Kultúra

Otthon a Falconieri-palota falai közt

Kudar Gábor, a Római Magyar Akadémia igazgatója: A megújulást jelentő rendszerváltozás emléke előtt tisztelgő kiállítás méltó jelképe és kiindulópontja az olaszországi magyar kulturális élet újjászületésének

Főként olasz közönségét szólította meg sikeresen a járvány alatt a Római Magyar Akadémia. A kulturális intézet megbízott igazgatójával, Kudar Gáborral az őszi újranyitásról, sikerekről és a tojásfestést bemutató kisfilmekről beszélgettünk.

Otthon a Falconieri-palota falai közt
„A Római Magyar Akadémia kitűnően alkalmazkodott a jelenlegi, precedens nélküli helyzethez”
Fotó: Várhelyi Klára

– A világjárvány okozta egészségügyi vészhelyzet következtében Olaszország-szerte bezártak a kulturális intézmények kapui. Hogyan reagált a Római Magyar Akadémia a közönségtől való hirtelen elszakításra?

– A koronavírus-fertőzés óriási veszteségeket okozott a dél-európai ország számára. Az olasz kormány számos rendeletet hozott a kór terjedésének lassítása, kontrollálása érdekében. Ez természetesen kihatott a Római Magyar Akadémia (RMA) működésére is, amely a szigorú szabályokkal összhangban március elejétől ideiglenesen bezárni kényszerült. A Magyarország és a magyar kultúra iránt érdeklődést mutató emberekkel való kapcsolattartás nagy kihívást jelent(ett) az akadémia számára. Nemcsak a római kulturális intézményekkel kell(ett) „versenyeznünk”, hanem mindenkivel, aki a világhálón próbál(t) maradandót alkotni. Különösen nehéz volt a közönség figyelmének felkeltése, illetve megtartása, de örömmel és némi büszkeséggel mondhatom, hogy munkatársaim kitartó munkájának köszönhetően igen gyorsan és eredményesen reagáltunk a hirtelen kialakult nehéz helyzetre. A magyar kultúra olaszországi terjesztése „online módon” folytatódott; szinte azonnal alkalmazkodtunk a különleges időszak kihívásaihoz, és virtuális programajánlókkal próbáltuk könnyebbé tenni bezártságra ítélt közönségünk hétköznapjait. A Kultúra nem áll le címmel heti rendszerességgel több mint kétezer érdeklődőnek küldtünk kulturális tartalmú hírlevelet, állandó, rendszeres programjaink – mint a Ringató-foglalkozás, a Tematikus beszélgetések-csoport vagy a hétvégi magyar iskola – pedig online folytatódtak. Noha rendezvényeinket nem tudtuk megtartani, a legtöbb, júniusig betervezett eseményt sikerült későbbi időpontokra halasztanunk. Színvonalas és színes programokat kínáltunk Facebook-oldalunkon keresztül is. Úgy vélem, hogy a magyar kultúra terjesztése a járvány idején különleges szereppel bír, és akár új, eddig ismeretlen utakat, illetve lehetőségeket nyithat meg a két ország kulturális kapcsolatában.

– Például?

– Elsősorban az akadémia dolgozói által szerkesztett igen népszerű, érdekes és magas színvonalú bejegyzéseket, programokat terjesztettük. Emellett a Külgazdasági- és Külügyminisztériumban (KKM) dolgozó munkatársainktól is elismerésre méltó segítséget kaptunk, heti rendszerességgel küldték számunkra a programajánlókat, amelyekből szabadon válogathattunk. Természetesen valamennyi általunk ajánlott esemény ingyenes volt, és a jobb láthatóság, könnyebb kapcsolatteremtés érdekében a regisztrációhoz nem kötött tartalmakat részesítettük előnyben. Az online kapcsolattartás részeként magyar színházi és operaelőadásokat, játék-, természet- és animációs filmeket kínáltunk, az érdeklődők híres irodalmi műveket is meghallgathattak. Ezenfelül a minket választók virtuális tárlatvezetésekkel sétálhattak végig megannyi magyarországi múzeum kiállítótermén, továbbá igencsak keresettek voltak a karanténkoncertek. Intézetünk saját poszt­jaiban a „két ország, két kultúra találkozása” is különös hangsúlyt kapott: magyar származású, de Olaszországban (is) maradandót alkotó híres személyekhez kötődő bejegyzésekkel, az évfordulók kapcsán készített munkák, magyar ünnep- és emléknapok, valamint jelentős hazai vonatkozású dátumokhoz kötődő események révén. Nagy népszerűségnek örvendtek a Magyarországot madártávlatból bemutató drónfelvételes kisfilmek, a magyar borokat és tájegységeket, hazánk gasztronómiáját népszerűsítő sorozatunk. Mindezek nem titkolt célja hazánk népszerűsítése volt, hogy a határok megnyíltával minél több ember Magyarországot válassza úti célul. Végül újraindítottuk a Római Magyar Akadémia YouTube-csatornáját is. Ezen Várhelyi Klára kolléganőnk összeállítása is látható, az általa készített fotókból olyan videómontázst készített, amely bemutatja otthonunkat, a gyönyörű Falconieri-palotát.

– Milyen társintézetek közreműködése tette mindezt lehetővé?

– A KKM mellett a széles kínálat felsorakoztatásában elsősorban a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Filmarchívum nyújtott értékes segítséget. Emellett a külföldi magyar intézetekben dolgozó kollégákkal is rendszeres volt az információcsere.

– Hogyan reagált a közönség?

– Számos pozitív és elismerő visszajelzést kaptunk; közvetlenül Facebook-oldalunkon, levél formájában és telefonon egyaránt. Volt arra is példa, hogy az akadémia előtt álltam, amikor megszólítottak az emberek, és megköszönték, hogy – a reméljük múlóban lévő – nehéz periódusban tartalmas, nívós kikapcsolódást nyújtottunk számukra. Nagy örömünkre szolgált, hogy a hírlevelünkre feliratkozók száma az ország teljes lezárása idején nemhogy csökkent, hanem még nőtt is. Ezért az online programajánló kiküldését a jövőben is tervezzük, és bátorítok mindenkit, hogy iratkozzon fel hírlevelünkre. Az elismerő visszacsatolás egyébként abban is megmutatkozott, hogy a fokozódó járványhelyzet időszakában jelentősen megugrott az akadémia nyolc éve működő közösségi oldalának látogatottsága. Érdekesség, hogy nem csak Olaszországból, hanem Magyarországról és Európa más államaiból, valamint a világ legtávolabbi részeiből, például az Amerikai Egyesült Államokból, Brazíliából is követik bejegyzéseinket. A legnépszerűbb programok a film- és színházajánlók, a magyar származású hírességekkel kapcsolatos, hazánk látnivalóihoz, gasztronómiájához kötődő posztok voltak. Hogy miért, az nem is kérdés: kitűnő filmekkel, alkotásokkal rendelkezünk, páratlan természeti és építészeti szépségekkel, kiváló konyhaművészettel és borkultúrával büszkélkedhetünk.

– Az olasz vagy a magyar közönséget sikerült nagyobb számban bevonni a magyar kultúra szépségeibe?

– A több mint hétezer-egyszáz követőnkből majd négyezer olasz, és körülbelül kétezer-kétszáz magyar, a többiek negyvenkét különböző országból figyelik bejegyzéseinket. A hírleveleinkre is főleg olaszok iratkoztak fel: kétezer olasz, háromszáz magyar.

– Az intézet különös figyelmet fordított a fiatalabb korosztály, a gyermekek tartalmas időtöltésére is...

– Legfőképpen magyar nyelvű különlegességeket, például cirkuszi előadást, gyermekeknek szóló musicalt, bábszínházi és színházi előadást, ifjúsági filmet, rajzfilmet, animációs alkotásokat kínáltunk a fiatalabb generáció számára, ám elő-előfordultak olasz és angol nyelvű programok is. Felkértük továbbá Róka Szabolcs népzenészt, hogy rendszeresen küldjön a magyar fiataloknak, gyermekeknek, valamint a magyarul tanuló olasz fiataloknak és időseknek magyar népdalokat. Ezeknek az online tartalmaknak is nagy sikerük volt, főleg a magyar táncházba járók kö­rében. Húsvétra készülve például intézetünk kérésére készült el egy, a tojásfestést bemutató kisfilm, amely nagy sikert aratott a hagyományokat őrizni kívánó családok körében.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Számtalan rövid és hosszú távú elképzelésem van. Úgy gondolom – ahogyan maga Jézus Krisztus is tanítja –, tervezni nemcsak hasznos, de kötelességünk is. Bölcsen, lépésről lépésre, napról napra kell dolgoznunk, mindazonáltal nem kell aggodalmaskodnunk a holnap miatt, hiszen „minden napnak elég a maga terhe”. Bár nem tudjuk, mit hoz a közeljövő, úgy vélem, a Római Magyar Akadémia ez idáig kitűnően alkalmazkodott a jelenlegi, precedens nélküli helyzethez. A jó időben az emberek a szabadtéri programokat részesítik előnyben az online tartalmakkal szemben, ezért jelenleg mi is kevesebb dolgot ajánlunk. A nyári szünetet követően azonban, az esetleges második hullámra is figyelemmel, lehetőségeinkhez mérten tervezzük újabb online programok közzétételét. Ezenkívül mindig azt mondom kollégáimnak: úgy kell dolgoznunk, készülnünk, hogy ősszel ki tudjuk tárni az akadémia kapuit a nagyközönség előtt. Július közepén az „újraindulás jegyében” már zárt körben és az egészségügyi előírások figyelembevételével adtunk otthont a Nemzetközi Teqball Szövetség asztalátadó eseményének és sajtótájékoztatójának. Ezen a magyar külügyi tárcával szoros együttműködésben négy különböző intézménynek, szervezetnek adományoztak teqballasztalokat. A sportdiplomáciai esemény igencsak pozitív visszhangra talált a jelenlévők körében, s kiváló alkalom volt a kapcsolatépítésre is. Az őszi-téli programjainkat tehát már élőben, minél nagyobb közönség előtt szeretnénk megtartani. A 30 éve szabadon-programsorozat keretében az eredetileg március tizenkettedikére tervezett, de elhalasztott Elfolyó idő című kiállítást az évadnyitás és az RMA születésnapjának részeként szeptember tizedikén szeretnénk megnyitni. Ez a megújulást jelentő rendszerváltozás emléke előtt tisztelgő kiállítás méltó jelképe és kiindulópontja az olaszországi magyar kulturális élet járvány utáni újjászületésének. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti, szakmai tervem három alappilléren nyugszik: művészet, tudomány és kutatás, magyarságtudatot erősítő tevékenységek. Nem teljesen elkülönülő, nem szétválasztható, komplementer halmazokról van szó, amelyben az egyik legszebb kihívás – egyben törekvés – számomra, hogy szinergiá­kat találjak az egyes elemek között. Mivel a kereszténység kiemelt, meghatározó szerepet tölt be mind Magyarország, mind Olaszország – különösképp Róma – életében, és az enyémben is, ezért ez is át fogja szőni a három fő pillér egyes elemeit. Szeretnék az összes felsorolt területre személyes, lendületes, dinamikus jegyeket helyezni, fiatalítani, illetve az innovációra törekvés jegyében újdonságokat bemutatni, ugyanakkor meg kívánok maradni a konzervatív értékrend talaján. Számomra a minőség fontosabb, mint a mennyiség. Klasszikus és modern, ízléses, közönségcsalogató kezdeményezésekkel kívánom elérni egyik fő célomat: méltó módon népszerűsíteni hazánkat Olaszországban a művészet, a tudomány, az oktatás és kutatás területén. A Római Magyar Akadémia tevékenységével kapcsolatos terveimet a következő idézetre kívánom alapozni: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás könyve 29:11).

Kapcsolódó írásaink

Színpadon Borromini és Róma viszonya

ĀPuskás István, a Római Magyar Akadémia igazgatója: olyan művészeti alkotások létrejöttét segítjük, amelyek az olasz közönséghez szólnak, de a magyar kultúra és művészet számára is értéket teremtenek