Barokk freskóciklus és várromok Tornán

A hajdani Abaúj-Torna vármegyéhez tartozó, szűk szurdokvölgyben épült Áj a Vas megyei Bővel és Sével áll rövidségben holtversenyben, de mi nézzük most inkább Tornát, amely a hasonló nevű vármegye központja is volt egészen 1880-ig, az Abaújjal történő összevonásig. A település egyik első említése éppenséggel temploma miatt történik 1274-ben, de tudjuk, hogy már IV. Béla adományozott itt a birtokai­ból a Sáros vármegyei Tékus számára, akinek utódai aztán felvehették a Tornai nevet. Ez a korán említett istenháza Szent Egyed (640 k.–720 k.) tiszteletére emeltetett, aki bencés apát volt, mások mellett a lókereskedők, a pásztorok és a koldusok patrónusa, a tizennégy segítőszent egyike. A jelenlegi templom alaprajzát, a stílusjegyeket tanulmányozva aztán hamar rájöhetünk arra is, hogy azt már a 14. században ki kellett bővíteni. Pontosabban új, nagyobb templomot emeltek a régi déli oldalához, abból pedig kápolna lett. A jelenlegi sokszögzáródású szentély és a boltozatos főhajó tehát új építés, talán ennek felszentelésekor is változott meg a titulusa, lett belőle Nagyboldogasszony temploma. A Tornai család címerállata a nyíllal átlőtt vaddisznó volt, amit meg is találunk a gótikus boltozat egyik zárókövén, no és a templom falához rögzítve ott van Tornai János sírköve is, akinek 1406-ban bekövetkezett halálával magva szakadt a famíliának.

A királyra visszaszálló birtokot aztán Zsigmond a nikápolyi csatát is megjárt hívének, Özögdei Besenyő Pálnak adja, aki még a csata évé­ben, 1396-ban megkapja a királytól a horvát–szlavón báni címet is. A templomnak ajándékozott címeres kelyhét a Nemzeti Múzeumban őrzik, talán éppen az ő megrendelésére születtek azok a pompázatos freskók is, amelyeket a neogót falfestés alól a kétezres évek második felében kezdtek el kibontani. A falak nagy festményciklusai (Jézus születése, Jézus elfogatása az Olajfák hegyén) mellett a korabeli mester szinte minden felületet kihasznált, így kerülhetett a huszonnyolc ószövetségi próféta alakja a szentély nagyméretű ablakai köré vagy éppen az angyalok az ülőfülkékbe. A kiforrott, kifinomult ábrázolásmód, az arcok kidolgozottsága jelentős mester jelenlétére utalnak. Találunk a templomban egy Jókai Mór által 1880-ban leírt barokk freskóciklust is, amely Krisztus perét ábrázolja egy misztériumjátékból származó szöveggel.

Ennyi szépség után kapaszkodjunk azért fel a háromszázhatvanhat méteres hegytetőn épült várba is, amely szokás szerint egy lakótorony köré szerveződött. Erre engedélyt a források szerint Nagy Lajos adott 1357-ben Tornai János három fiának, akik akkor természetesen az alatta lévő falut is bírják. A család kihalása után 1440-ben Bebek Imre országos főkapitány és később erdélyi vajda a birtokos itt – 1448-ban hal meg a II. rigómezei csatában. Ekkor már várában Giskra huszitái ülnek, akiket aztán Hunyadi János penderít ki a vaskos falak közül. Mátyás pedig 1476-ban mezővárosi rangot ad Tornának, ami várastul Bebek-birtok marad egészen a família magvaszakadtáig. Ezután az a Magócsy Gáspár kapja meg, aki egyszer már Bécs parancsából, 1567-ben megostromolta. Bethlen Gábor őrsége 1612-től tíz évig tanyázik benne, a városkát 1652-ben és 1675-ben a török prédálja fel. Aztán a magyar őrség 1678-ban kardélre hányja a melléjük rendelt német zsoldosokat, de egy év múlva ismét Bécs kezén van a vár. Thököly akkor még vidám kurucai 1683-tól két esztendeig birtokolják, majd leáldozik az ifjú fejedelem csillaga: Torna 1685-ben a császáriak kezére kerül, akik I. Lipót parancsára a levegőbe is repítik.

A városban a 17. században épül fel a Magócsyak helyére kerülő Keg­levich bárók reneszánsz kastélya, ahol II. Rákóczi Ferenc is megszállt 1707-ben. A fejedelemnek arra biztosan nem volt ideje, hogy kikocsizzon a város határában nyíló gyönyörű szádelői völgybe. De mi mindenképpen tegyük ezt meg a sziklák, a kristálytiszta patak, a tarka pillangók és a különleges virágok miatt.