Legyen a nemzeti könyvtár a nemzet könyvtára

– Saját honlapján azt írja, „hivatásom és szenvedélyem, hogy keressek, gyűjtsek, rendszerezzek, őrizzek és továbbadjak”. Honnan ered ez a szenvedély?

– A könyvtárosság és a könyvszeretet nálunk családi hagyomány, így bennem már gyerekkoromban megvolt a könyv- és az olvasáskultúra iránti szenvedély, ahogy a gyűjtő, rendszerező és megőrző szemlélet is. Ám az, hogy én is könyvtáros leszek, nem volt egyértelmű.

– Ez abból is látszik, hogy előbb tanult történelem szakon, s csak aztán informatikus könyvtárosnak.

– Mindig is a bölcsészterületek álltak hozzám közel, különösen a történelem. Tízéves voltam, amikor írtam egy összefoglalást az ókor történetéről. Általános és középiskolásként pedig számos történelemversenyen vettem részt, köztük az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen. Azt gondoltam, ez lesz az utam, és tulajdonképpen tényleg így történt, mert amióta könyvtáros vagyok, hivatásszerűen járhatok körbe különféle művelődés- és tudománytörténeti témákat. Az évek során a könyvtárosság, a statisztikai szakirodalommal való foglalatosság és a történelem iránti érdeklődés szervesen összekapcsolódott a pályámon.

– Tavaly októberben kezdte meg az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) átvilágítását, aztán márciusban kinevezték főigazgatóvá. Az átvilágítás milyen tapasztalatokkal zárult?

– Az OSZK átvilágítása tavaly ősszel egy másfél hónapos, igen intenzív időszakot jelentett, amelynek során az intézmény magasabb és középvezetőivel, valamint több munkatárssal beszéltem, elolvastam az összes vonatkozó dokumentumot, szabályzatot, és ezek alapján kirajzolódott előttem az a kép, amelynek egyes részletei azért korábban sem voltak ismeretlenek számomra. Hiszen egyrészt az OSZK-val több mint húsz évvel ezelőtt már felhasználóként kapcsolatba kerültem, másrészt könyvtárosként nyomon követtem az intézmény projektjeit. Le kell szögezni, hogy az OSZK-nak pazar és egyedülálló gyűjteménye van, kitűnő szakembergárdával. Az, hogy az intézmény gazdag tevékenységi köre jórészt ismeretlen a nagyközönség számára, elsősorban menedzsmentproblémákra vezethető vissza. Amikor sokféle szaktudás és jó szándék él egymás mellett, azokat valamilyen módon egy irányba kell terelni, hogy értékelhető eredmény jöjjön létre. Ha ez nem történik meg, akkor alakul ki az, amit az OSZK-ban tapasztaltam, hogy sok kis műhely végzi végletekig elkötelezetten a maga feladatát,
de nem feltétlenül ugyanarra húzza a szekeret.

– Milyen átszervezéseket tervezett és hajtott végre az elmúlt időszakban a közbejött a koronavírus-járvány dacára, és melyek voltak a legégetőbb problémák, amelyeket orvosolni kellett, akár a munkatársakat, akár a szervezeti felépítést, működést illetően?

– A vezető feladata az, hogy támogassa az imént említett sokféle jó szándék, szakértelem egymást és a közös cél elérését segítő kibontakozását. Nagyon sok párhuzamosságot találtam, sokféle észszerűtlenségre láttam rá. Ezért volt szükség a szervezeti átalakításra. Noha szinte teljesen megújult a vezetőség, és vannak olyan kollégák, akik más területen folytatják a munkát az intézményen belül, nem terveztem és tervezek leépítést.

– Sőt, a létszámbővítést és a dolgozók bérének rendezését tűzte ki célul.

– Ez két nagy és egyidejűleg persze bajosan megvalósítható cél. Sokoldalúan képzett, több nyelvet ismerő, a nemzeti könyvtár és a nemzeti kultúra iránt elkötelezett kollégák dolgoznak nálunk, de vannak fontos, speciális ismereteket igénylő feladatok, amelyekkel azért nem tudunk a kellő ütemben haladni, mert nincs hozzájuk elég szakemberünk. Mégsem fogok ész nélkül új munkatársakat felvenni csak azért, hogy többen legyünk. Most az az elsődleges, hogy a pályán, az OSZK pályáján tartsuk a szakembereinket. Az intézményben dolgozók több mint egyharmada a garantált bérminimumot kapja, felelős vezetőként egyebek mellett az is dolgom, hogy megvizsgáljam, tudunk-e akár saját erőforrásainkból javítani valamelyest ezen a helyzeten. Nagyon remélem, hogy a Munka törvénykönyvére való átállás és a munkáltatói ajánlatok átadása kapcsán ez nyilvánvalóvá válik kollégáim számára.

– Bár a könyvtár zárva volt a járvány miatt, a háttérben nem állt meg a munka. Digitális tartalmakkal, adatbázisokkal, virtuális kiállításokkal szolgálták ki az olvasókat, kutatókat, tanulókat. A digitális üzemmódra való átállás hogyan zajlott?

– Gondolom, közös tapasztalatunk, hogy a kulturális szférában elképesztő kreativitással és elhivatottsággal végezte tovább mindenki a maga feladatát – digitálisan. Pozitív meglepetésként ért, hogy az OSZK nagyon gyorsan át tudott állni a digitális munkavégzésre. Ennek megvoltak, megvannak az infrastrukturális feltételei, hiszen évek óta zajlik egy nagy informatikai fejlesztési program a házban az Országos Könyvtári Rendszer elnevezésű projekt keretein belül, amely most élesben vizsgázott. A karanténidőszak kezdetén minden kollégám azonnal megértette, attól, hogy zárva tartunk, a munkát folytatnunk kell, sőt, minden korábbinál többet és koncentráltabban kell szolgáltatnunk – megmutatnunk, mit jelent a nemzeti könyvtár. Tartalomgyárrá alakultunk, az előző év azonos időszakához képest másfélszeres a kibocsátásunk. Az intézményben dolgozók tudásának sokfélesége itt is megmutatkozik. A trianoni évforduló kapcsán a határon túl rekedt magyar emlékművek történetéről készül egy sorozatunk. Szintén június 4-ére időzítve elindítottuk Fotótér nevű szolgáltatásunkat, amelyben tízezer fényképet tettünk közzé az első világháborúról és a harmincas–negyvenes évek Erdélyéről. Nagyon népszerű a magyar márkák történetét a plakátgyűjteményünkön keresztül bemutató sorozatunk is.

– Hamarosan elindul a nemzeti könyvtár egyedi digitalizációs programja. Ez azt jelenti, hogy minden dokumentumuk elérhető lesz a világhálón?

– Távlati célunk az, hogy a lehető legnagyobb teljességgel digitalizáljuk dokumentumainkat. Az említett informatikai fejlesztési programnak köszönhetően már felállt az OSZK páratlan digitalizáló műhelye, amelyhez még csak hasonló sincs a térségben. Várhatóan a jövő évtől megindul a tömeges digitalizáció, de addig is folyamatosan jelentkezünk az interneten egyedi tartalmainkkal: legelőször, heteken belül régi térképeink válogatásával, majd első világháborús és 1926 előtti grafikai plakátjainkkal, ex libriseinkkel és Babits-gyűjteményünkkel.

– Főigazgatói pályázatában szerepel, hogy minden hazai és lehetőleg minden magyarlakta Kárpát-medencei településre „házhoz kell vinni” a nemzeti könyvtárat 2025-ig. Hogyan képzeli el ennek a megvalósítását?

– Fontos, hogy a nemzeti könyvtár ne csak azokhoz szóljon, akik eljönnek ide kutatni, hanem minél szélesebb körhöz. Proaktívnak kell lenni, fel kell mutatnunk kincseinket, s közérthetően át kell adni az itt felhalmozódott tudást minden magyar számára határon belül és túl. Ugyanis az írott kultúra élményét a legközvetlenebbül személyes módon lehet átadni. Az alapkoncepció szerint könyvtárbuszokkal vinnénk házhoz nemzeti kulturális örökségünk nemesmásolatait, ám a járványhelyzet miatt ennek a projektnek az előkészítése nyilván tolódik.

– Még a pályázatánál maradva, úgy fogalmazott, hogy az OSZK több mint könyvtár: a nemzet könyvtára, a nemzet emlékezete. Hogyan pozicionálja az intézményt jelenleg és öt év múlva?

– Az OSZK a könyvtárak közül egyedüliként a kultúrstratégiai intézmények közé tartozik. Van tehát egy jogszabályilag is meghatározott, kiemelt pozíciója az ország kulturális életében. Ez hatalmas lehetőség és ugyanakkora felelősség egyben. Akkor lennék a legboldogabb, ha öt év múlva a mostaninál sokkal többen ismernék szolgáltatásainkat, rutinszerűen használnák tartalmainkat, és a lehető legtöbb emberhez el tudnánk juttatni nemzetünk kultúrájának írott értékeit. Minden, ami a szervezeti kultúra vagy a digitalizáció terén történik a házban, voltaképpen ezt célozza.

– Öt év múlva elköltöznek a Budavári Palota F épületéből. Demeter Szilárd miniszteri biztos többször említette a Magyar Nyelv Házát mint olyan intézményt, ahol az OSZK-nak is helye lenne. Jelenleg mit lehet erről tudni?

– Bár a Budavári Palota F épülete gyönyörű, nem a nemzeti könyvtár számára lett kitalálva. A Magyar Nyelv Házának koncepciója arra épül, hogy a hasonló funkciójú és hasonló látogatói, kutatói körnek szóló intézmények integrált szolgáltatásokat tudjanak nyújtani. Ez megint nem valami absztrakt, hanem nagyon is gyakorlatias dolog. Nem arról van szó, hogy a Magyar Nyelv Házába beköltözik és beolvad több intézmény, hanem arról, hogy a beköltözött, saját szakmai profillal, szakembergárdával rendelkező intézmények megkapják a felhasználói szükségleteiknek megfelelő teret,
s utána összehangoltan szolgáltatnak, szerveznek kiállításokat és egyéb rendezvényeket. A Magyar Nyelv Háza lehetővé tenné, hogy ne szigetként gondoljanak magukra a közgyűjtemények, hanem azok, amelyek megtehetik, szolgáltassanak közösen. A szinergiával tudom leginkább leírni mindazt, amit ezzel kapcsolatban vonzónak találok és támogatok. Noha több lehetséges helyszín felmerült, egyelőre nincs döntés arról, hogy megépül-e ez a komplex intézmény, s ha igen, hol.

– Az új, kifejezetten könyvtári célra kialakított épület az európai nemzeti könyvtárak mintájára épül majd fel?

– A könyvtárépítészetnek az utóbbi évtizedekben erőteljes felfutása van. Rengeteg jó példát ismerünk, az egyik legfrissebb a görög nemzeti könyvtár Athénban, amely az operával osztozik egy komplexumon. A földszinten hatalmas gyerekbirodalom található, az emeleteken korszerű olvasói terek és high-tech tanulószobák.

– Nemrég Fényes Elek-díjban részesült. Mit jelent ez az elismerés a pályáján?

– Nagyon sokat, fantasztikus megtiszteltetés. Ezt a díjat a kiírás szerint azoknak adományozzák már több mint harminc éve, akik a statisztika valamely területén kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, nyújtanak. A díjat nem is csak a saját elismerésemnek tekintem, hanem általában a statisztikus szakkönyvtárosokénak. Számomra az az üzenete, hogy
a határterületek művelői is gazdagítani tudják a statisztika tudományát.