Kultúra

A pozsonyi temető leghíresebb sírja

Báró Jeszenák János nyitrai főispán és teljhatalmú kormánybiztos korábban élénk levelezéstfolytatott Széchenyivel is, aki többször megemlékezik róla Naplójában

A pozsonyi, Kecske kapui evangélikus temető legismertebb sírja minden bizonnyal báró Jeszenák János nyitrai főispáné és teljhatalmú 1848-as kormánybiztosé, akit Csány Lászlóval együtt akasztottak fel 1849. október 10-én reggel hat órakor a pesti Újépületben.

A pozsonyi temető leghíresebb sírja
A bárót töviskoszorúval megkoronázó angyalt ábrázoló sírkő Alexy Károly munkája
Fotó: MH/A szerző felvétele

A Temes megyei Jeszenákok még Báthory Istvántól kapták a nemeslevelüket, de két évszázad múltán már jelentős birtokok uraiként Pozsony vármegyében találjuk a családot. Itt aztán az 1781-ben elnyert bárói cím mellett az evangélikus egyházkerület felügyelői tisztségét is birtokolták. Pozsonyban látta meg a napvilágot elsőszülöttként 1800-ban Jeszenák János, aki így apja után kapta keresztnevét. Két fiútestvére hamar elhalálozott, így az Újépület lépcsős akasztófáján egy főnemesi família is kihalt férfiágon 1849-ben. (Egyik lánya, Gizella, gróf Esterházy István felesége lett, így Jeszenák János volt a dédapja a Felvidék mártírsorsú politikusának, Esterházy Jánosnak.) A jogi diploma megszerzése után az ifjú báró, a birtok jövendő örököse európai utazásokat tett, járt Itáliában, Franciaországban és Londonban is. Aztán hazatérve elkérte atyja Besztercebánya melletti, szénási birtokát, és gazdálkodni kezdett.

A megyegyűlésen természetesen a reformokat szorgalmazó ellenzéket támogatta, egy időben élénk levelezést folytatott Széchenyivel is, aki többször megemlékezik róla Naplójában. Ott volt a főrendiház ülésein, és többször is felszólalt Széchenyi tervei mellett. Aztán 1840-ben megismerkedett gróf Batthyány Lajossal, 1848-ban az ő kormányának belügyminiszterétől, Szemere Bertalantól kapta meg a nyitrai főispánságot, majd szep­tember 23-án a teljhatalmat jelentő kormánybiztosságot. Megerősítette a nemzetőrséget, olyannyira, hogy szeptember 26-án saját szénási birtokainál, majd Ótura mellett tönkreverték a Bécs által a magyarok ellen fordított és felfegyverzett szlovák felkelőket. Maradékuk el is hagyta az országot, ám jött helyettük kétszer is Balthazar Simunich császári altábornagy megerősített dandára. Előbb azonban Jeszenák János hosszas tárgyalások árán elérte, hogy Lipótvár – építésekor (1665–1669) Európa legmodernebb erődje – október 16-án a magyar zászlót húzza fel, nem pedig a császárit. (Lipótvár parancsnokát Karl Bibra ezedesnek hívták, és a várőrséget a naszódi 17. határőr gyalogezred négy százada alkotta.)

Minden bizonnyal már ez is elegendő lett volna a megtorlás idején a kötélhez, de Jeszenák szervezte az Ordódy Kálmán őrnagy vezette nemzetőröket Simunich ellen is, aki aztán december 16-án a nagyszombati csatában végül győzedelmeskedett, majd 1849. február 2-án Lipótvárat is bevette. Jeszenák a komáromi erődbe tette át székhelyét, majd áprilisban megkapta a pozsonyi kormánybiztosságot is, ahol Nyitrához hasonlóan már Bécs kezében volt az irányítás. Jeszenák július derekán a Komáromból elvonuló Görgei Artúr tábornok Feldunai hadseregéhez csatlakozott, és augusztus 13-án Világosnál esett orosz fogságba. Aradról szállították Pestre, ahol szeptember 29-én állt a hadbíróság elé, amely kötél általi halálra ítélte. És október 10-én, aznap elsőként fel is akasztották, pedig Mária Dorottya főhercegnő, József nádor özvegye is közbenjárt érdekében. A báró utolsó szavaival hazáját éltetve halt meg, holttestét a pesti református templom kriptájában temették el, csak a családi címer jelezte, ki nyugszik azon a helyen.

Aztán eljött a kiegyezés is, és hű özvegye, Forgách Alojzia Pozsonyba vitette maradványait, ahol a Kecske kapui temetőben, 1867. december 2-án volt ünnepélyes búcsúztatása. A temető hátsó falához közeli, impozáns síremlékét mártírhalálának huszadik évfordulóján avatták fel, a Csemadok újíttatta fel néhány esztendeje. A központi részén lévő, a bárót töviskoszorúval megkoronázó angyalt ábrázoló sírkő Alexy Károly szobrász munkája, aki a bécsi akadémián végzett, és maga is megjárta a várbörtönt ’48-as szerepéért. Alexy művész hadvezérekről készített bronz kisplasztikáival lett ismert. Aztán 1852-től kilenc évig londoni emigrációban élt. A mártír miniszterelnökről, Batthyány Lajosról 1861-ben készített szobrot. Főműve talán a Vigadó homlokzatát díszítő, táncolókat ábrázoló relief volt, de keze alól került ki a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött, a névadót ábrázoló szobor is.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom