Kultúra

„A jó gyerekirodalom mindenkihez szól”

Harmath Artemisz: Jó kiindulópont lehet, ha a pedagógus ismer olyan kortárs műveket, amelyek kifejezetten egy-egy fiatalabb korosztályt céloznak meg

Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató úgy látja, a diákok a kortárs szövegeken keresztül közelebb kerülhetnek az olvasáshoz, gondolkodáshoz. A Petőfi Irodalmi Ügynökség Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrumának igazgatójával gyerekirodalmi kritikáról, a nemrég indított MeseCentrum blogról és arról is beszélgettünk, hogyan változtak a főhőskarakterek az utóbbi években.

„A jó gyerekirodalom mindenkihez szól”
A MeseCentrum blog a pedagógusoknak is segít a könyvválasztásban
Fotó: IGYIC/Bach Máté

– A Petőfi Irodalmi Ügynökség égisze alatt létrejött Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum (IGYIC) az elmúlt hetekben folyamatosan frissülő kritikai és tájékoztató tartalmakkal teli szakmai honlapot hozott létre, a MeseCentrumot. Mi hívta életre a blogot?

– Olvasói és saját igényeink: elsősorban a gyerekek, akik másmilyenek, mint mi voltunk, a szülők, akik nem tudják, milyen fórumon kapnak megbízható tájékoztatást a kortárs irodalomról, de mindenekelőtt az internethez fordulnak, valamint tanár és irodalmár kollégáink, akikkel együttérzünk radikálisan megváltozott helyzetükben. Emellett az igénytelen és felszínes tartalomdömping láttán feltámadt felelősségérzetünk a következő nemzedékek iránt. De közrejátszott a rendszeres gyerekirodalmi kritikaírás, illetve méltó honorálásának a hiánya is. A sok hangzatos silányság, ami eláraszt bennünket, miközben kincseink vannak. Az a belső késztetés, hogy összeérjen a professzionális olvasók és a laikus olvasók tábora. Szeretnénk könnyen elérhetővé tenni, megmutatni a gyerekirodalmi szakmák eredményeit, az értékes, a gyönyörködtető olvasni-, nézni-, hallanivalót. Korábban Both Gabi főszerkesztő a Meseutcával, Ayhan Gökhan szerkesztő az Üvegheggyel, én pedig a Mamiolvas bloggal törekedtünk hasonlóra, most a Petőfi Irodalmi Ügynökség (PIÜ) segítségével egyesítettük erőinket.

– Milyen háttérrel dolgoznak?

– Az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum komplex intézmény, amelynek a blog mellett további hat projektje fut: nyitott szakmai programsorozataink vannak, valamint Youtube- és podcast-csatornákon keresztül népszerűsítjük a kortárs magyar gyerekirodalmat. Nemsokára elindul a megzenésített kortárs gyerekversek klippjeiből álló YouTube-csatornánk. Vagyis részben élőben, részben pedig online, de mindig multimediális csatornákat alkalmazva, ezeket egymással összekötve szervezzük az IGYIC életét a PIÜ keretén belül.

– A járvány idején nagyon népszerűek lettek az online kulturális programok. Ez segítette a MeseCentrum indulását?

– Tavaly nyár óta terveztük az oldal, a blog, a Meseterasz elnevezésű Youtube- és podcast-csatornánk indulását. Az, hogy ennek a nyilvánosságra kerülése egybeesett a pandémia időszakával, véletlen. A járványhelyzet miatt egyébként mi is arra kényszerültünk, hogy a programjain­kat átszervezzük az online térbe. Így, ha lesz második hulláma a vírusnak, akkor webinárium formájában is meg tudjuk tartani az eseményeink nagy részét, de elsősorban a személyes találkozásokra törekszünk. Bízunk abban, hogy ősztől már tudunk rendezvényeket szervezni. Vidéki és határon túli városokban szeretnénk népszerűsíteni a gyerekirodalmat írókkal, moderátorokkal, gyerekkönyvekkel.

– Az utóbbi években irodalmi konferenciák, szakmai beszélgetések és tanulmányok központi témája, hogy több kortárs gyermek- és ifjúsági könyvet kellene beemelni a kötelezők közé. Miként vélekedik erről?

– Egyetértek. Az egyik fontos tapasztalatom, hogy a jó gyerekirodalom mindenkihez szól. A jó gyerekirodalom tehát jó kortárs irodalom. Ám az is lényeges, hogy az oktatásban hogyan találjuk meg az utat a diákokhoz. Úgy látom, hogy a kortárs szövegeken keresztül közelebb kerülhetnek az olvasáshoz, gondolkodáshoz és ezáltal az önismerethez. Jó kiindulópont lehet, ha a pedagógus ismer olyan kortárs műveket, amelyek kifejezetten egy-egy fiatalabb korosztályhoz szólnak, az ő érdeklődési körüket célozzák meg mai nyelven. Abban szeretnénk segíteni a tanároknak, könyvtárosoknak és természetesen a szülőknek, hogy a minőségi szövegek és lehetséges megközelítésmódjaik minél szélesebb körben ismertek legyenek. Nagy hangsúlyt fektetünk a magyar szerzők, illusztrátorok bemutatására is, vizuális arculatunkat például egy csodálatos alkotó, Orosz Annabella illusztrátor tervezte.

– Milyen témájú könyvek érdeklik a mai gyerekeket leginkább?

– Nem végzünk reprezentatív felméréseket, mert ezt megteszik mások: egészen frissek és megdöbbentőek például a Könyvtári Intézet eredményei. Ám a véleményem az, hogy hiába vannak műfaji vagy tématrendek, a könyvválasztás nagyon személyre szabott aktus. Korosztályonként, élethelyzetünktől és egyéniségünktől függően is másra vagyunk fogékonyak. Az örvendetes, ha vannak olyan fórumok, közösségek – akár az iskolán belül –, ahol felkínálják ezeket a különféle stílusú, témájú és nyelvű olvasmányokat a diákoknak. Ez a fajta, a többféle célközönségre fókuszált figyelem fontos az IGYIC-nél. Idén a kamasz korosztállyal foglalkoztunk többet, látszik, hogy kedveltek az iskolában játszódó, a kapcsolatokat, a hős alakuló identitását előtérbe állító regények és különösen a regényfolyamok. De a témánál talán erősebb a műfaji divat, például a fantasyt krimivel vagy disztópiával ötvöző hibrid műfajok.

– A könyvválasztásban a pedagógusoknak nagy felelősségük van. Mivel segítik a munkájukat?

– Tematikus és meghívható tanárképzésünkkel (Vadlazac workshop), a honlapról (Igyic.hu) is elérhető Meseterasz podcast-csatornánkkal, lokális szakmai fórumainkkal (Jön az író), a programra szállítandó, és az iskolai könyvtárnak ajándékozandó kortárs gyermek- és ifjúsági könyvekkel, illetve a blogunkon, a Tanári elnevezésű menüpont alatt kínált érdekes segédanyagokkal.

– A MeseCentrumon a kortárs művek mellett a retró mesék világába is visszamehetünk például Poós Zoltán érdekes sorozatában…

– Az a cél, hogy megmutassuk, a megváltozott olvasási szokásoknak köszönhetően, hogyan tekinthetünk ma egy korábbi szövegre. Vannak örök, nyelvileg ma is működő szövegek és vannak olyanok, amelyek kihullanak a kortárs rostán a nyelv vagy épp a karakter miatt.

– És hogyan változtak a karakterek?

– Nemrég tartottunk egy online workshopot Felnőtt karakterek a gyerekirodalomban címmel. Itt Mán-Várhegyi Réka és Mészöly Ágnes írók arról beszéltek, egy szerző milyen szempontok szerint építi fel gyerek és felnőtt viszonyát a könyvben. Mán-Várhegyi Réka kifejtette, fontos, hogy jól kidolgozott legyen a főhős karaktere, aki általában kamasz, ugyanakkor vigyázni kell arra, akár jó fej, akár gonosz felnőttet teszünk mellé, hogy ő már ne legyen túlságosan karakteres, mert elviszi az egész történetet. A magányos gyerekkarakter kedveltebb Harry Potter megjelenése óta.

– A külföldi művek közül melyek most a legnépszerűbbek itthon?

– Az alsós korosztályra jobban rálátok, ott még mindig népszerű Harry Potter vagy Jeff Kinney Egy ropi naplója című sorozata, valamint a képregényszerű Geronimo Stilton-könyvek, annak ellenére, hogy egyébként roppant kiszámítható és erőltetett eseményfordulatokban bővelkednek. Én inkább a saját gyerekeim által is rajongott olyan csemegéket ajánlom olvasásra, mint Emer Stamp Malac (elhihetetlenül) nagyontitkos naplója Lakatos István fordításában vagy Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című alapműve.

– A napokban adták át online az Év Gyerekkönyve Díjakat a Margó Irodalmi Fesztiválon. A nyertes szerzőkkel minként foglalkoznak?

– Korábban több könyvvel is foglalkoztunk a shortlistesek közül Meseterasz videókritika-sorozatunkban, köztük a tizenkét év alatti kategóriában győztes Bán Zsófia Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más című kötetével, amelyet a diákzsűri ítélt a legjobbnak. A nyertesekkel interjúsorozatot is indítottunk a blogon.

Kapcsolódó írásaink