Politikai karikatúrák Trianonról

Véget értek a korlátozások, kinyitott a Pesti Vigadó is, amelynek hatodik emeletén most a centenárium kapcsán Jankovics Marcell Székesfehérvárról érkező, a békediktátumot magyarázó kiállítása látható, valamint kiegészítésként egy terem tele tizenkét-tizennyolc éves határon túli magyarok Trianonról, magyarságról szóló, megható gondolataival. A hatvanhárom hajdani vármegyére emlékeztető hatvanhárom ágú fa borul Jankovics Marcell Trianon című kiállítása fölé. Alatta körben, három sorban láthatók a Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező rajzban megfogalmazott érzései, gondolatai a békediktátumról, illetve annak tágan vett előzményeiről, aláírásáról, hatásairól.

De megismerkedhetünk a művész életútjával is, aki ízig-vérig a Kárpát-medence szülötte: Pozsonyban élő horvát–magyar apai nagyapja szlovák-lengyel lányt vett feleségül. A székely–örmény anyai nagyatya pedig csallóközi feleséget talált magának: csupa, csupa Trianonban elszakított magyar terület! Még mielőtt tovább mehetnénk, azt is megtudjuk, hogy az egyik szépapa tiroli osztrák volt, de 1849–49-ben a magyar szabadságért küzdött, a lengyel szépapa pedig Ostrolenka véres csillaga, Bem segédtisztjeként harcolt, majd felajánlotta szolgálatait új, magyar hazájának.

Mindezt fontos tudni, mielőtt belépnénk a Tóth Norbert kurátor által megvalósított „szentélybe”, a hatvanhárom ágú fa alá, amelynek lombkoronája felett ott lebeg a Szent Korona mint kapocs az égiek és közöttünk, e föld között. Jankovics Marcell a falon körben sorakozó grafikáinak megértéséhez történelmi ismeretek szükségeltetnek. Tudja ezt a kurátor és a grafikus is, hiszen a bekeretezett, visszafogottan színezett tollrajzok között tableteket helyeztek el, amelyeken kikereshető a magyarázat, az információ, ha valaki nem értene valamit. Vagy félreértene valamit – ahogy e sorok írója is tette –, hiszen a grafikák körét balról elkezdve, a békediktátum előzményeinél mindjárt ott vannak a török elől Magyarországra tartó, az etnikai arányokat már módosító menekültek, és ott van egy janicsár feje is, ami a hódoltság vonalát rajzolja ki, és tollforgójából vércsóva hull Erdélyre. De az ábrázolás lehetne akár kalapjáról, arcáról a szigetvári Zrínyi Miklós levágott, I. Miksának elküldött feje is. Ha már vér, és az etnikai arányok megváltozása, mindjárt az elején megtaláljuk Avram Jancut is, felismerhető vonásokkal, illetve véres fejszékkel, kaszákkal, vasvillákkal körülvéve, mert tudjuk, mennyi felperzselt falu, kirabolt kastély, magyar élet száradt a lelkén a románok nemzeti hősének. (Aki életét bomlott elmével, a hegyekben bolyongva fejezte be.)

Jankovics Trianon-grafikáin érződik a sajátos humor mellett a régi, még a Nagy Háború előtt született, majd a háborús évek alatt komoly szerepet kapó politikai karikatúrák hatása, felismerhető a rajzfilmes biztos keze, lényegre törő ábrázolásmódja és precíz vonalvezetése is. Le tudja rajzolni Tisza Istvánt tövisszúró gébicsként, aki előtt ott pattognak rovartestű ellenfelei, de úgy is, ahogy az 1914-es ultimátumot tartó Ferenc József előtt összetett kézzel könyörög, hogy ne legyen háború. Egy másik grafikán ott sorakoznak a „vasgróf” ellenségei: a fröccsöspoharat markoló Ady vagy éppen piros vágásokkal a Tisza által párbajban lovassági karddal megsebesített Károlyi gróf. A katonát látni nem akaró hadügyért, Lindner Bélát attribútumával, egy borosüveggel ábrázolja.

Kun Béláékat is megtaláljuk a tárlaton, ahogy Trockij terroristaképző osztályának padjaiban ülnek, aztán Kun és Landrer Jenő együtt röppennek ki vörös denevérként a börtön ablakán 1919. március 20-án. Stromfeld vezérkari főnök előre mutató karja a „hazáért” feliratból áll össze, és valóban, a Miskolcnál küzdők, majd Eperjesig előnyomulók nem a világ proletárjaiért, hanem a magyar földért harcoltak. Ám Kun Béla visszavonultatta őket, és láthatjuk, amint áll megszeppenve a fölé magasodó, tigrisfarkú Clemenceau fenyegető alakja előtt. A táviratilag segítségért könyörgő Kunnak válaszul megérkezik Lenin feltartott középső ujja.

Jankovics rajzain megjelenik Bandholtz tábornok, aki lovaglópálcájával kergeti el a Nemzeti Mú­zeum kapujából a rabolni érkező románokat, akik viszont viszik a búzát a tanyáról, mindent szekéren vagy a hónuk alatt keleti irányba. Jankovics tudja, Horthy jobb karjára egy méretes sárkány volt tetoválva, és megadja a tiszteletet a Rongyos Gárdának is, amely nélkül Sopron most osztrák lenne. De a népszavazásról szóló grafikán a Tűztorony a magyar címert dobja az urnába, elhajítva, röptetve másik kezével a kétfejű sast. Amikor pedig az a tíz Vas megyei település visszatért, Jankovics szerint ott a falvak templomai szavaztak. A bécsi döntések felett pedig már Hitler és Mussolini bábáskodik szakácssapkában. Körbeérve, az utolsó rajzon viszont Medgyessy miniszterelnököt láthatjuk, amint a román nemzeti ünnepen koccint a Kempinski Hotelben Nastase kollégával.

Jankovics Marcell csaknem háromszáz grafikájából, amelyek tavaly megjelent Trianon albumában kaptak helyet, Tóth Norbert kurátor és Szakály Sándor történész válogatta ki azt a százhetvenet, amely a Vigadó kiállításán látható július 26-ig. Most vasárnap és július 12-én maga a művész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) alelnöke tart tárlatvezetést.