Kultúra
Rommá lövetésektől az újjáépítésekig
A Redoute épületének megtervezésére és felépítésére – amely a Pesti Vigadó elődjének tekinthető – Pollack Mihály kapott megbízást azzal a céllal, hogy a majdan megszülető intézmény hiánypótló szerepet töltsön be a város kulturális életében. A frissen elkészült táncpalotában az első bált 1833-ban rendezték. Az1849-es osztrák ágyútűzig – amely akkora kárt tett az épületben, hogy sor került az első bezárásra – itt koncertezett az idősebb és az ifjabb Johann Strauss, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, és itt ült össze 1848-ban az Országos Honvédelmi Bizottmány is. A budai Vár védői Hentzi tábornok vezetésével 1849. május 15-én elpusztították a klasszicista pesti palotasor nagy részével együtt. Tizenhat éven át pihentek a romok, majd Feszl Frigyes tervei alapján egy új épület született: 1865-ben megnyitotta kapuit a Pesti Vigadó. Már az első zárvatartás (1849–1865) idején is felmerült az ötlet, hogy talán inkább boltokat, lakásokat kellene kialakítani a terjedelmes térben. Később, a szocializmus idején Kádárék el akarták bontani a második világháborúban súlyos sebeket kapott, szinte rommá lőtt épületet, mert a Vörösmarty teret „ki akarták vinni” a Duna-partra, de volt olyan javaslat is, hogy moszkvai típusú reprezentációs épületként működjön. Szerencsére a legpusztítóbb ötleteket elutasították, ám a Vigadó harminchat éven át zárva volt, egészen az 1980-as megnyitásáig. Rendezvényeknek és művészeti galériának adott otthont, majd 2004-ben zárták be újra.
A Magyar Művészeti Akadémia 2011-ben kapta meg a felújításra váró épületet, amelyet szinte teljes régi pompájában sikerült renoválni, újabb közösségi terekkel és tetőterasszal bővíteni, és 2014-ben ismét megnyitni. A legutolsó bezárást a pandémia hozta, de ebből is sikerült erényt kovácsolni a felújításokkal, és azzal, hogy a bezárásokról szóló történetek kapcsán számos kordokumentumot, régi fotót, grafikát, muzeális értékű tárgyat, régi filmrészletet tekinthet meg a nagyközönség. Össze is vethetjük, melyik felújítás milyen újdonságokat hozott az épület küllemébe, funkciójába, melyik időszakban sikerült a kezdeti pompát a legpontosabban visszaadni. Az is érdekes mellékszál, hogy Kodály Zoltán már az ötvenes években felhívta a figyelmet arra, hogy sem a Vigadó, sem a Zeneakadémia akusztikája nem megfelelő arra, hogy a kor legmagasabb igényeit kielégítő színvonalon szólaljanak meg a zeneirodalom legjelentősebb alkotásai. És lám, a Vigadó hatvanas években kezdődött felújításai során tettek is erőfeszítéseket az akusztika javítására, amit láthatunk is a kiállítás képein.
A tárlat egyik legérdekesebb, legkalandosabb darabja egy, a századforduló éveiből származó, lencsés képnézegető kéziszerkezet, úgynevezett sztereoszkóp, amelynek segítségével – a háromdimenziós fotó elődjén – egy sztereofotón is megcsodálható a korabeli Vigadó-épület. (Valószínű, hogy a sztereoszkóp, nem csak érdekességként került az országba, hanem katonai hírszerzési célokat is szolgált.) A Pesti Vigadó zárvatartásai című kiállítás szeptember 6-ig tekinthető meg a Pesti Vigadó földszinti kiállítótermében.
