Kultúra
Bunkerbe zárt fordítók
Az átlagos kriminél több szellemi izgalmat nyújt Régis Roinsard filmje, a Teljes titoktartás – Egy thriller, amely a könyvkiadás és a szerzői jog legaktuálisabb kérdéseivel foglalkozik
Régis Roinsard rendezése akkor is kitűnne a többi bemutató közül, ha a megszokott nyári filmdömping lenne – így, hogy ez elmaradt, pláne érdemes megnézni. A Teljes titoktartás ugyanis izgalmas, érdekes problémafelvetéssel dolgozik, kellően csavaros, többségében remek színészi alakításokkal: ha létezik ilyen, akkor tökéletes, kicsit borzongató nyár esti mozi. Az igazság kedvéért viszont hozzá kell tennünk, nem mindenki gondolja ezt így. A nemzetközi online filmes portálokon a nézői vélemények, illetve még a francia kritikusok is eléggé megosztottak: nagyon szeretik, vagy nagyon utálják. Bár szerintünk az elmarasztaló értékeléseket valószínűleg azok adják, akik kevéssé ismerik a könyves, illetve a fordítói szakmát, és nem látják át, mennyire zseniális módon foglalkozik Régis Roinsard (aki társírója is, nemcsak rendezője a filmnek) a könyvkiadás, a bestsellerek és a fordításelmélet, valamint a szerzői jog legégetőbb, napjainkban talán legfontosabb kérdéseivel.
A Teljes titoktartás persze nem feltétlenül válaszol meg minden felvetett problémát – ez nem is dolga –, ám a nézőnek ad bőven gondolkozni, utánajárni, megkérdezni valót. Az már csak zárójeles apróság, hogy nagyon rég készült olyan film, amelynek középpontjában fordítók állnak, és amely betekintést ad abba (még ha nagyon kifacsart helyzetben is), milyen munkát végeznek. Ebből a szempontból Roinsard kvázi társadalmi küldetést is végez, legalábbis filmjével sokat tesz a műfordítói munka elismeréséért.
A Teljes titoktartás alaphelyzete önmagában klasszikusan krimibe illő, Agatha Christie is többször használta: sok különböző embert összezárnak egy helyre, ahonnan nem jöhetnek el, és ahol egyre több a rejtély.
Történt ugyanis, hogy egy bizonyos Oscar Brach nevű író Dedalus című krimitrilógiája (nem véletlen a krimi a krimiben szál) bestsellerré vált, és óriási pénzt hozott kiadója, a korábban elég kicsi Angstrom számára. A befejező, harmadik kötet éppen megjelenés előtt áll, viszont, ahogy az az utóbbi időben előfordult a sikerkönyvekkel, kiadója azt szeretné, ha a világ legnagyobb nyelvein egyszerre jelenhetne meg a kötet. Ugyanakkor persze azt is, nehogy bármi kiszivárogjon a regényből. Ezért kilenc fordítójának (angol, német, orosz, portugál, spanyol, mandarin, görög, olasz és dán) különleges és elképesztően szigorú feltételeket ajánl: összezárja őket hónapokra egy vidéki francia kúriából kialakított luxusbunkerbe, ahol a jó munkához és a kényelmükhöz minden adott, de ahol teljesen el vannak zárva a külvilágtól. Mobiltelefont, internetet csak külön engedéllyel használhatnak, fordítás közben nem, és egyszerre csak adott mennyiségű oldalt kapnak meg a könyvből. Ezek a feltételek vetik fel az első, fentebb említett kérdést: vajon egy 21. századi műfordító tud-e igazán jó munkát végezni ilyen körülmények közt, hogy nincs birtokában a teljes szövegnek, hogy nem használhat internetet (még ha egy nagyon jól felszerelt könyvtárat mégis) és a többi. Majd egyszer csak minden biztonsági intézkedés és titoktartási szerződés ellenére az első tíz oldal kiszivárog az internetre. Éric Angstrom (Lambert Wilson), a kiadó vezetője pedig szép lassan az őrület útjára lép.
A Lambert Wilson, Riccardo Scamarcio és Olga Kurilenko nevével reklámozott alkotást színészi játék szempontjából leginkább a fiatal angol tehetség, a Netflixes és BBC-sorozatokból ismert Alex Lawther viszi el a vállán – noha Wilson is valóban kiváló a hideg üzletember szerepében. A fordítói csapatból érdemes még kiemelnünk a görög Manolis Mavromatakist, aki cinikus öreg rókaként sziporkázik, és a film legvidámabb perceit neki, illetve az olasz kollégáját alakító Scamarciónak köszönhetjük.
Mindemellett dicséret illeti a Teljes titoktartás forgatókönyvét, az előbb említett csavarosság és kitűnő problémafelvetés mellett többek közt a remekbe szabott dialógusokért (főleg Lawther és Wilson párbeszédei), és a jó arányérzékkel adagolt suspense-ért. Régis Roinsard filmje nem feledhetetlen vagy megismételhetetlen, talán nem is feltétlenül maradandó alkotás, de azzal, hogy az amúgy is jó krimit plusz szellemi izgalommal spékeli meg, elég sokat hozzáad a nézői élményhez.
Teljes titoktartás (Les traducteurs)
Francia–belga thriller, 105 perc, 2019
Rendezte: Régis Roinsard
10/9
