Kultúra

Lehet-e igazán önmaga az ember a hatvanas évek világában?

A játszma című filmben, amelyet szeptembertől forgatnak Fazakas Péter rendezésében, újra összeütköznek a kémszabályok és a személyes döntések

Folytatódik A vizsga című, Bergendy Péter rendezte, több nemzetközi fesztiválon díjazott ma­gyar kémfilm. A Fazakas Péter rendezésé-ben szeptemberben induló és remélhetőleg jövőre a mozikba kerülő A játszma című filmben öt év után visszatér a fiatal kémpár (Hámori Gabriella és Nagy Zsolt), a bukott kémfőnök (Kulka János) és utódja (Scherer Péter). A rendezőt, aki többek közt Az árulók és a Szabadság – Különjárat cím filmeket is jegyzi, a hatvanas évekről és a személyes hangvételről kérdeztük.

Lehet-e igazán önmaga az ember a hatvanas évek világában?
A kémek (Hámori Gabriella, Nagy Zsolt és Kulka János) öt év után újra találkoznak
Fotó: Nemzeti Filmintézet

– Milyen érzés „folytatni” egy olyan filmet, mint A vizsga? Egyáltalán: A játszma mennyiben tekinthető A vizsga folytatásának?

– Tömören: jó. Bővebben: A vizsga kitűnően megcsinált, méltán népszerű és sikeres, filmszakmai szempontból korszakos film. Köbli Norbert író és Bergendy Péter rendező hazánk legfajsúlyosabb alkotói közé tartoznak. A felkérés, hogy én rendezzem A vizsga sikerét legalábbis megismételni szándékozó A játszmát, valóban erős érzelmi csomagot dobott: megtiszteltetés, öröm, izgalom, aggodalom, alázat, tenni akarás, önbizalom és józanság egyszerre és egymást váltogatva.

– Mi az, ami elárulható a cselekményről és a karakterekről? Változnak-e ezek az emberek?

– Öt évvel A vizsga után, 1963-ban járunk. Viszontlátjuk a két fiatal szerelmes kémet (Hámori Gabi és Nagy Zsolt) immár érett, házas emberként. Scherer Péter ravasz belügyes tisztje feljebb lépett a ranglétrán. Az idősebb ávós, a Kulka János által megformált „mester” visszavonultan él. Új szereplőként érkezik ebbe a viszonyrendszerbe egy fia­tal vidéki lány, Abigél, akit Staub Viktória alakít. A vizsgához képest mindenki máshol tart, valójában életük hátralévő része múlik a Játszma-béli döntéseiken.

– A filmben milyen a hatvanas évek világa? Miből és hogyan építették fel a korszakot?

– Mindenképp kerülni akarom a már oly sokszor ábrázolt nyomasztó, inkább ötvenes éveket idéző kommunizmushangulatot, de idegenkedem a nosztalgikus, „legvidámabb barakk” életérzéstől is. A felszínen átláthatóbb, levegősebb, de kicsit sem derűs világot építünk Nagy András operatőrrel, Vinnai Petra látványtervezővel és Kemenesi Tünde jelmeztervezővel. Látszólag több az egyéni döntési lehetőség, de a rendszer az rendszer, és minden döntésnek következménye van.

– Ön szerint mennyire megosztott a mai magyar társadalom az ötvenes-hatvanas évek megítélését illetően?

– Ahogy egyre többen távoznak közülünk azok, akik felnőttként, személyesen is átélték ezt az időszakot, talán egyre racionálisabb és homogénebb ez a kép. Egyre többen értik, hogy mi volt az ára a látszólagos jó hangulatnak. Viszont azt is tudjuk, hogy a legtöbb átlagosan élő embernek a saját gyermek- és ifjúkora örökre bearanyozódik. Ráadásul a legtöbben nem tisztán morális, hanem érzelmi alapon ítélkezünk, nem történelmi távlatokban, nem bonyolult összefüggésekben szemléljük a múltunkat.

– Ezek a történelmi filmek oldják-e a múlt fájdalmait, a kibeszéletlenséget, a párbeszédek hiá­nyát vagy akár az elárultatást mint alapélményt?

– A játszma nem igazán történelmi film. Nem politikai, társadalmi, morális kérdéseket feszeget. A mi történetünk a kémek rejtett világának szabályai szerint bonyolódó játszma, amelyben pont ezek a szabályok és a személyes döntések ütköznek össze. Én inkább azt mondanám, hogy a múltunkról hitelesen szóló filmek, amelyek az ember személyes döntéseinek mozgatórugóit igazán ábrázolják, nagyon sokat tehetnek, ha segítenek felfedezni és megértetni, hogy milyen vélt vagy valós értékeket éreztek sajátjuknak az emberek, kik és mik befolyásolták gyakran függetlennek megélt döntéseiket.

– Mennyire törekszik ön arra alkotótársaival, hogy személyes hangot üssenek meg, de teljesen eltérő beállítottságú emberek is találjanak maguknak valami fontosat ezekben a történelmi filmekben, mint amilyen Az árulók vagy a Szabadság – Különjárat?

– Engem az emberek érdekelnek. Igen, ezek a filmek személyesek, igyekeztem mindegyikben egyéni, érzékeny karaktereket felépíteni. A néző is így tud velük azonosulni, így tudja személyes útjukat sajátjaként átélni, és engem is ez foglalkoztat. A játszmában szeretném ezt most, ha lehet, magasabb szintre emelni. A mozgalmas cselekmény és a lendületes történetmesélés mellett a legapróbb, szinte sejtek szintjén működő emberi érzéseket és érzelmeket is megragadni.

– Van-e valami, amit feltétlenül el akar mondani a filmmel?

– Kérdezni mindenképp: kiben vagy miben bízhat, bízhat-e saját magában, megélheti-e érzelmeit, lehet-e igazán önmaga az ember?

– Milyen különleges képi és hangeffekteket használnak majd a filmben?

– A játszma látvány- és hangvilágával igyekszünk új minőséget teremteni, ezért az átlagosnál több figyelmet, időt és energiát fordítunk ezek megalkotására. Egy szinte észrevétlen, egyedi atmoszférát hozunk létre, amely egészével és minden apró részletével a hangulat megteremtésén és a történet izgalmas átélhetőségén dolgozik.

Kapcsolódó írásaink

Csillagok, kamerák és tesztek

ĀÚjraindult a külföldi produkciók forgatása Magyarországon – Káel Csaba: Magyarországon nem állt meg a filmes élet – Kamaratárlaton mutatják be Adolf Zukor dolgozószobáját