zeneszerzőt is megerősítették, aki a művészetével a mai napig segít az embereken. Amikor találkoztam olyan fiatalokkal, akik az egész életüket a gyermekvédelemnek áldozzák és akik azóta az alapítványom vezetését végzik, elhatároztam, hogy én is részt akarok venni ebben!” – mesélte Vásáry Tamás az alapítvány tiszteletére adott vacsorán, amelyen a művész nyolcvanhetedik születésnapját is megünnepelték. Az állami gondozottaknak egészen más gyerekkor jut, mint azoknak, akik családban nőhetnek fel, hiszen egész életükben úgy érzik, hogy nem kellenek senkinek.

Ezen a ponton lép be az életükbe a Gyermekhíd Alapítvány, amelynek munkatársai nap mint nap olyan hidak építésén fáradoznak, amelyeket az élet lerombolt: visszaállítják a gyermekeknek a világba vetett bizalmát, fejlesztik a képességeiket és megtanítják őket a biztonságos kötődések kialakítására. Joó Beatris operatív igazgató arról is beszámolt a születésnapi rendezvényen, hogy a koronavírus-járvány nagyon megnehezítette a munkájukat, hiszen tevékenységük alapját, a személyes kapcsolattartást lehetetlenítette el. „A távoktatás időszakában félő volt, hogy az egyébként is hátrányos helyzetű gyerekek még jobban leszakadnak majd. Óriási segítség volt, hogy a Digitális híd a gyermekotthonba elnevezésű kampányban tizenöt gyermekotthon csaknem háromszáz állami gondozásban élő gyerekének összesen egymillió forintnyi pénzadomány és nyolcvan műszaki cikk gyűlt össze. A legfontosabb, hogy a már kialakult személyes kapcsolódás ne szakadjon meg, hiszen ennek a stabilitása létfontosságú a gyermekeknek.” – fejtette ki Joó Beatris.

Vásáry Tamás szerint fontos lenne, hogy a hétköznapi embereken kívül a művészek is vállaljanak nagyobb felelősséget és hivatásuk mellett társadalomjobbító tevékenységet is végezzenek, hiszen így az ismertségüket jótékony célokra is fel tudják használni.