Kultúra

Végső búcsút vettek Kő Pál szobrászművésztől

Családja, tanítványai, barátai és tisztelői körében vettek végső búcsút szombaton Kő Pál szobrászművésztől, a nemzet művészétől Heves város temetőjében.

Végső búcsút vettek Kő Pál szobrászművésztől
Kő Pál (Lujos) Kossuth-díjas szobrászművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának temetése Hevesen, a Gyöngyösi úti temetőben
Fotó: MTI/Mészáros János

A szertartáson felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök búcsúzó gondolatait, aki szerint „azok a fák tudnak magasra nőni, melyek erősen kapaszkodnak az anyaföldbe”. Kő Pál mindvégig ragaszkodott az alföldi tanyavilághoz fűződő gyökereihez és ebből folyamatosan ihletet merítve lett a magyar szobrászművészet külföldön is elismert alkotója és iskolateremtő mestere - fogalmazott a kormányfő, aki emlékeztetett arra, hogy az alkotó szobrai megtalálhatók a magyarság számos emlékhelyén.

Emellett a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként hosszú évtizedeken át oktatta a jövő szobrásznemzedékét, nagy gondot fordítva arra, hogy művészi hitvallását is átadja tanítványainak - tette hozzá.

Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke arról beszélt: Kő Pál életére visszatekintve egy csodálatosan felépített életpályát lát, tudatosan átgondolt lépésekkel, tettekkel, művekkel. Azon kevés alkotók egyike volt, aki már tizenévesen remekművet alkotott és változatos életművet hagyott maga után - emelte ki.

Kő Pál munkáiban szinte elmaradhatatlanul megfogalmazódó gondolat a kedvesség, a szeretet. A kritikaként beléjük csempészett elemek sohasem kegyetlenül groteszkek, ennek ellenére is megfogják és sokszor mosolyra késztetik a szemlélőt - mondta. Sikerének lelki titka van, tárgyához, modelljéhez mindig van köze. Olyan kegyetlen történeteket tudott - csak rá jellemzően - fába, kőbe faragni, mint a mohácsi vész - tette hozzá.

A magyar sors páratlan ábrázolója ő, akinek kisplasztikái is monumentálisak - méltatta Kő Pál munkásságát az alelnök, megjegyezve: alkotásaiból igazi hazaszeretet sugárzik. Nem csupán műveiben, de életében is színes és szeretetre méltó ember volt - zárta szavait Jankovics Marcell.

Gálhidy Péter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára kijelentette: nincs még egy szobrász, aki ennyi oldalról közelített volna hazája sorskérdéseihez, hagyományához, nagyságaihoz, rejtett szépségeihez, fájdalmaihoz, mint Kő Pál. Szobrászata egy kánonoktól független, rendkívül sokrétegű életmű. „Neki nem főművei vannak: maga az életműve a főműve” - fogalmazott rámutatva, hogy olyan önazonosság van személye és munkássága között, ami egyedülálló a magyar szobrászatban.

Felidézte: Kő Pál hazaszeretete otthonszeretetből fakadt, melyhez belső kiegyensúlyozottsága vezetett. Úgy vélte: korunkban a derűnek, az életszeretetnek, a vitalitásnak az a hőfoka, mellyel az elhunyt szobrász rendelkezett és mellyel gyógyítani, közösséget építeni lehet, ritkán jelenik meg a művészetben.

Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, egyetemi tanár, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életének 80. évében hunyt el június 7-én.

Kapcsolódó írásaink